Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 9. szám

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel s másfél-két nagy íven. i $ Előfizetési díja, akar Budapesten házhoz hordva, akár \ -vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- \ l gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 J \ hasábos kisbetü-sorért 6 k*. Bélypg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. „Citius enim emerget vei itas e falsitate, qnam e confusione." B a c o. 9. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek. levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) inlézendők. Pesten, Augusztus 28. Tiizsér^ aug. 24. Minden korszakban volt bizonyos jellemző körülmény, mely az államok és a népek életére döntő befolyást gyakorolt. Mióta a kezdetleges államélet tökéletesedett, s a műveltség haladt: a magánosak ugy, mint az államok sok uj szükséget tanultak megismerni. Az emberi ész, a tudás minden ágát s igy a hadi tudományt is tökéletesíté; ezen elö'haladásban egyik nép a másikat követni s mennyiben lehetett fölülmúlni igyekezett. Az államok hatalmi állására nézve többé nem a nyers erő és ősi vitézség az egyedüli tényezők, de különösen a jelen korszakban e tekintetben az anyagi jobblét fejlődése és növekedése gyakorol nevezetesb befolyást. Ez nélkülözhetlen feltétele az adóképességnek, azon erőnek, a mely az államot képesíti kisebb vagy nagyobb mértékben hadkészen lenni, a vész idején rendkívüli erőfeszítést tehetni. Tehát a mai korszakban a népek beléletére, ugy az államok hatalmi állására, ezek bel és kül politikájára jellemző befolyást gyakorol a pénzkérdés, minélfogva azok, kik a hatalmat kezelik — akarva nem akarva — végre is kénytelenek számításba venni az állam pénzügyi állapotát. A pénzkérdés nagy fontosságát számtalan tény igazolja ; ezek közül csak néhányat s olyakat idézünk, melyek mindenkinek eleven emlékében vannak: Az első franczia forradalom, mely oly nevezetes befolyást gyakorolt Európa minden népeire, nem fejlődött volna oly gyorsan, annyira véresen, minden előbbi százados társadalmi viszonyokat összeromboló hatalommal, ha XIV. Lajos örökös háborúi és fényűzései, a Regence szédelgései, XV. Lajos kicsapongásai a nemzeti vagyonosságot tönkre nem teszik s az állam pénzügyét a bukás szélére nem viszik, miután a nagy háborúk mai időben majdnem annyi százmilliókba kerülnek, mint a mult századokban milliókba kerültek. XII. Napóleont a pénzkérdés tartóztatá vissza attól, hogy a megkezdett háborút akkor, midőn a hadi szerencse leginkább feléje fordult, tovább folytassa. A pénzkérdés az, mely miatt a büszke Anglia békés politikát követ, mely Palmerstont szelíddé és békéssé teszi; s azon óriási anyagi haladást és állampénzügyi virágzást, melyet egy Gladston oly ügyesen és szakavatottan tár nemzete elé, ismét megrontani nem engedi. De hogy messze példákat ne keressünk, nem leginkább a pénzkérdés volt-e az osztrák birodalomban, mely miatt egymásután két rendszer megbukott, a melyeknek teremtői, egy Bach, egy Schmerling — kiktől azon érdemet megtagadni nem lehet, hogy rendszerükben vakon hittek, s makacsok és rövidlátók voltak, mint minden újítók, — a politikai térről lelépni kényszerültek. A pénzügyi kérdés volt az, melynek — nem mondom törvényes, de — okszerű megoldása által 1848-ban azon korszak vívmányai számunkra valószínűleg megmentve s nemzetünkről és az egész monarchiáról annyi csapás és szenvedés elhárítva lettek volna. Most is, midőn O Felsége a ma gyar kérdésnek békés megoldása iránt komoly akaratát jelenti ki, hihetőleg a pénzügyi kérdés mikénti tárgyalása és kiegyenlítése íog döntő befolyást