Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 6. szám

79 vezérei csakhamar belátták, hogy az egyik párt nemzeti programmja a másiknak politikai programmjával könnyen összeegyeztethető, végre fusio jött létre, mely a kormány erőlködése s közlönyei czáfolata ellenére maiglan fenáll. Ezen, majdnem az egész országra kiterjedő párt első és alapelve #z: Üaogy Horvátország a Bécs iránti közjogi vonatkozásokat Magyarországgal közös kérdésnek tekinti s csak Magyarországgal együtt akarja megoldani; másodszor, hogy csak e viszony rendezése után lehetséges a Magyarországhoz való vonatkozások iránt Ítéletet mondani, mire nézve Horvátország fentartja magának, hogy e közjogi viszonyt a szabad egyezkedés utján barátságosan fogja Magyarországgal elintézni. Ezek természetesen csak fővonalai e párt programmjának. De ez alapon iparkodtak oly választásokat hozni létre,hogy Schmerling s akkori híve, a horvát kanczellár insinuatiói határozottan visszautasittassanak. Az-eredmény pedig igazolta a törekvéseket, a pártok összeolvadtak s minthogy a volt államminiszter még a választások alatt megbukott, a helyén megmaradt kanczellár most már az egész országgal jutott merev ellenzékbe. Horvát- s Tótországban ennélfogva jelenleg e fuzionál más párt nem létezik, vele szemben áll a kormány vagy helyesebben mondva a kormány készülék. A mit pedig ujabb időben a zágrábi három félhivatalos lap, mega „Narodu közöltek, ennek részéről valószínűleg tévedés, amazok részéről pedig hiu üres taktika. , A horvát ellenzék némi tekintetben nehéz állásban van. Nincs lapj.a s oly kormány ellen kell küzdenie, mely, habár öt év alatt egy sü rgös országos szükségletet sem elégített ki, mégis azon talentummal bír, hogy valamennyi rendszer alatt megmaradjon s alattok szolgáljon; mely semmiféle eszköztől sem irtózik, hogy ingadozó hajlamait érvényesítse. „ Nos — így végződik a czikk — a horvát ko rmányférfiak meg fogják bánni, hogy az egyedüli ellenzéki lap elnyomása által a közvélemény szellentyüjét betömték, mert az kifejezést fog nyerni az országgyűlésen s felette ítéletet mondani. „A mi pedig a közjogi kérdés megoldását illeti, az országgyűlés hazai kormánya bármely vezetését vissza fogja utasítani s vele nem gondol va önállóan, de, mint remélni lehet, mérsékelve s hazafiasán fog eljárni" Az Eszterházy-íéle sorsjegyek s kötvények tulajdonosai f. hó. 2-dikán Frankfurtban gyűlést tartottak. A gyűlés indítóinak javaslata oda járult, választassék az értékpapírok tulajdonosai által egy külön bizottmány, mely minden lépésre fel legyen hatalmazva, mi által az osztrák kormányt arra birja, hogy az adóst kötelezettségei teljesítésére szorítsa. Ügy védet is indítványoztak választatni, ki Bécsbe és Pestre fog utazni, a helyszínén tudomást szerzendö. A költségeket a papírtulajdonosok aránylag fedezik. E javaslatokat a gyülekezet elfogadta, csak abban tértek el a nézetek, vajon a papírtulajdonosok máris eljárjanak-e a Rothschild- és Sina-házak ellen ? Többen korainak tartják e lépéseket. Az ügy barátságos elintézése szerintök minden tekintetben jobb lesz, mert a magyar lassú törvénykezés mellett, fél évtized alatt sem várhatnának ítéletet (?); azonkívül a hg. az örökös tartományokban is terjedelmes birtokokkal, sőt Bécsben l1/^ millió értékű palotával bir, melyekből inkább vélnek követeléseikhez jutni, mint a magyarországi birtokokból. Aug. 16-án valamennyi érdeklett fél fog összegyűlni s végleg határozni, addig a megválasztott bizottmány vezeti az ügyeket. A kereskedelmi minisztérium be nem töltése búsítja a „N. Fr. Presseu-t. Ő is megnyugodott volt már Hübner b. kinevezésében s roppant rösteli, hogy a tárcza elvállalása azon bukott meg, mert a minisztériumnak elég hatásköre nincs. Pedig eddig azt hitte, hogy az osztrák miniszterek kelletén túl vannak terhelve s nem foghatja meg, hogy a külügy ér miért féltékeny a konsulatusokra, az államminiszter miért akarna a gazdasági egyesületekre is felügyelni s a pénzügyi miniszter hogy nem talál elég dolgot, mit kortársának átengedhetne. „Hogy az uj, a decentralisatio minisztériumában, mint barátjai nevezik — irja a „N. Fr. Pr." is ilyesmi történik, csudálatos s azt mutatja, hogy a nemzetgazdaság új kormányrendszerünkben ezentúl is csak mellékszerepet fog viselni, különben lehetetlen volna, hogy valamennyi tagja készségesen oda nem járulna, miként a kereskedelem- és nemzetgazdaság minisztériuma, lényegéhez illőleg, minden, azt természetszerűen megillető ügyvezetéssel és jogokkal fel legyen ruházva . . . . „Két év óta — úgymond — állandó panasz a lapokban, e^y tehetséges kereskedelmi miniszter nélkülözhetetlensége. Indokokból kifogytunk; de a birodalom nemzetgazdasági állapota mutatja, hová jutunk, ha az így megy továbbra is. Ha a miniszterváltozás sem segítne kereskedelmi miniszterhez — valóban kétségbe kellene esni!" A miniszterYilltozáSPÓI egy szláv lap, a laibachi „Novice" ugy nyilatkozik, hogy Laibachban is mindazok örülnek a miniszterváltozáson, kik a mindent germanizáló bureaucratikus centralizálást megunták. Azontúl meg azt követeli az idéztük lap, hogy Krajnát a földrajzban többé ne számítsák Németországhoz. A helyzetet, vagy! is a német kérdés jelenvaló állását, kimeritőleg jelzi az „ó" és „uj" Presse. Az uj Presse, azzal a kérkedő bizalmatlansággal, melyet a bécsi udvar politikájához történt változás óta, a dolgok uj rendje iránt folyvást tanúsított, szól a német vagy az ezt most magában foglaló elbai hgségek kérdéséről is. A kis és középállamok közönyös semlegessége — szerinte — onnan ered, mivel egyik rajnai állam sincs a felől meggyözödve, hogy Ausztria és Poroszország közt kenyértörésre kerüljön a dolog. ÉszakNémetország — mindig a „N. F. P." szerint igen jól tudja, hogy Ausztria a végső pillanatban, Poroszországgal szemközt, mindig engedett Déli-Németország viszont élénken emlékezik, hogy Poroszország, még mindig a kapuzárás előtt, fenyegető politikájával visszavonult. A közép német államok, Poroszország hegemoniális törekvéseitől szintúgy tartanak, mint Ausztria nagy-német politikájában nem hisznek. Annálfogva összedugott kézzel néznék a két német nagyhatalom közti összeütközést; mely a „N. F. P." szerint ezúttal ugyan nem fog bekövetkezni ; de ha bekövetkezik, akkor teljesülni fog Bismark jóslata : Austria t. i. kénytelen lesz súlypontját keleten keresni s nem lát abból a Németországból egy darab földet sem, melyet Schmerling Ő excja , az egyetem lakomáján tartott pohárköszöntésében, a német központi parlamenttel együtt, Ausztria befolyása alá helyezett." A „N. F. P." tehát a Schmerling táborából átmegy a Bismark táborába s ezzel világosan jelzi, miben áll az ő hírhedt alkotmány-szeretete. Ellenkezőleg az „Ó-Presse" egész erélylyel támadja meg a német kis és közép államokat, azon közönyös maguktartásaért, melylyel a Németországot fennyegetö veszélyt, hálósipkában és kezüket mellökbe dugva szemlélik. Poroszország, legújabb erőszakos fellépésével, hallatlan makacsságával megmutatta hogy a „mindent a Bund nevében és Bund által11 előtte olyen elv, melyet kénye kedve szerint lábbal tiporhat. Poroszország politikája többé, nem Németország fenállásának, nem a németszövetségnek és német népnek politikája, hanem kizárólag házi politika. Ha a német rajnai államok eddig is a bátorság egységével bírtak volna, és határozottan Ausztria mellé állottak volna: a bécsi udvar rég erélyesen lépett volna fel a poroszok túlkapásai ellen ; de Ausztriának nem feladata oly államok megmentése, melyek magukat tunyaságból feladják. A bécsi udvar nagy-német politikájától nem kell a közép államoknak félniök. Nem a mediatisatio politikája ez. A föderatio elvének soha sem volt Németországon következetesebb hitvallója, mint Ausztria. Mutatja ezt Németország története. Ez elv iránt nem lehet hütelen ha akarná, is, tényleges, változhatatlan viszonyok tartják vissza attól. — A közép államok solidaris szövetkezése Ausztriával az egyedüli eszköz, mely a Bundot a veszélytől megmenti. Létök vagy nem létök kérdése saját kezeikbe van letéve. A bécsi kormány — kiált fel a Presse — Bismark túlkapásai ellenében, Ausztria minden népeinek legnagyobb áldozatkészségére számithat, de mivel néhány szövetségi állam Poroszországgal tart, az engedmény annálfogva részben a porosz álláspont megerösitése volna, ajánlatosnak látszik, hogy Ausztria, a condominium átbocsátását a német Bundra mindaddig elnapolja, mig a közép-államok mostani semleges politikáj ok mellett maradnak." Ugyancsak a régi Presse napi hirei közt indokolja fentebbi czikke keletkezését. Okot adott erre a „Schwab. Merkúr" bécsi czikke, melyben a rajnai államoknak szemökre lobbantatik, hogy a nagy napi kérdés fontosságát nem érzik, hogy tétlenül néznék, ha Ausztria fegyvert ragadna; különösen meg van róva Bajorország bágyadt politikája. A washingtoni kormány ós Mexikó közti viszonyra nézve nevezetes, hogy Johnson elnök, Maximilián császár bizalmas küldöttét és levelét nem fogadta, kijelentvén Seward államtitkárnak, ki előtt Montholon franczia' követ, a mexikói bizalmas küldöttet bemutatta, hogy a washingtoni kabinet egyszerre két mexikói kormányt el nem ismerhet, Juarez pedig még mindig jogos téren áll. Metternich llg. irják Párisból aug. 3-ról, nem hagyta még el Párist s a jelen válságos pillanatban egyhamar nem is hagyhatja el. Ncwyorkból július 22. írják: Johnson valósággal kinevezte a haditörvényszéket, mely Jefferson Dawis felett lesz Ítélendő. Kilencz tbnokból áll Grant elnöklete alatt. A „Politikai Hetilap" magántávsürgonye. Berlin, aug. 6. A korona jogászai az elbei herczegségek örökösödési kérdésében következőleg nyilatkoztak: 1) Az Augusztenburgi hgnek semmi örökösödési joga sincs; mert atyja lemondott s a trónörökösödés iránt teendő intézkedéseket előre elfogadta, minthogy az első szülöttségi jog az Augusztenburg házban be nem bizonyítható. 2) Az oldenburgiak csak eshetőleges joggal birnak a gottorpí részre. 3) Az örökösödés jogérvényesen csak IX. Keresztélyben ismerhető el, kinek teljes joga a bécsi békekötés által Poroszországra és Ausztriára szállott. Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY.