Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 26. szám

331 E czél elérésére körülbelöl 250,000 forint szükségeltetik, melyösszeg ezer darab 250 forintos részvény kibocsátása által hozandó létre. Ha az egész alaptöke czélszerüen felhasználtatik, az évenkénti rendes kiadás 5000 frt., az évenkénti rendes jövedelem pedig 32,200 írt s e szerint marad tiszta jüvedelem 27,200 frt, illetőleg|az alaptökének 11%-os kamatja. Itt azonban megjegyzendő, hogy a kiadás ugy van számítva, hogy ez alig; fog növekedni, bár mily fényes pontra is emelkedjék a vállalat, holott a bevétel igen nagy növekedésnek örvendhet. Ugyanis kétségkívüli dolog, hogy Lippik hasznos és czélszerü lakásokkal s gyógyintézményekkel ellátva, rendkívüli gyors felvirágzásnak fog indulni, minthogy a mai időben, a jódforrások az orvosoktól minden más gyógyforrásoknál nagyobb mértékben rendeltetnek, és a betegek által kitűnő sikerrel használtatnak. JEs igy bizonyos, hogy az e czélra felhasznált alaptöke mindinkább nagyobb és nagyobb kamatokra számíthat. A társulat teljes alakulása és azfelsö közgyűlés létrejővételéig, alapszabályok szerkesztettek az alapítók által s felsöbb^helyen jóváhagyás végett elő vannak terjesztve. Tekintetbe véve a humanitás elvét, mely azt parancsolja, hogy a szenvedő emberiségnek a természet által kinált nagy gyógyhatású forrást minél hozzáférhetőbbé tegyük, sjszámba véve a költségvetés szerint kínálkozó nagy anyagi hasznot, melyet ez uj vállalat igér: minden további ajánlgatás fölöslegesnek látszik. Ha mindamellett felszólalunk a szép reményű vállalat mellett, ez inkább csak figyelmeztetésképen történik, hogy hazánk nagyjai s pénzemberei, midőn a szomszéd testvérhazában nemes czélu társulat alakul, el ne mulaszszák el az alkalmat, részt venni oly vállalatban, mely számos szenvedőnek üdülést, egy hazai vidéknek virágzást, saját maguknak pedig anyagi hasznot igér s az ügy pártolása által kikerülhetővé tegyék, hogy a hazai vállalat idegen tökéhez fordulva, a remélhető nyereséget is idegeneknek szolgáltassa. E czélra szerkesztőségünknél is le van téve egy aláírási ív, az érdeklöknek pedig alapszabályi tervezettel is szolgálhatunk. Bécsi levelek. XXVI. Bécs dec. 23. „Majláth-Belcredi" czég alatt ismeri a világ a mostani osztrák kabinetet és e czim szerint azt kellene hinni, hogy sen dicsérendő, hogy a legjobb drámaköltöket vette magának példányképül ; mi jelenleg, midőn színpadainkat silány, s gyakran az erkölcsi érzést sértő franczia színmüvek árasztják el, s csekély számú drámaíróink közt is több utánzóra találnak, — szerzőnek nem kis dicséretére szolgálhat. Óhajtandó volna, hogy különösen a szomorú mü, tán némi módosítással, valamely színpadon is előadatnék, a nézőközönség bizonyosan élvezetet találna benne, s szerzőjének buzdításul szolgálna, mire ö tehetsége és komoly törekvése miatt bizonyára méltó. TORKOS LÁSZLÓ. Florenczi levél. Flórencz, decz. 17. Ugy látom, hogy Dumas Sándor Pesten is tartott felolvasást, s örülök, hogy a közönség azon kegyelettel fogadta az öreg urat, melyet a termékeny iró minden esetrejmegérdemel, ki apadhatatlan képzelő tehetségével már a második ivadékot mulattatja. Nekem pedig még különös okom is van szívesen megemlékezni róla, mert midőn harmad éve Nápolyban La Marmora parancsára elfogattam, Dumas ez eset hallatára tüstént a tábornoknál kezességet ajánlott érettem, s becsületszavát adván, hogy meg nem szököm, kikérte magának, hogy a börtön helyett, mint vendége a chiatamonei palotában töltsem letartóztatásom idejét. La Marmora el nem fogadta ugyan az ajánlott kezességet, de ez nem von le semmit Dumasnak irántam mutatott szívességéből. Az igaz, hogy midőn az öreg ur más napon meglátogatott, 'nem jött maga, hanem egyik írnokának kíséretében, a ki szicziliai és kalabriai kalandjaimnak elbeszélését tüstént az Independence számára lekapta, melyet akkor Dumas szerkesztett, én azonban ezt az eljárást már amerikai tapasztalásomból előre láttam, s épen azért, hogy mindent egy tüz alatt elvégezzek, a Times és Telegraph levelezőit ugyan ezen órában hittam meg, kik az alkalmat fel is használták, még pedig oly pontossággal, hogy ámbár három különféle versióban olvastam csevejelenben a két államférfi egyaránt osztozkodik az általuk inaugurált rendszer fáradalmaiban és dicsőségében. Hanem a dolog nincs igy. A magyar államférfi eddigi működését folytonos siker — annyi, a mennyi ez idő szerint elérhető — kisérte; nálunk egyelőre még a szélső