Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám - A pest-losonczi vaspályatársulat

43 Legújabb. Pest, jul. 17. A királyi propositiók, melyek a magyar országgyűlés elé fognak terjesztetni, egy, a régi „Presséhez" megbízható forrásból juttatott pesti távsürgöny szerint: az októberi diplomása februári alkotmány. A kormány e propositiók előterjesztésével oda akar utalni, hogy mind­kettőben jelenleg fenálló alkotmányos jog foglaltatik. Ha az ország­gyűlés azokat beczikkelyezni vonakodnék, — minthogy közös ügyek létezése magyar részről is el van ismerve '•— fel fog szólittatni, hogy e közös ügyek közös alkotmányos tárgyalására maga tegyen javaslato­kat, illetőleg fogjon az alkotmány revisiójához. A lap, melyhez e távsürgöny intézve van, hozzá azon megjegy­zést köti, hogy az a kormány formaszerinti eljárási szándékát a ma­gyar kérdésben kitünteti. Formaszerintit azért, mert a kormány a dip­loma és pátens beczikkelyezésére nem számithat, de nem is látszik számítani. A megoldás nehézsége, az idéztük lap szerint, tehát mind­járt a magyar országgyűlés kezdetén tűnnék ki. Ajánlja is : vajha mér­séklet és állameszély szelleme világositná fel a szóvivőké t Pesten ! S eddig együtt kell értenünk a „Pressével," kár, hogy a jó h atást rögtön azzal rontja, hogy előre kiköti, minél kevesebbet nem szabad a ma­gyar országgyűlésnek nyújtani, pedig e „kevés" annyi, hogy jobb lett volna óhajtásával bevárnia ez országgyűlés megnyitását. Az uj miniszterek névsorát fedező fátyolt a régi „Presse" ugy látszik fel akarja lebbenteni. Ha a bécsi hirek közt feljebb közlött, a „Lloyd"­ból átvett hír a minisztérium megalakulásáról való, ugy a „Pr." által közlött nevek alighanem ezen minisztérium jelöltjei. Nem áll ugyan jót e névsorról, de az annyi határozottsággal lép fel a reichsráthon kivül is, hogy legalább közeinek hiszi a napot, melyen a neveket rejtő mély titok felderül. E hírek szerint Belcrecli, Komers, gr. Larisch, ke­reskedelmi, gr. Mercandin, rendőri, gr. Eszterházy Mór pedig tárcza nélküli miniszterként szerepelne. Megbízható forrásból hallja, hogy gr. Mensdorff az uj kabinet elnökségét el nem vállalja. Jablonovszky hg. mint kijelölt pénzügyi miniszter ismét kiesett a sorból. Előtte Sapieha hg. volt e tárcza jelöltje, ki a magán-gazdaság nagy-mesterének van híresztelve. Larisch is kitűnő gazda. Mercandin gyakorlott, főkép előre vigyázó üzletembernek van elismerve. Komers híres arról, hogy más nemzetiségek életébe s nyelvébe könnyen beleéli magát s igen erélyes­nek híresztelik. S mig Mercandin grófot a katholikus párt mérsékelt hívének mondják, Komersnek szláv hajlamok iránt volna némi elő­szeretete. A „Presse" bizalmát ez uj minisztérium még nem birja, előbb a nemzetekét kell megszereznie. Megelégedéssel veszi külön­ben, hogy az uj kabinet kiválólag a magyar szabadelvűekkel akar szerződni és haladni. A lelépett minisztérium közlönye, a „Botschafter" sajnálni látszik, hogy csillaga letűnt. Elkeseredésében gunydicsérettel neki esik a ma­gyaroknak, hogy a németeket ostorozhassa. A Lajtán innen a „B." di­csérete is csak annyit nyom, mint korholása, nem tudjuk, mennyire fog jó tanácsa a lajtántúliakon. Miután ugyanis bizalmát fejezte ki az iránt, hogy a magyarok bele tudják magukat találni a politikai hely­zet változásaiba, kételyt nyilatkoztat az iránt, vájjon a bécsiek is el fogják-e találni az elfoglalandó helyes állást. Kételkedik ezen, mert a bécsiek nem tudtak a hatalommal élni, mikor beati possidensek vol­tak s a kormány folytonos megtámadásában (mi a „Botschafter"­nek minden másnál természetesen inkább fájhatott,) fecsérelték el erejöket. S miért mondja mindezt a „Botschafter?" Mert helyre kell állítani