gyakorolni, ugy ősi jogaink és alkotmányos szabadságunk visszaállítására, mint a monarchia belügyeinek végleges rendezése s ezzel együtt hatalmi állásának biztosítására nézve. j -löá. fconoJ Í jol ílaaáoJioööfe linwivjwb x.n yiiiíö'jö^arí'í ÜVÍQR Ennélfogva ha van kérdés, melyre nézve szükséges a nyugodt, józan s jóakaratú eszmecsere, a Lajtán innen ugy, mint a Lajtán tul: az bizonyára a pénzügyi kérdés. Nyugodtan kívánunk szóllani ezen életkérdés fölött, annyira röviden, mint azt egy folyóirat szűk kerete engedi; tehát minden részletezés mellőzésével, kijelentve, hogy egyéni nézetet nyilvánítunk, s különösen megjegyezve, mikép ez irányban is jogilag fennálló törvényeink módosítására vagy bővítésére egyedül törvényhozásunk, azaz a törvényesen egybegyűlt országgyűlés a koronás fejedelemmel együtt van hivatva. A pénzügyi kérdés szerencsés megoldása nehéznek, sőt lehetetlennek látszik, ha a Lajtán tul jelenben uralkodó nézeteket tekintjük, melyeknél különösen a megszokott formákra fektettetik a fősuly; könnyűnek fog ez azonban látszani és bizonyulni, ha egyedül a dolog lényege tartatik szem előtt t. i. a végeredményben mit kell kívánni és akarni a monarchia mindkét felében ? Kívánja és óhajtja mindkét fél az állam pénzügyére nézve a rendezett állapotot, egyensúlyt az államháztartásban, a súlyos, majdnem elviselhetlen adók terhének könynyitését, a nemzetgazdaság fokozatos növekedését s ez által az adóképesség emelkedését. Kivan mindkét fél ezen ügyekre is saját alkotmányos befolyást folyton és annál inkább gyakorolni, mert állandó jó pénzügyi kezelés csak a népek alkotmányos befolyásának biztosítása mellett lehetséges; az adók megszavazásának föltétlen joga pedig az alkotmányos kormányzat életfeltételét képezi. Mindkét részről egyiránt kívánatos, hogy a pénzügy akkép rendeztessék, miszerint ez által a birodalom hatalmi állása biztosítva legyen. A pragmatica sanctio egyesíté a monarchiát egy fejedelem és egy fejedelmi család alatt; de anyagi érdekeink közt is oly szoros solidaritas létez, miszerint a közös ügyek czélszerü vezetése mind a két félt egyenlően érdekli. Következik ebből, hogy nekünk épen ugy, mint nekik, akarnunk kell ezen kötelezettséggel járó terhek aránylagos viselését beismerni, szóval a közös és egyenlő kötelezettségekhez a közös ügyek terheihez s az adóképességhez aránylag járulni. Miután a dolog lényegére nézve minden szükséges feltételt a monarchia-kapcsolatnál fogva elismerünk, valamint az 1861-ki országgyűlés mindkét feliratában kimondá —• alkotmányos jogaink elismerésének és biztosításának feltétele alatt—még az azon terhekben való méltányosság szerinti részvételt is, a melyek az ország tudta, egyenes beleegyezése nélkül, s nagyrészt nem is annak érdekében tétettek: ugy hisszük, hogy a jövő országgyűlés is kész leend a pénzügyek rendezésére szolgáló intézkedéseket megtenni. Ennélfogva csak jóakarat legyen szomszédainknál, ismerjék el minden utógondolat nélkül s őszintén az ország alkotmányos jogait, fogjanak velünk kezet a létező pénzügyi bajok eloszlatására, érezzék azon solidaritast, melynek a magyar és német alkotmányos párt között szükségkép létezni kell, mindkét fél törvényhozására nézve az adómegszavazási jogot, mint az alkotmányosság egyedüli feltételét állandóan biztosítani; mindenekelőtt ismerjék el őszintén minden utógondolat nélkül a monarchia két fele közötti jogegyenlőséget , melynél fogva felsőbbséget egyik a másik fölött nem gyakorolhat, hanem mindkettő együtt vállvetve egész jóakarattal támogassa a közös trónt; igyekezzék mindenik a népek jobblétének előmozdításán, azok alkotmányos szabadsá17