Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám - Közgazdasági szabadság

36 nyi bizonyos, hogy Közép-Németországban a közvélemény mind sűrűbben nyilatkozik Ausztria és Olaszország kibékítése mellett." Még az „Augs. Alig. Ztg-"ban is lehet ennek nyomaira találni. E lap Olaszország elismertetésének alkalmából Spanyolország által, az osztrák politikára nézve azt a megjegyzést teszi: „ha Poroszország törekvéseiben Olaszország elismerését a vámegyleti kormányok által előidézni, Bécsben Ausztria elleni cselszövényt látnak, ugy a legkönyebben az által lehet ezt kikerülni, ha Austria Poroszországgal lépést tart, s az elismerést maga is kimondja." így szól az augsburgi, mely maga is kevéssel ezelőtt felségsértésnek mondá, az Olasz királyság Austria általi elismerését. Ujonczozási ukáz. A „Wandereru-nek irják Varsóból: „Hónapok óta várják itt a kormány-változást s folyvást olyan hirek szállongottak, hogy a czár személyesen fog Varsóban megjelenni s Konstantin nagyhg. veszi át Berg tbnok helyett, a királyság kormányzását. Azonban a czár és Konstantin nagyhg. helyett egy ukáz jelent meg, mely Lengyelországi a az ujonczozást elrendeli. Az ujonczozás folyó év novemb. 6-án kezdődik s deczember 7-re be kell fejezve lennie. A benyomást, melyet ez ukáz a lengyelekre tőn , nem lehet leirni. A kormány 6V2 embert vet ki minden 1000 lélek után. Bármily homályos az ukáz szövege, fel lehet tenni, hogy a kormány a férfi lelkek számát vette fel, ugy hogy Lengyelország öt millió lakossága után 15,000 ujonczot kell számitanunk, s nem mint az első pillanatban meglepetés közt emlegették 30,000-et. De még a 15,000 ujoncz kiállítása is lehetetlen. A felkelés az ifjúságot elpusztította, kit a harczmezön az orosz golyók vagy szuronyok le nem teritettek, az a hóhérnak esett áldozatul, vagy Szibériába hurczoltatott, a bányákban, vagy az uráli büntető-századoknál tür és szenved, vagy pedig külföldre menekült. Honnan vegyék a kiirt ujonczilletéket ? Az ukáz megengedi 400 rubelért egyes személy megváltását s ez által az orosz pénzügy nem megvetendő forrásra tenne szert: de épen a megváltás a nagyobb részre nézve lehetetlen. A mi pénzt és hitelértéket a felkelés meg nem emésztett, azt elnyelik az orosz kormány által kivetett adók és sarczok. Súlyosabb csapás, mint ez az ujonczozás, melytől Lengyelország 1856 óta megkíméltetett, nem érhette az országot. Ha egyébiránt az volt a czél, hogy ez által a fegyverfogható lakosság utosó maradékát is ártalmatlanná tegyék, mint a tapasztalás mutatja, az orosz kormány aligha fog czélt érni. Számtalan ezer lengyel csontjai porladoznak Közép- és Észak-Ázsia földében, s a legélesebb elnyomás ellenére, melylyel Miklós czár, egy Oroszországnak hódoló lengyel nemzedékre számított, tört ki három év előtt a lengyel forradalom, bizonyságául annak, hogy minden orosz elnyomási kisérlet czéltalan és hasztalan. Közgazdasági szabadság. Ha korunk semmivel se dicsekedhetnék, dicsőségére elég volna a tudomány haladása. A tudomány pedig jelenleg nem akként halad, hogy magasságaira vonulva, az embert s az életet lenézze. A tudomány most az életnek szolgál s ez nem válik szégyenére. A természettudomány idézte elő azon nagyszerű közgazdasági mozgalmat, mely az egész emberiséget megragadta s egy egészen új ismeretlen világot alkotott. E mozgalom — különösen mióta a vasutak Európában s Amerikában oly nagy mérvben létre jöttek ; mióta a mezei gazdaság, gépek, mesterséges trágyák, öntözés s drainirozás, s az állattenyésztés nemesbítése által a termelésben oly nagy előhaladást tett; mióta a gyáripar s kereskedés emelkedése s az austráliai s californiai aranyproductio következtében a nyugati Európában roppant pénztőke gyűlt össze, a tevékenységet még fokoztatva, rendkivüli szükségeket szült a társadalomban, az államban s minden egyes családnál. E szükségeket magunktól egyszerűen elutasítani, a régi egyszerűségbe visszavonulni, s ignorálni azt, a mi történik túl a határokon — nem függ mi tőlünk. E szükségeket ki kell elégíteni munka s annak vívmányai által. Most többet kell dolgozni az embernek, s különösen mi nekünk magyaroknak, mint a történelem bármely előbbi korszakában ; de azért joga is van mindenkinek követelni, hogy minden korlátok s tilalmak, melyek munkája gyümölcsözését nehezítik vagy épen lehetlenítik — eltávolíttassanak. Korunk közgazdasági mozgalmában fekszik a szabad munka eszméje, melyet lényege s megnevezése tekintetében tágítva, közgazdasági szabadságnak nevezni akarok. Hazánk viszonyait szemmel tartva, a