pártok is elnémultak, hogy ne háborgassák a kanczellár ur munkálkodását. Belcredi gróf ellenben folyvást a „qui vive"-on kénytelen állani és még azok is, a kik az elébbi rendszer bukásán örültek, csak lanyhán támogatják őt. Európa közvéleménye pedig — valljuk meg őszintén — oly kedvezőtlen a nemes gróf irányában, a milyen csak lehet, mig Majláth urat nem győzi magasztalni. Ezen meglepő tünemény, nézetem szerint onnan ered, hogy külföldön keveset gondolnak azzal, sőt jobbadán nem is hallanak, vagy csak a bécsi sajtó szócsövén át hallanak arról, a mi 7péld. Lembergben vagy Czernowitzban történik, de nagyon is figyelnek arra, a mit Bécs és Budapest beszél és cselekszik. Mindkét helyen pedig a magyar kanczellár dicséretét zengedeztetik, mig Belcredi gróffal minálunk általában keveset gondolnak, itt Bécsben pedig túlnyomó azoknak száma, a' kik ő excja politikájával nem tudnak egyetérteni. Már több izben emlitém, miszerint általános azon hit, hogy Majláth és Belcredi urak közt valódi nézetegység nem létezik, sőt hogy egyik a másiknak politikai ellenlábasa és — esetleges örököse. Ha az egyezkedés Magyarországgal sikerül — igy szólnak itt — akkor nem lehet, hogy Majláth főkanczellár ne sürgetné a Lajtán inneni ügyek oly elintézését, mely az ő dualistikus irányának megfelel; nem lehet, hogy miután ő a keleti ré*széket központosítá Pesten, a nyugatiakat ne kívánná központosíttatni Bécsben; akkor pedig, Belcredi gróf föderalista lévén, nem lehet, hogy a Lajtán inneni kormány élén ez államférfi megmaradhatna. Ha pedig a kiegyenlítés nem sikerülne , akkor a magas főkanczellárnak szerepe ugy is be volna fejezve és akkor a kabinet újjá alakíttatnék a mostani államminiszter értelmében. Minthogy pedig a német liberálisok — itt pedig ezek viszik a nagy szót — nem akarják, hogy a legújabb egyezkedési kísérlet is meghiúsuljon, miután nem akarják, hogy Majláth ur Belcredinek engedje át a csatatért, szóval, miután itt legalább ez idő szerint a dualismust akarják, a föderalismust pedig semmi áron nem — gésemet, még is alig tudtam reáismerni,|mert oly széppé s érdekessé vált kezeik alatt. Sella, a financzminiszter is tartott nekünk felolvasást a kamarában, hanem ez nem volt távolról sem oly mulattató, mint Dumas csevegése ; elbeszélte ugyancsak, hogy a költség nagy, s hogy a jövedelem kicsiny, mire azt vártuk, hogy ajánlani fogja a költség leszállítását, — de Sella urnák eszejárása más irányt vett, mert azt ajánlottahogy fizessünk többet, még pedig, minthogy minden egyéb tárgy már, régen a legnagyobb mértékben adó alapjává vált, meg akarja adóztatni a kenyeret, a világosságot s a levegőt, s e szerint országos malomvámot, s ablak- s ajtóadót hoz javaslatba. Ugy látszik, hogy a financzminiszter, ki egy hónappal azelőtt egyik választó beszédében maga megvallotta, hogy mielőtt tárczáját átvette volna, a financztudományban egészen járatlan volt, idejét azóta arra használta föl, hogy Smith Ádámból kihalászsza, melyik legyen a legczélszerütlenebb s leggyülöletesebb minden adónemek közt, s hogy épen azt hozza indítványba. Megfoghatatlan, hogy azok az olaszok, kik az uj korszak kezdetén épen a financztudományok ismerete á!tal kitűntek, most annyira elvesztették őseik traditióit. A követek hallgatva s bámulva hallották miniszterök előadását, mely majd januárban jut tárgyalás alá, időközben azonban a veres párt felhasználta a jó alkalmat, lenyomatta Sella beszédét, s elküldte mind azon választó kerületbe, hol most uj választások rendeltettek el, hadd lássák a választók, mi lesz a következése, ha kormánypárti követjelöltnek adják szavukat. Az ellenzék erősen hiszi, hogy Sella beszéde tiz követi széket szerez meg számukra, azokon felül, melyek nem kétesek. La Marmora mindezekhez nem ért, mert katonai módon mindig azt tartotta, hogy a financztudomány nem illő nagy úrhoz, ugyanezért nem látszik észrevenni, hogy kormárrya ezen kérdésen törik meg, sőt bízik a minisztérium állandóságában, mert sikerült neki C h i a v e s piemonti követet, ki annak idejében a septemberi egyezés ellen szavazott, belügyminiszternek megnyerni. A minisztérium tehát ismét teljes számú, a nélkül, hogy erösebb volna, most még az uj választások eredményét lesi, valószínűleg azonban ismét vereséget fog szenvedni, mert a nyolczvan szék^ közül alig fog nyerni harminczat. A tudományos felolvasások hétről hétre látogatottabbak. S c h i f f tanárnak leczkéire az emésztés physiologiájáról eljárnak a leghíresebb