Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - Az Akadémia megnyitásakor

304 kívánja, hogy az unió tovább fejtése fonala ott vétessék fel, hol félbeszakadt, Pesten. Előadja, mit ért a revisió alatt. £>zerinte Erdély magára legkisebb változtatásba sem bocsátkozhatik. Áttérve a leiratról, az unió törvényczikket pontról pontra revideálja, a benne foglalt minden nemzetiségre megnyugtató passusokat commentálja. Kimondja, hogy már e törvényczikkben benne van, hogy az unió feltételes, s ennél czélszeríibben szerkeszteni most se lehetne. Pártolja tehát Z e y k javaslatát B ö m c h e s kiegészítésével. Ezen indítványnyal szemben — folytatja — két indítvány állíttatott fel. Felel Sagunának: szóló azon törvényjavaslatot, melyet a szebeni gyűlés az ország • gyűlés uj szervezete végett felterjesztett, törvényjavaslatnak sem tekinti, — arra szentesítést nem kérhet, tehát az unió revisióját egy b. Saguna által indítványozott gyűlés elé vinni nem lehet . . . Felel Rannicher^és Gullnak: kimagyarázza, hogy az, hogy az unió t. cz. nem törvény, nem áll, — mert már a felség, mint elismert, s eddig érintetlenül hagyott törvényt terjeszté elé; kimutatja, hogy nem rögtönzött, mert 300 éve óta tárgyaljuk, s 48-ban is a felség hozta szőnyegre regia propositiói közt; végre előadja az egész keletkezés genesisét. Egyetlen hiány, hogy a szentesített példány a magyar minisztérium levéltárába veszett; de kérdi: „miután Anglia Magna Chartája sokáig nem volt meg, a magyar arany bulla, a szászok diplomája eredetije sincs meg, — nem létezik-e a törvény ? Felhozza, hogy miért ismerik hát el a 48-ki többi törvényt, mint a jobbágyfelszabadulást, s miért van, hogy csak ez egy törvény erejét nem akarják elismerni ? B ö m c h e s kiegészítő pontozatai, melyekre Dózsa fentebbi beszédében hivatkozik, már az előleges értekezletben i» felolvastattak cs a következőkből állanak : I. a szász helyhatósági alkotmány fentartása, mialatt értetnek a) a helységek és azok hivatalainak és communitásainak szervezete, b) a székek és vidékek szerkezete, azok politikai és törvénykezési tisztviselőikkel, c) a szász egyetem a comessel; mindezek eddigi hatáskörükkel, feladva mindazonáltal az országban létesítendő egyenlő jog és igazságszolgáltatás érdekében annak törvényalkotási jogát, a minthogy a szász egyetem másodbirósági jogát már maga feladta; ó.) fentartása azon jognak, hogy mindezen testületek és hivatalok szabad választás utján alakíttassanak és töltessenek be. II. A szász nemzeti terület sértetlensége, ugy, a mint az 1848-ig 9 székkel és 2 vidékkel fennállott, oda értve azon részeket is, melyek akár törvénykezési, akár pedig közigazgatási tekintetben hozzátartoznak, ezek sérthetlensége ugy be-, mint kifelé. III. A német hivatalos nyelv hagyassék meg minden hivatalainál ugy be-, mint kifelé. IV. Az erdélyi országos törvényekben az ev. lutli. vallás, valamint más vallásfelekezeteket és iskoláik számára biztosított teljes jegegyenlőség és j önkormányzat fentartása. V. A szász nemzet, székek és helységek vagyonának érinthetlensége. VI. A szász papság dézmája megtörtént ' megváltásának államadósság gyanánt leendő elismerése. A decz. 6-diki ülésben szavazásra került a dolog: Rannicher és \ Saguna javaslatai kisebbségben maradtak; Zeyk indítványa mellett, í Bömches és Hosszú pótjavaslataikkal, nagy többség nyilatkozott. — Rannicher a szászok, Saguna a rémánok részéről külön votumot jelentettek be a felirathoz. Es elhatároztatott ez ülésben, hogy az ö felségéhez intézendő feliratban — a jogfolytonosság