közgazdasági szabadság, a termelés folytonos növekedésének s értékesíthetésének mellőzhetlen feltétele, s mint ilyen az egyetlen eszköz, mely hazánkat az elpusztulástól, vagyon, miveltség, erkölcsi s politikai jelentőség tekintetében megmentheti. Tekintsük mit tartalmaz a közgazdasági szabadság fogalma. A közgazdasági szabadság több, mint az ipar szabadság, több mint a kereskedés szabadsága; vonatkozik a földre, mint minden termelés alapjára, s. a tőkére s annak képviselőjére: a pénzre, mi nélkül se földet se munkát gyümölcsözővé tenni nem lehet. A közgazdasági szabadság magában foglalja a) a földbirtok szabadságát, b) az ipar szabadságát, c) a kereskedés szabadságát, d) a pénzüzlet szabadságát. A föld a legiparosabb országokban is a nemzeti vagyonnak legnagyobb s legbecsesebb részét képezi, s a mezei gazdaság a nemzeti jövedelem legnagyobb részét állítja elő. Minél többet s minél becsesebb czikkeket tudunk termeszteni egy hold földön, s minél több holdat tudunk jövedelmesen mi vélni, annál gazdagabb az ország, annál vagyonosabb a termelő. De az csak ugy történhetik, ha a földbirtokos s a termelő a földdel szabadon rendelkezik, ha termeszthet a mit földje természeténél, s az éghajlati viszonyoknál fogva, legelőnyösebbnek tart, s ha a föld jövedelme, szorgalmának s koczkáztatott tökéjének gyümölcse az övé marad akként, hogy napi szükségeit kielégíthesse, s capitalizálhasson uj beruházások eszközlésére, s a mezei gazdaságnál elkerülhetlen csapások eseteire, hogy majd a legroszabb időben ne legyen kénytelen magát s birtokát adóságokkal megterhelni. — A föld szabadságával nem férnek össze a termelési restrictiók, mint a nálunk a dohánytermelésre nézve divatozó szabályok; a föld szabadságával nem férnek össze az aránytalan földadó s más a földmivelési industriát hátráltató adók túlcsigázott mértéke. A mezei gazdaság folytonos beruházásokat követel, ha akarjuk hogy termelésünk ne sülyedjen; a mezd gazdaság több eshetőségnek ki van téve, mint bármley üzlet, azért nem birja el a nagy adót a, nélkül, hogy nemcsak a birtokos illetőleg termelő, de maga a termelés s tehát a nemzeti jövedelem nagyban ne szenvedjen. — Magyarországon a földszabadság követeli a földadó lejebbszállítását s a dohány monopólium átalakítását. A közgazdasági szabadságnak egy másik tárgya, a nyersanyagok átdolgozása, a gyáripar s kézmű. Minél nagyobb mértékben, minél jobban s olcsóbban történik az átalakítás, annál nagyobb az ország jólléte. Nem volna helyén, a gyáripar keletkezhetésének feltételeiről szólani, nekünk most csak azon szomorú feladat jut, constatirozni, hogy a vasiparon kivül nincs gyáriparunk. A mi industriánk most főleg a kézművekben áll, s ezek az egyes nagyobb városok kivételével, a kifejlődés igen alacsony fokán állanak. A kézműves osztálynak jólléte általán véve a földbirtokos s földmivelő osztály jóllététől levén feltételezve — a jelen nyomasztó viszonyok ez osztályt is igen érzékenyen sújtják. Hogy a kézmű haladhasson, szinte szabadon kell mozognia; a czéhekből korunk szükségeihez képest, associatioknak, a szabad verseny, nem az egyedáruság alapján kell válniok. Az iparnak is szabadnak kell lenni, meg kell szűnni azon korlátoknak, melyek akár adók alakjában, akár más alakokban az ipar haladását s iparvállalatok keletkezését akadályoztatják. A nyers anyagok s iparczikkek csak a kereskedés által nyerik a pénzértékei; de a kereskedés nemcsak ez okból fontos, hanem mert általa a munkafelosztás — mi a czélszerü termelés és egészséges iparnak első föltétele — lehetségessé válik. Hol a kereskedés normális állapotban van, ott mindenki főleg azt termeszti s készíti, mi helybeli viszonyainál fogva leghasznosabb. Csak a szabad kereskedés hozhatja a nemzeti productiót természetes medreibe. A szabad kereskedés mindenütt az anyagi fejlődésnek egyik hatályos emeltyűje;, de a mi speciális viszonyaink közt, nekünk csak a szabad kereskedés utján lehet kereskedésünk. Axiómának lehet tekinteni: hogy nincs kivitel a hol nincs bevitel. A nyugati iparos s kereskedelmi népek nem vehetnek tőlünk, ha mi tőlük nem veszünk. A kereskedéssel s a vámszabályzattal össze van kötve a közlekedési ügy. Közlekedési eszközök nélkül nincs kereskedés, de ellenben a kereskedés lehetősége, meghozza a közlekedési eszközöket, mire a legvilágosabb példákat látjuk az amerikai szövetséges államokban. De végre a termelés, az ipar, a kereskedés tőke vagy is, a mi azt képviseli, pénz nélkül nem működhetik. Igen örvendetes volna, ha mindenki saját tőkéjével dolgoz-