Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 23. szám

290 birtak, hanem létező jogokat csorbított és ilyeket megsemmisített : ép azért tévedésnek tartjuk egyik lajtántúli tartományi gyűlésnek a sistálás megszüntetését kérelmező felirata azon felfogását, hogy a februári akta gyakorlatikivitelénekakadályainemmagábanafebruári alkotmányban, hanem kivülefeküsznek. A februári alkotmány fó eszméje, a centralisált összbirodalom s ennek kifolyása, a reichsráth, fenyegette Szt. István birodalma százados önállóságát, s hiányos szerkezeténél fogva fenyegette magát az alkotmányosság elvét, mely a 13-dik §. alapján mindenkor kiforgatható volt. Ha tehát az autonomisták túl a Lajtán ez idő szerint kezet fogtak a centralistákkal, hogy megtámadottnak vélt, mert felfüggesztett, alkotmányuk mellett síkra szálljanak, ugy azt az elv érvényre juttatása szempontjából meg tudjuk érteni. De valamint a centralisták hajlamait, a mások feletti hatalmaskodás vágyait ismerjük, ugy viszont sokkal több elismeréssel vagyunk az autonomisták őszintén vallott elvei iránt, semhogy e két merőben különböző párt érdekkölcsönösségét, e közös tüntetésen túl, továbbra is lehetőnek higyük. Mert az autonómia, vagy önkormányzat a szabadsággal azonos, a szabadság pedig, melyet saját ügyünkben követelünk, már magában kizárja a mások jogai csonkítását. Az autonomisták önkormányzati szabadságot kivánnak, a centralisták ugy értelmezik a kormányzati szabadságot, hogy nekik szabad kormányozni, de hogy másoknak marad-e aztán valami szabadságuk, azzal nem gondolnak,s agalicziai tartománygyülés hálafelirata a septemberi manifestumért, s a cseh nemzeti párt magaviselete legszebb illustrátiók arra nézve, mily kevéssé elégítette ki a birodalom népeit a februári alkotmány. Valóban, ha minden ország és tartomány saját belügyeit a legjobban iparkodnék berendezni, ha jogkörét, nem szomszédai rovására tágítva, intézményeiben s szervezetében az elérhető legnagyobb tökély felé törekednék : a kiegyezés az egyes nemzetek között vajmi hamar sikerülne. A tökélyben csúcsosodik a társadalmi jóllét épülete. Minél inkább törekszünk e csúcs felé, annál közelebb jutunk egymáshoz. Ebbeli őszinte törekvéseinkben csakhamar kezet foghatnának a különféle nemzetek, és ily szellemben működve, könnyen sikerülne az egyezkedés, s megelégedetten tíízhetnők az épület tetejébe a béke keresztjét > a szabadság lobogóját. K. Horvát országgyűlés. Az alkotmányos küzdelmek nehéz napjaiban nehéz szintén, de háládatos szerepe jutott a zágrábi országgyűlés szabadelvű tagjainak ; szabadelvű tagjainak,mondjuk, és örömmel teszszük hozzá,hogy ugyané tagok egyszersmind a fuzionista párt tagjai, azon pártéi, mely lelkében hordva a történelmi mult emlékét, szivvel lélekkel ragaszkodik alkotmányos szabadságához, de szintoly mele gen érez az anyaország iránt, szintoly szívósan védi Szent István koronája jogait, melynek ö is kiegészitö részét képezi. A megelőző áttekintési czikkben csak szelíden van említve a kétely, hogy a Mazuranics által vezérelt párt nem lehet az úgynevezett horvát nemzeti. Ma már határozottan halljuk kimondatni, hogy a mi 48ban camarilla, ma bureaukratia neve alatt ismeretes, a trón és nemzet közé furakodó, a mellett saját hasznát leső s igy egyik oldalról sem tisztelt csoportozat, az ama szép nevet bitorolt párt, melynek órái különben meg vannak számlálva, mert a kik ellene a trónhoz folyamodtak, azoknak kijelentette a fejedelmi szó, hogy ügyök igazságos s igy e fondorkodásoknak vége íog szakadni s a nemzet és képviselői élhetni fognak azon jogokkal, melyekkel a nemzet részéről bírnak s teljesíthetni fogják a kötelességeket, melyeket saját és a testvérnemzetek meg a dynastia iránt vállaltak. Fájdalom, hogy centralista elleneinket annyira elvakította a pártdüh, hogy a valódi alkotmányosság küzdelmeit egy szóra sem méltatták, a nyers erőszak ellen intézett lépésöket koldulásnak gúnyolhatták. Úgyde nem recriminatiókkal akarunk élni. Kötelességünk olvasóinkat a lefolyt hét történelmével megismertetni, mit is a következőkben vázolni iparkodunk. Még mult számunkban megpendítettük volt a szakadást, mely a horvát országgyűlés pártjai közt jelentkezett. Nov. 28-án délelőtt s este bizottmányi ülések tartattak. A fusiópárt hajlandó volt az országgyűlésen megjelenni, mihelyt az orsz. szabályok az ő értelmében magyaráztatnak. Estére várták Masirievics patriarchát, hogy helyét az országgyűlésen elfoglalja. Az országgyűlés másnapi ülésében felolvastatott a meg nem jelent 4 jegyző nyilatkozata, melyben azt mondják, hogy azért maradtak el, mivel az elnök hibásan magyarázza az ügyrendet, s hogy meg fognak jelenni, mihelyt a császárnak küldöttség által felterjesztett sérelem orvosolva leend. A központi bizottmánynak a választási igazolásokról szóló jelentése jóváhagyta a határörvidéki választásokat, azután indítványozta, hogy a meg nem jelent Delimanics főispánt méltóságának elvesztésével fenyegetve, szólítsa föl az elnök egy hét alatti megjelenésre. Első alelnökké választatott C e p u 1 i c Avelin, második alelnökké S u h a j, jegyzőkké : S p un, Stahuljak, Stekovic, Virág. A válaszTÁRCZA. Két monographia. Utolsó időben két érdekes és irodalmi becscsel biró történeti monographia jelent meg. A sajtó még eddigelé kevés tudomást vett róluk, sőt az egyiket csaknem hallgatással mellőzte. A sajtó e részben a közönség ízlésének hódol, mely, mint tudva van, politikailag mozgalmas napokban a tudományos irodalomnak bár mily becses vívmánya irányában közönbös, sőt több: süket. Ilii robur et aes triplex... ki most nem politikai röpiratot ad ki. Most, midőn a közönség mást nem olvas, mint követ-jelöltek programjait, s egyebet nem hallgat meg, mint a bizottmányi elnökök vagy megválasztott képviselők phrázisait. Ez régi tapasztalás, ugy volt eddig s ugy lesz most is. A közönség lelkét, szivét betölti egy dolog, eszét elfoglalja egy tárgy, azon kivül semmit sem lát. Nem csoda, hisz ez most csaknem életkérdés. Tudom, hogy ily körülmények közt ez olvasott lapokban az én tárcza-czikkemet az olvasók nagy része olvasatlanul fogja félredobni. De egy kis rész mégis érdeklődni fog tudományos irodalmunk mozgalmai iránt. S végre is nem az a kérdés : meghallgatnak-e vagy sem ? hanem : mi a kötelesség. Nekem pedig,szerkesztö ur, miután önnek megígértem, hogy a figyelemre méltóbb hazai történeti munkákról szólani fogok, kötelességem, szavamat beváltani, s most annyival inkább, mert két oly munka fekszik előttem, melyeket irodalmunkra nézve valóságos nyereségnek tartok.Azonban, szerkesztő ur, igyekezni fogok, hogy önnek terhére ne legyek, s czikkem a rövid ismertetés körén nem fog túlterjedni. De a dologra. A két munka czime, melyről ezúttal szólani akarok: Pusztaszer, a honalapító magyar nemzet első törvényhozási közgyűlése színhelyének története. Irta Hornyik János, Kecskemét, 186 5. Két fametszvénynyel s egy térképpel. Ara 1 ft. 60'kr. Az egri egyház-megye alakulása. Irta Balássy Ferencz. Eger, 1865. Külön lenyomat egy disze's emlékkönyvből. Az első munka keletkezésének története van. 1861-ben egy kecskeméti polgár folyamodványt nyújtott be az ottani városi hatósághoz, hogy ez az épen együtt ülő országgyűléshez folyamodjék, hogy ez Pusztaszeren, mint az ősi alkotmány keletkezésének színhelyén fellálitandó 'országos emléknek eszméjét karolja fel, maga a városi hatóság pedig a pusztán levő halmok egyikét nevezze el Árpád-halmának. A községtanács, a színhely megvizsgálására bizottmányt nevezett ki, melynek egyik tagja volt Hornyik is. Tulajdonkép ö volt annak főtagja, mert ismereteinél fogva ő volt hivatva, a kutatásoknak tudományos szint adni. Hihető, hogy a vizsgálódás alkalmával villant meg agyában a gondolat, hogy e nevezetes pusztának monographiáját irja, melyhez különben is, jól tudta, hogy a kecskeméti levéltárban bőségesen fog anyagot találni. Az országgyűlés nem sokára feloszlattatott, a városi hatóság visszalépett, s igy folyamodvány és halomelnevezés elmaradtak ugyan, de nem Szer, vagy, mint utóbb nevezék, Pusztaszer történetének rajza. Ez utóbbin valóban örvendünk, mert e munkának nem csak az a becse van, hogy e nevezetes helynek pontos és kimerítő leírását nyújtja, hanem az is, hogy a mult időknek olyan részleteiről szól, milyenekről az ujabb nemzedéknek kevés és csak hézagos ismeretei lehetnek. Az első alkotmányozó gyűlés hazánkban hajdan Szeren tartatott, a honfoglalás munkájának közepette, s itt mindjárt a hely meghatározásának kérdése — bármennyire eldöntött is az — szerzőnek érdekes kritikai kutatásokra szolgáltatott alkalmat. A szermonostori apátságnak emelése által e tény emléke lön megörökítve, s annak története nem kevésbbé érdemelte meg, hogy a feledékenység homályából kivonassék. Nyereség ez magának az egyház-történetnek is, mely Szerről keveset tud. De mindenek fölött érdekes a helység birtokviszonyainak ecsetlése. Első tulajdonos a Kalán nemzetség volt, mely Ónod és Ete ősvezérektől származott. Az ezektől leszármazó Posafi család kihalása után (mely nemzetség hat száz évig bírta a helységet) Szert a következő kétszáz évben Különböző czimeken különböző családok, községek és egyének bírták. De míg ez idő alatt a nemzetségi birtokokkal az ősiség kifejlődött, magának a birtoklásnak természete sok változáson