helyreállításáért köszönet fejeztessék ki; egyúttal mondassék ki az is, hogy az unio-tvczikk tökéletes törvény, melynek revisiója egyedül Pesten lehetséges, ennélfogva megkérendő ő felsége, hogy Erdély képviselőit hivja meg a közös pesti országgyűlésre. — A határozathoz járult szász képviselőknek municipális jogaikra s egyházi autonómiájukra vonatkozó kívánságuk be fog a felterjesztésbe foglaltatni, annak kinyilatkoztatásával, hogy mi készek vagyunk a románok jogos kívánságaikat Pesten az országgyűlésben támogatni. — 24 szász képviselő azt kívánta, hogy az unió feltételei Kolozsvárit határoztassanak meg, s Magyarországgal kötendő államszerződés által biztosíttassanak. A románok a fölterjesztett 1863-diki választási törvény megerösittetését s az unió törvény revisióját kívánták oly országgyűlésen, mely ama választási törvény alapján lenne egybehívandó. Mind két részről külön véleményeket jelentettek be. Horvát ügy. A zágrábi országgyűlés nov. 24-dike óta szünetel. A fusio — és úgynevezett nemzeti párt közötti szakadásra mi adott alkalmat, leginkább kiviláglik a fusionisták Bécsben járt küldöttségének ö felsége elé terjesztett panaszló kérelméből, melyet ime egész szövege szerint közlünk: Cs. K. Apostoli Felség! A háromegy királyság alulirt mágnásai és képviselői őszintén és teljesen bízva Felséged királyi szavában, mely a f. é. sept. 20-iki maniíestumban és a folyó-évi novemb. 2-iki királyi leiratban velünk tudatott — örömmel siettünk a folyó-évi november 12-dikére Zágráb fővárosába hirdetett országgyűlésre, hogy Felséged meghívása után és atyai szándékai szerént alkotmányos feladatunkat megoldjuk, s eltávolítsuk azon alkotmányos összeütközést, mely már néhány éven át a Felséged jogara alatt élő népek közt veszélyesen elharapózott. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezen nagy ügy csak azon uton fog megoldatni, melyet Felséged hü népeinek legkegyelmesebben kijelölni méltóztatott: t. i. a korona és nemzet közti értekezés és egyetértés utján. Hogy ezen egyetértés hasznos és állandó legyen, a nemzet akaratának abban zavartalanul és tisztán kell kifejezést nyerni. Felséged okt. 20-iki kormányának minden ügyekezetei és törekvése, épen azon okból maradtak eredménytelenek, mert nem ügyelt a nemzet valódi akaratára, mely az államot egyedül fentarthatja és emelheti; hanem látszatos többségeket alkottak, melyek maguknak tulajdonítva a nemzetek hatalmát, de ez utóbbiakban levő erő nélkül, csak egyes az eredmény ? kik lettek az ajánlottak közül megválasztva? — Ezt, tárczairói tisztünknél fogva dec. 10-dikén, midőn e sorokat irjuk, már tudnunk kellene, és — tárczairói önérzettel mondhatjuk — csakugyan tudnók is, ha a választások dec. 9-dikén igazán meg is történtek volna. Azaz, mint hiteles forrásból értesülünk, meg is történtek, nem is. A szavazatos tagok ugyanis szabályszerűen szavaztak, az ajánlottak nagyobb része többséget is nyert, s már csak két-három fölött kellett még szavazni, midőn azon fölfedezés történt, hogy a törvényes szavazókon kivül egy törvénytelen szavazó is tettleg befolyt az egész cselekvényre, még pedig oly hathatósan, hogy néha a golyóknak felét is elsikkasztotta. Ez a törvénytelen szavazó pedig a szavazó-szekrény volt, melyről minden kétséget kizárólag bebizonyult, hogy bensÖleg meg van romolva s a golyókat kényekedve szerint bocsátgatja alá az „igen" és „nem" fiókokba, nagy részben azonban le sem bocsátgatja, hanem utjokban föltartóztatja s egy hátsó rekeszbe gyűjti. E szerint az egész szavazás híjába való volt, s uj szavazatot kellett rendelni. Az uj szavazás egy romlatlan keblű szekrény segítségével, dec. 10 dikének délesti óráiban megy, illetőleg ment végbe s az eredmény közlését a tárczairó az ujdonságiróra kénytelen hárítani. *) A kellemetlen érzelmeket és nagyobb-kisebb nehezteléseket, melyek a nagygyülési vitatkozásokból s végzésektől egyik-másik érzékenyebb szívben támadnak, a közgyűlés, mintegy békeünnep, szokta jótékonyan elsimítani; s ez az ünnep ez idén egyszersmind a palota megnyitásának ünnepélye. Nem csak a kettős löváros, hanem az egész haza minden vidékéről számosan sereglenek össze, egyesek és küldöttségek, városok, iskolák, káptalanok, czéhek, intezetek, egyletek követjei, Erdély is itt van, kolozsvári s marosvásárhelyi küldöttjeiben, de jöttek zágrábi s eszéki vendégeink is. Aztán sz. István birodalma határain túlról is mindenfelől meglátogattak: Németország képes újságai mind ide rendelték rajzolóikat; minden lépten nyomon egy-egy bécsi vagy nagy-németországi laptudósítóval találkozunk (többek közt a kölni újság tudósítója is itt van); vannak párisi, londoni és éjszakamerikai vendégeink. De épen az a roppant összesereglés nehezítette meg azon két akadémikus működését, kik e héten ezen név alatt lettek ismeretessé : „jegyosztó bizottság," s a kiket bátran sorolhatunk ez ünnepély mártírjai közé. Folytonos ostromállapotban a közönség, kivált a hölgyek részéről, a jegyosztás három, illetőleg négy napja alatt, sokkal kevesebb hálát arathattak, mint a mennyi haragot gyűjtöttek fejökre, mert sokkal több kívánságot kellett visszautasítaniok, mint a mennyit kielégíthettek. A kiosztható jegyek száma, mint halljuk, öszszesen 1600, közte női karzatjegy 300 — holott épen a hölgyvilágot tartják, s tán nem is ok nélkül, az emberiség kiváncsiabb felének. Midőn e sorok sajtó alól kikerülnek senki sem fogja olvasni, mert épen akkor fog tolongani az egész világ az Akadémiá palotája felé, s a kik be nem juthatnak, legalább az érkező vendégeket és fogatokat fogják bámulni. Benn pedig, a nagy teremben, épen az a szék fog üresen állani, melynek birtokosának legtöbb joga volna ez ünnepélyben résztvenni: az Akadémia elnökéé, gr. Dessewfíy Emilé, kinek vállalkozó buzgósága volt a palota fölállításának leghatalmasabb tényezője. Betegség ágyba szegzi öt, s csak gondolatban lehet jelen ott, hol — meg vagyunk győződve — mindenki reá fog gondolni. A közgyűlést az ő üzenetének fölolvasása nyitja meg, azután következik a titkári jelentés, ugy b. Eötvös József emlékbeszéde Szalay László fölött, aztán Toldy Ferencz előadása : „A magyar irodalom befolyása a nemzeti életre, a legrégibb időktől," végre az alelnök zárszava. Minderről — minthogy a „P. Hetilap" megjelenése napján történik — már nem referálhatunk, valamint a lakomáról sem, melyet az Akadémia tagjai, a megnyitási ünnepély után, a Frohner-szállodában rendeznek, s mely az egymástól netán elidegenült kedélyeket még a közgyűlési ünnepélynél is jobban ö?sze fogja forrasztani. Óhajtandó, hogy e lakomában az alapítók, adakozók, gyűjtök közül is többen részt vegyenek; hiszen be vannak — illetőleg be lesznek írva az Akadémia „Arany könyvé"-be, s méltán helyet foglalhatnak az Akadémia tagjai között, kiknek palotát adtak. Legyen e palota, hol az ország legfőbb tudományos intézete székel s egy világhírű képtár kincsei tárlanak, legyen e palota melyet ime fölavatunk, mindenha a magyar tudomány és művészet méltó temploma, hogy a nemzet büszkén raon dhassa: Nem híjába építettem ! *,) Lásd „Legújabb" rovatunkban. Szerk.