a mit a februaristák helytelen politikája eljátszott : e centralis­must. „Ausztria — úgymond — oly állam, melyben a centralizáló elem­nek a decentrálizálóval még sok csatát kell vívnia, mig a szerencsés harmónia helyre lesz állítva, Magyarország három évig készült a mai helyzetre ; készüljünk egyetértés által mi is azon órára, mely a biro­dalmi egység nagy eszméjének ismét ütni fog. Készüljünk, hogy azon óra képesnek találjon arra, hogy a győzelmet állandóan zászlónkhoz lánczoljuk." A „Botschafter" tehát folyvást csak a Schmerling-minisz­terium merev centralismusába látja Ausztria üdvét. Az angol követválasztások, Irlandban szabadelvű értelemben ütöttek ki. Az órangisták Belfastban zűrzavart csináltak s a választás harmadik napján véres verekedéstől lehete tartani a protestánsok és katholikusok közt. Tivertonban Palmerston-t újra megválasztot­ták. A mint a „három galamb "-hoz czimzett vendégfogadóban meg­érkezett, a tivertoniak zenével tisztelték meg. Palmerston hozzájok egy rövid beszédet tartott, mely Tivertont ismerve, kissé komikailag .hangzik, hanem a tivertoniaknak bizonyosan tetszett: „A régi rómaiak — úgymond —• egy mesét beszélnek egyik hősük­ről, egy nagy birkózóról, a kit ha földre terítettek, föld-anyjától mindig uj erőt kapott, ugy hogy felállván, erősebbnek érezte magát, mint azelőtt. E szerint remélem én is, hogy az én jó anyaföldem Tiverton, ifjúit erő­vel fog engem megajándékozni. (Menydörgö éljen a közönség részéről, mely hihetőleg, a római bajvívó ily nevezetes anyjáról eddig mit sem hallott). Szinte félek azon időre visszagondolni, melyben a kedves Ti­vertonnal első ismeretségemet kötöttem. Más arezok tekintenek rám, de tudom azt is, hogy Tiverton lakossága nézeteit nem egy könnyen másítja meg s nem tartozik azok közé, kik öreg barátjuknak hátat szok­tak fordítani. Meg vagyok tehát győződve, hogy a város megtartja irán­tam nagylelkű hajlandóságát, melylyel hét egymásra következő parla­ment ideje alatt megtisztelt. Gentlemenek és ladyk! A nap mosolyog ránk, az aratás gazdag kilátást ígér s a mennyiben én ezt újra megvá­lasztatásomra nézve jó jelnek tekintem, mindnyájoknak jó éjszakát kí­vánok." (Hoszantartó éljenzések). A londoni választások, három democrata nevezetességgel szapo­rították a főváros képviseletét, Mill Stuart, Hughes és Torrens-sel; ked­vező jel a szabadelvű ügy győzelmére nézve. A „Times", mely átalá­ban csak a győztes ügyet dicséri, üdvözli a főváros választóit és vá­lasztottait. „Nem titkolhatjuk el — ^úgymond — hogy a választó ke­rületek elhatározása az egész ország véleményét tükrözi vissza." A toryk a megyei választásoknál remélnek diadalt ülni, melyek a községek választásánál későbben esnek. Az elválasztott miniszteri nevezetességek közül idézhetjük Card­well gyarmati államtitkárt, Milner Gibson kereskedelmi minisztert, F. W. Cooper közmunkaügyi alelnököt Bruce-ta, neveléstanács alelnökét. Az angol és franczia hajóhadak találkozásainak a lehető legna­gyobb fényt akarják adni. írják, hogy a walesi hg és hgnö Plymouthba jönnek a franczia hajóraj megérkeztével, sőt hogy Napóleon császár maga is Brestbe megy, a két hajóhad felett szemlét tartandó. A berlini hivatalos újság, a két hajóhad találkozásában, két nyugati hatalom egyetértésének első hivatalos kifejezését látja. Több hatalmasság felhi­vatott Franczia- és Angolország részéről, hogy hadihajóit Brestbe és Cherbourgba küldje, hogy az augustusi nagy tengeri ünnepélyen kép­viselve legyen. Olaszország és Ausztria (?) ajánlata, mely szerint az angol-francia vérteshajóhad látogatásán részt akartak venni, mint Párisból távirják, egész udvariassággal mellőztetett. Ratazzi-minisztérium fogna Florenczben a kormányra jutni, mi­helyt a választások befejeztettek. A washingtoni kabinet Mexicótól, egy ott eladott conföderált ha­jót/visszakövetelt. Az olasz királyság elismerése ellen, a spanyol papság, a burgósi bibornok-érsekkel élén, erélyesen tiltakozik. A kormány azonban szám­ba se veszi e tiltakozást. A congressus-lerv felmerüléséről a „Morning Post" igy ir: „semmi alapja azon újsághíreknek, mintha Napóleon császár újra felélesztette volna az európai congressus eszméjét" (Szemlénk szerint nem is Napó­leon, de Bismark ur élesztette fel.) Más részről a „Mornihg-Herald" azt erősíti, hogy Wittgenstein hg párisi küldetése azon nizzai villa megvá­sárlására vonatkozik, melyben az orosz trónörökös meghalt. Az „Ave­nir National" a congressusra nézve így nyilatkozik: „bajos volnaj ez eszmét valósítani." Oroszországnak ugy fogadná el, habenne Lengyel­országról nem lenne szó; Ausztria, ha Velenczét nem bolygatják; Po­roszország, ha a herczegségekhez sem nyúlnak (épen a herczegségek érdekében óhajtja); Róma ha Olaszországot nem emiitik; Olaszország ha Rómáról hallgatnak. Hát mivel foglalkoznék aztán a congressus ? Azt mondják a lefegyverzéssel. Erre nézve nincs szükség congressusra. Csak Francziaországnak kell 200 ezer ember lefegyverzésével jó pél­dát mutatni s a többi hatalom azonnal követni fogja. Az OSZtrák CS porosz uralkodók találkozása ^valószínűleg Salzburg­ban lesz. Gasteinba az oldenburgi nagyhget várják. Egy brémai távirat szerint az oldenburgi nagyhg. Francziaországba utazott; aug. végével Holsteinba fog átköltözködni. Poroszország belállapotál'Ól írja az „Indep", hogy az naponként elviselhetlenebbé lesz. A reactionárius lapok sértő czikkeit olvasva, melyeket a képviselők, az alkotmányos kormányforma, s a szabadelvű vélemény ellen intéznek, teljes meggyőződést szerezhetünk magunknak e szomorú állapotról. Nyilván az alkotmányos szabadság elnyomására izgatnak. Az ellenzéket — ugy mondanak — meg kell törni és bele verni a nép fejébe, hogy a király nemcsak uralkodik, hanem kormá­nyoz. A kölni újság erre azt a lakonikus megjegyzést teszi: „az ország tudja, hogy a képviselőház soha nem vonta kétségbe a király kormány­zási jogát| s csupán csak az alkotmány tiszteletben tartását követelte." Hamburg, mely nem tartozik a német vámegylethez, kereskedelmi szerződést akar kötni Olaszországgal. Miután Hamburg, Németország első kereskedöhelye, példája neki fogja bátorítani a német szövetség államait, hogy kormányaikra azt a nyomást gyakorolják, minöre^a würtembergi kamarák már példát mutattak. Zarco del Valle, a spanyol kormány képviselője Victor Emanuel­nél, Florenczbe megérkezett s ő catholikus felsége Izabella királyné képviselőjének jelenlétét az Olasz- és Spanyolország közt kezdődő jó viszony uj jelének tekintik. Langlais államtanácsos mint pénzügyminiszter megy Mexicóba. Maximilián császár, Charlotte császárné születés napját két decretum­mal ünnepelte: egyik egy szülő-intézet megalapítását tartalmazza a fő­városban, másik amnestiát ad a haditörvényszékek által elitélteknek. Davis hünrészességc. Newyorki tudósítások jelentik : Van Dieu a déli államok titkára kinyilatkoztatta, hogy részt vett egy beszélgetés­ben, mely Jefferson Davis, Benjámin, Breckenridge és Booth közt történt. Davis ez alkalommal visszautasította Booth ajánlatát, hogy Lincolnt meggyilkolja. — A conföderáltak ^egykori alelnöke Stephens egy levele roszalja, hogy Davis Lincoln elfogadható békefeltételeit makacsul visszautasította. — Davis papírjai közt Beauregard tbnok egy levele találtatott, melyben az a javaslat foglaltatik, hogy az északi foglyokat meg kell (nyakvassal) fojtogatni. Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom