Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 8. szám

103 Legújabb. A magyar udvari kamara visszaállítása iránt keringett hírekre nézve írja a „Debatte": Csakugyan folynak tárgyalások, melyek a Magyarországon létező pénzügyi hatóságok s az országOB hatóságokhoz való viszonyuk rendezésére vonatkoznak; de hibás volna, ha azt a mit czéloznak az egykori udvari kamrával azonosítani akarnák. Már 1860 év 61-ben szándékban volt az öt országos pénzügyigazgatóságot feloszlatni, mint a helytartóságokkal is történt, s egy országos hatóságot alakítani. Egy ily igazgatóságot fel is oszlattak, de a további eljárást megszüntették, mert fel lett hozva, hogy az adó megtagadása folytán ily vidéki hatóságok létezése szükséges. Ama korábbi szándékhoz most újra visszatérnek s a négy még létező pénzügyi igazgatóságot egygyé olvasztják. Ez újonnan szervezendő hatóság élére oly férfiú fog állani, ki minden tekintetben képes lesz a pénzügyi hatóságok állását az országos hatóságokhoz rendessé és kielégítőbbé alakítani, mint az a provisorium alatt volt a mikor a pénzügybeli urak s az ideiglenes bureaukraták fáradhatatlan kitartással folyvást egymásnak hajába kaptak. A remény azonban, hogy gr. Desewffy Emil vállalná el e fontos szerepet, nem látszik valósulni. A horvát országgyűlés elnapolásáról szólván az „Ost. D. Post", megszokottnak mondja, hogy azt csak a magyar országgyűlés függelékének tartják. Szerinte fontosabb az erdélyi kérdés megoldása s az 1863—64-ben történteket lehetetlen ignorálni. Kell, hogy egyezség jöjjön létre a magyar követelések s a többi nemzetek császári szó által biztosított jogai közt. Ezzel hozza kapcsolatba a, nem csak magyar nemzetiségű erdélyi tekintélyek Bécsbe hivatását. Kíváncsi mely utat választjuk majd ez urak: vajon az uniót-e, mely az „Ostd. P.a szerint Bocskay ideje óta nem létezett s még 1848-ban sem szigorúan törvényes uton jött létre, vagy a Magyarországhoz hajló nemzetiségek kihasitását? Ugy hisszük azt „Ostd. P." nyugodtan várhatná a jövőt s bátran ránk hagyhatná a dolgot, minthogy maga is elismeri, hogy a birodalom két felének kiegyezése a fő dolog. A bécsi alkotmány-Ünnepély Szt. István királyunk ünnepélyével Összeesik. Ez ünnepélyt a bécsi „Gemeinderath" rendezte a februári alkotmány emlékére s ha a bécsi nép nem is, a bécsi sajtó (főkép a centralista) eddig mindig nagy ünnepélyességgel ülte meg. Ez idén nagy kivételt látunk még pedig egy telivér centralista a „N. Fr. Presse" és egy szabadelvű lap a „Wanderer" hasábjain. A „N. Fr. Pr." csüggedettséggel, de némi elkeseredéssel is emlékszik meg e napról. „Évről évre — úgymond —• azzal vigasztalódtunk, hogy alkotmányunk a jövő ünnepélyig meg fog erősödni, s jelenleg az ünnepelt gyermeket súlyos betegnek , oly műtéttel fenyegetettnek látjuk , melynek végét senki elöremondani nem meri. Még a múlt évben — folytatja — egy magyar kanczellár azon pohárköszöntésre emelkedett fel, hogy a magyarok a reichsráthban megjelenjenek. Ma meg kevés hiányzik, hogy jövő évben valamely más kanczellár a bécsi követeknek a magyar országgyűlésbe való bevonulására emelje poharát." A szegény „N. Fr. Pr." nem tud megnyugodni, megborzad hogy ismét valami ismeretlen előtt áll; hogy ismét új kísérleteket (?) tesznek. Most egyszerre ö is veszélyesnek találja az experimentál — politikát s ezért fél az uj korszaktól. Most egyszerre látja megingatottnak a jogrendet, melynek a négy éve nyert februári alkotmányban látta alapföltételeit. Bécsben — úgymond — nincs ok rá, hogy az alkotmányünnepélyt, politikai örömnapnak tekintsék, mert ki a szemét fülét el nem takarja világosan láthatja, hogy a nehéz vajúdások közt, nem a legerőteljesebben megszületett gyermek, t. i. a februári „nagyon elgyengitve, betegágyban fekszik, műtök által körülvéve, kik fenyegetve készen tartják késeiket, hogy rajta műtétet hajtsanak végre, életre-halálra." Lehetségesnek hiszi ugyan, hogy a gyermek még menthető, sőt tán épen ezután fejlődik életteljesen ; de azért csak szomorkodik a jó uj „Presse" s csak abban szinlel némi megnyugvást lelhetni, hogy mi itt a Lajtán innen remény teljesebben üljük meg szt. István király ünnepét. Azon észrevételére pedig, hogy „valamikor tán Ők (t. i. mi magyarok) is elismerjük, hogy az osztott öröm nem öröm", arra nagy könnyen visszavághatnék a centralista kartársuak, hogy soha sem irigyeltük tőle, a februári alkotmány ünnepély örömeit, s hogy kár ránk torzalkodnia a „jogrend", tán jogfolytonosság megzavarodásaért, mely szónak fogalmát tőlünk tanulta, de évek hosszú során át (bár más ujságalakban) csak gúnyolni tudta. A „Wanderer"-nek kevesebb, de szintén komoly szava van a bécsi népünnep felett. Fél, hogy komoly tárgyalásával maga marad bécsi kollégái közt — a „N. Fr. Pr." buslakodását természetesen még nem ismeri — mikor ez ünnepély voltaképen a „Figaro" élezlap uralmába tartozik. Nem csodálja különben, hogy a bécsi nép lelkesebben nem fogadja e 365-dik napot, miután 364 napon át nem is tudja, nem is érzi, hogy alkotmánya van. „Avagy csökkentek-e — úgymond — terheik, növekedett-e szabadsaguk, mióta a februári alkotmány érvényben van. A nép aug. 20-kán összegyűlhet ugyan mulatni; de ha 20—30 ember azért gyülekezik, hogy közügyről tanácskozzék, inkább teheti-e ma, mint 10—20 évvel ezelőtt? A megbukott bureaukrata rendszer mindent megölő formákba szorított, még a népnek is csak „bizottságilag megállapított programm szerint" volt szabad mulatnia. Allamminiszter, helytartó, polgármester, e hármas csillagzat körül forgott minden. Több szabadságot vár különben a „W." az uj minisztériumtól, mely a népet nem fogja haláláig a magas hatóság gyámsága alatt tartani. Ha az állampolgárok többé nem fognak az adó terhe alatt nyögni, ha mindenki szabadon fog mozoghatni, a mennyire ez magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül lehetséges, „akkor nem egyszer egy évben, s nem csak evéssel ivással fogják az alkotmány ünnepélyét megülni, hanem készek lesznek érte utolsó emberöket, utolsó garasukat is feláldozni/' Salzburg aug. 19. Ö felsége á császár ma délben 1 órakor, a két föherczeg kíséretében az uj lövődét látogatta meg. 3 órakor családi ebéd Lajos-Victor föhgnél a Kleszheim kastélyban, melyen ö felségén a császáron kívül valószínűleg az anya-császárné, József föhg, Lajos király, kit őfelsége a császár, délelőtt 11 órakor, Leopoldskron kastélyban meglátogatott, részt vesznek. O felsége meglátogatta Karolina Augusta császárnét is. Fél kettőkor érkezett meg a hesseni nagyhg Ischlböl, ki Ottó volt görög királylyal és Adalbert bajor herczeggel az ebéden jelen lesz; ezenkívül az ebédre meghivattak : gr. TaafFe helytartó, gr. Thun, gr. Mensdoríf, Bloome és Bismarck. Holnap három órakor nagy ebéd a téli rezidencziában és holnapután legfelsőbb parancsolatra jótékony-előadás az udvari színészek által ajadstadti és mauterndorfi leégettek számára. O felsége a porosz király ma este 7 óra 20 perczkor érkezett ide. Osztrák egyenruhában volt. A császár (porosz egyenruhában) *és Lajos-Victor föhg fogadták a királyt. O felségeik a legszivélyesebben üdvözlék egymást. Egy negyed órai együttlét után ö felsége a császár a rezidencziába kocsizott, hol a porosz király viszonlátogatásra csakhamar megjelent. Ugyancsak a porosz király a tartományi főnök gr. Taaffe által a polgári bálra meghivatván, azt kegyesen elfogadta. Az oldenburgi nagyhg délután érkezett ide Ischlböl. Ki el, aug. 19. Egy itteni újság ugy hallja, az augustenburgi örökös hgnö, Victoria király kívánságára Koburgba utazott. Erre a bécsi régi „Presse" következő megjegyzéseket tesz: „Ugy látszik, az angol királyné arra akarja az augustenburgi hg családját rávenni, hogy a hgségeket hagyja oda. Ha a külföld beavatkozása ellen a[német ügyekbe egyáltalán tiltakoznak, ugy hiszszük, hogy idegen nők beavatkozása meg kevésbbé lehet Ínyünkre. Teljes tisztelet Victoria királyné lágy szivü érzelmei iránt a békét illetőleg; de az érzékenykedésnek semmi helye a politikában. Ha az augustenburgi hg. önkényt távozik a hgségekböl, egyetlen hang sem emelkedik többé mellette Németországon. London aug. 19. A „Times" következő táviratot közöl Bécsből a mai reggelről : naz egyesség, mely a bécsi békekötésen alapszik, folyó hó 14-én köttetett meg Gasteinban. Poroszország kapja Lauenburgot és Ausztriát kárpótolja. A provisorium Schleswig-Holste inban meghoszabítatik. Poroszország Schleswigben, Ausztria Holsteinban fog kormányozni (tehát ellenkezőleg mint eddig a lapok írták) míg a herczegségek jövője el lesz döntve. A kondomininm megállapított elve. A „Nümberger Corresp." e tárgyban következő részleteket közöl: „a két hatalom nem hívén hatalmában álló dolognak, azt a jogot vindikálni magának, hogy a fenálló törvényeket módosítsa, a herczegségek lakosságának törvényes képviselői nélkül, provisorie az 1854. alkotmány és az ide vonatkozó törvények szerint fog Schleswig-Holstein kormányoztatni. A hivatalnokoknak ajánltatni fog e törvények tiszteletbentartása s azok lelkiismeretes alkalmazása ; de az együtt birtokló hatalmak egy ügynöke sem alkalmazhatja azokat izoláltan; a herczegségnek kétfelé osztásával (tehát nem ugy mint a londoni távirat mondja) felhagytak. Napóleon császár strassburgi aljának czélja, mint az „Indep" állítja, vagy a porosz királylyal találkozni Badenben, vagy a bajor királylyal Strassburgban. Cortese olasz igazságügy-miniszterré neveztetését a „Perzeveranza uj biztosítéknak tekinti arra nézve, hogy a kormány nem követend tevékenytelen és szenvedőlegesen várakozó politikát a római és velenczei kérdések irányában, de szakadatlanul a nemzeti programm valósításán lesz. Az orosz czár f. hó 15. Moszkvába utazott a trónörökös nagyhggel, kit a senatus s a birodalom régi fővárosa lakosságának akar bemutatni. Konstantin orosz nagyhg, hajóhada egy részével Kopenhágába ment. A pánczélos hajók Kronstadtba vonulnak. Kuza fejedelem nem igen van megelégedve bécsi rövid tartózkodásával s ma este (aug. 20) egyenesen a Dunafejedelemségekbe tér vissza. Huzamosan dolgozott együtt külügyminiszterével, ki Bécsbe rögtön utána ment. A Munsch vendéglöt csupán akkor hagyta el, ha a porta követét akarta meglátogatni. A török követ iránta meglehetős hideg, ö viszont kesernyés, s egyáltalán igen tartózkodótvolt. Ennek kell köszönnie, hogy hivatalosan sehol nem fogadtatott. A Bukarestből érkező hirek igen rósz hangulatba hozták. Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY. 16*