Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám - A pest-losonczi vaspályatársulat

X hatatlanná lett, és gr. Pálffy Mór k. királyi leirat által csakugyan fölis mentetett állomásától. Bécsi levelünk bővebben szól működéséről. Az országbírói méltóság még nincs betöltve. A hír, mely Szentiványi Vincze urat tisztelte meg e magas állással, maga az illető által lett nngczáfblva. Jelenleg Szögyény nevét emlegetik kapcsolatban az országbírói hivatallal. Csabacsüd, jul. 18. E lapokban is említve volt azon társulat, mely Bécsben „ Vérein für volksicirthscliafilichen Fortschritt" (nemzetgazdasági haladást czélzó társulat) eztme alatt jelenleg alakul. Én e társulatot, ha működését szerencsésen megindíthatja, igen fontosnak tartom, mert feladata nem fog csupán elméleti maradhatni, nem fog csupán közgazdasági kérdések s ily ismeretek terjesztésére szorítkozhatni; de szükségkép gyakorlati foganatosításukra is fog működni. Mily nagyszerű ügyek megoldását lehet pedig a társulás utján eszközölni, azt legjobban láttuk Angliában, a gabonatörvények megszüntetése alkalmával. Minthogy azonban a közgazdasági kérdésekre nézve Magyarország érdekei azonosak az ausztriai birodalom többi országainak érdekeivel, üdvösnek tartom, ha a bécsi közgazdasági társulatban honfiaink is részt vesznek. E szempontból indulva, magam is tagja lettem e társulatnak, mert minden egyéb tekintetet mellőzve is, a személyes érintkezések hasznosak azok közt, kik a Sz.-István korona országaiban, s kik túl a Lajtán közgazdasági érdekekkel foglalkoznak. Mindamellett szükségesnek találom, hogy rokon természetű társulat Magyarországon létesüljön, és szándékom van néhány elv- s ügybarátommal egy ily társulatot a közgazdasági szabadság foganatosítására javaslatba hozni. Czélszerünek vélem azonban az országgyűlés együttlétét bevárni. Szeretem hinni, hogy az uj politikai fordulattal azon ellenszenvek, melyek a gazdasági egyesületek s más rokon társulatok iránt politikai indokoknál fogva, bizonyos helyeken mutatkoztak, meg fognak szűnni, s hogy azon megyék, melyekben gazd. egyesületek még nem léteznek, — s ezek sorához, ha nem csalatkozom, némely felsőmagyarországi megyéken kivül, a bánsági megyék: Arad, Pest s Bács megye is tartoznak — most el fogják magukat szánni, ily egyesületek életbeléptetésére. Idején volna, hogy a javaslatba hozott országos iparegyesillet szervezését eddig gátló akadályok is megszüntetnének. Közgazdasági s társadalmi viszonyaink aggasztók; pedig ezek képezik a politikai jobb jövő biztos alapját; javítsunk ezeken erőnk szerint, s nem lesz okunk tartani a politikai jövő eshetőségeitől. Mindenek előtt pedig hagyjunk fel azon szerencsétlen hittel, hogy az országgyűlés s a politikai élet mozgalmai fölmentenek bennünket minden tevékenységtől és kötelességeink teljesítésétől a társadalmi téren. TREFORT ÁGOSTON. teni, a benyomásokat a legtisztább, legértelmesebb nyelven adja elő. így állván a dolog, a modern zeneképek s klassikusok közt az a közönség, hogy mindkettő benyomások folytán alkot képeket: a különbség pedig az, hogy amaz megnevezi a forrásokat, ez elhallgatja; azt születése előtt keresztelik meg, ezt születése után; a modern képek szerényebbek ugyan a régi programmoknál, de miután a forrást megnevezik, s ez által mintegy felhívják a hallgatót bizonyos eszményitett kép észlelésére: nem , tagadhatják el a régi vastag élczekkel s prograinmokkal való rokonságukat; a klassikusok elhallgatják a forrást, de határozott hangulatba hozván a hallgatót, nem törődnek azzal: e hangulatban vájjon minő képeket alkot a hangok özönéből ? A mondottaknak az a végeredménye, hogy a modern képes irány csak abban az esetben birna elönynyel a többi felett, ha Ígéretének ura lenne; de a hangulatok meghatározásán kivül ez sem levén többre képes, mind az, a mit ezen kivül tesz, nem egyéb, mint ön- és mások ámítása, misticismus és babona. Ellenben a klassikus irány, mely megadván az alaphangulatot, mindenkit saját hitében boldogít, egyúttal a legjózanabb. Lépjünk most a dalköltészet terére. A dalköltésnek két neme van : az eszményítés és szófestészet. Az elsőben a zeneköltő önálló zenei formákat alkot, s a szövegnek csak hangulatátadja, tekintettel levén a dallam folyamában a szavalatra; nem törekszik öszhangosításában magát a szókölteményt mint viszhang utánmondani, hanem a felvett formába öntött eszményképet színezi, tehát a szóköltemény mellett olyan, mint a virág körül az illat. A szófestészetben a formát, a dallamot s öszhangotítást a szó szüli, minélfogva a zeneköltő nem az eszményítés kerek formáihoz, hanem szókölteményéhez ragaszkodik. Hasonlít ez eljárás Guido dallamgyártásához, melyben a hanglépcsők, vagyis a Xl-dik században dívott létra hangjai a latin magánhangzók szerint vannak nevezve, ilyen formán: A „Nemzetiségi kérdés" a „ Vidov-dan ufoan A Belgrádon megjelenő „Vidov-dan", mely különös figyelemmel s valóban nagy előszeretettel viseltetik minden iránt, a mi Magyarországot érdekli, legutóbbi számaiban egész czikksorozatot szentel e lap tulajdonosának „Nemzetiségi kérdés" czimü müve ismertetésének. A „Vidov-dan", mint független s idegen földön megjelenő lap, menten a hazánkban felmerült nemzetiségi törekvések közvetlen befolyásától, higgadtabban s talán helyesebben is ítélhet e fontos tárgyban, mint azok, kiknek nézeteit helyi érdekek némi tekintetben egyoldalúvá teszik. Ez okból a „Vidov-dan" véleménye e kérdést illetőleg kétségkívül jelentőséggel bír, még pedig annyival inkább, ha meggondoljuk , hogy ha bár idegen államban lát napvilágot, mégis ugyanazon szerb népnek közlönye, mely hazánkat is lakja. A végeredményeket, melyek b. Eötvös J. nemzetiségi elméletéből mint szükséges következmények különösen hazánkat ' illetőleg folynak, a „Vidov-dan" minden részletekben elfogadja s teljesen magáévá teszi. 0 ís azon meggyőződésben osztozik, hogy Magyarország csak azért diadalmaskodott minden eddigi súlyos harczaiban s a legfenyegetőbb veszélyek felett is, mivel különböző fajú és nyelvű népei mindig mint magyarok éreztek és cselekedtek, — s egyenlő mértékben áldoztak és küzdöttek a közös haza jólléteért. Ezen, századokon át tartott ós soha meg nem zavart egyetértésben találja a jövő biztosítékát is. Ez egyetértés azonban csak ugy eszközölhető, ha mindazon különböző nemzetiségi egyének, melyek Sz. István koronájának birodalmát kép ezik, teljes egyenjogúsággal bírnak; s ez már nem is anynyira politikai mint inkább emberiségi követelmény; miután az emberek egyenlőségének eszméje, mely a keresztyén vallás alapját képezi, épen korunkban kezd oly hatalmasan előtérbe nyomulni; — s ha elismerjük az egyesek egyenlőségét egymásközt, miért ne terjesztenök ki e fogalmat egész népekre is, melyek mint önálló egyének foglalnak helyet egymás mellett. Hol tehát b. Eötvös József, a fenebbi elvekből kiindulva, a népek társulását óhajtja, ott a „Vidov-dan" azok olya xistentiáját követeli, melyben egyik a másiknak semmi tekintetben SÍ. legyen alárendelve. A különbség a két nézet közt, mint azt a „V." maga is bevallja, igen csekély, csak hogy az utóbbi teljes egyenjogúságot feltételez, a mit talán a „társulás" nem követel ily határozottan. Hasonlólag eltér a „V." némikép a nemzetiségi eszme meghatározásában is; mert a közös mult és jelen s az együttes érdekek és érzületek mellett, még a közös származást és nyelvet is, mint szükséges alkatrészeket tekinti. Hozzá teszi azonban rögtön, hogy ez^jépen nem akadályozza a különböző népek együttlétét, sőt ez hazánkban, adott körülményeink között oly feltét, mely nélkül nem csak az egész állam c, d, e, f, g, a, h, c, d, e, II I II III II 8lba, e, i, o, u, a, e, i, o, u, E szerint Guido akár mely latin vers dallamát a benne levő magánhangzók szerint határozta meg: pl. „Sancte Joannes meritorum tuorum copias nequeo digne canere" a feljebbi ábra szerint következő dallamot adott: c, d, f, c, d, d, e, f, g, g, f, g, f, e, c, d, d, f, e, d, c, d, d. Az eszményitett dal tehát, melyben mindent a zeneköltő teremt s csak hangulatot kölcsönöz a szókolteménytöl, önálló zenei egész, mely költői tehetségeknek sikerülhet; a másik csak szófaragás, mely rébusz csoportozataival a puszta száraz reflexiónak is tért enged; amannak a kerek szabatos formán kivül főjellemzöje a folyékony dallamosság ; ennek az erőszakolt dallamosságon vagy dallamtalanságon kivül a formátlanság, mert szolgailag ragaszkodik ugyan a szókölteményhez, de a mit egy szókölteményben kerek formának nevezünk, az a zenében csak eszményítés utján lehet kerekké. E körvonalakat állíthatjuk fel a nagyobb énekmüvekre s az operára nézve is. Mert az eszményitett opera nem egyéb, mint több eszményképek sorozata, melynek kapcsolata az énekbeszéd. A szófestészet szerint pedig puszta énekbeszéd. Az eszményitett operában, mint a dalban a zeneköltő, a szövegtől csak hangulatot kölcsönöz, tehát a zene főtényezö, önálló. A szófetészet szerint fődolog a dráma s a zene a szó uszályhordozója. Ez uj iskola teremtője Wagner, kinek müveit — a feljebbi elemzés nyomán — nem operának, hanem zenével kisért drámának kell neveznünk. Wagner drámái szélesebben vannak dolgozva, mint minőket az eszményítés kíván, s fő helyre tevén a szót, nélkülözhetlen feltétele egy ily dráma élvezhetésének, hogy a hallgató minden szót tisztán halljon, mi Wagner hatalmas hangszerelése mellett alig kivihető. Csak egy lépés kell már innen s a melodráma terén találjuk magunkat. , BARTALUS ISTVÁN.