Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 21. szám - Trefort Ágoston beszéde melyet megválasztása alkalmával 1865. nov. 14-dikén választóihoz tartott

278 kik évszázadok óta ugyanazon egy ég és egy uralkodó alatt éltek, szenvedésben és örömben osztakoztak, és vagyonukat és véröket, egyesülten és hősileg vetélkedve, oly sokszor vitték áldozatul; az újból életre költ testvéries egyetértés által azon közös törekvésben egyesitendik, hogy e szép ország jóllétét előmozdítsák; ezen érzületek az ezen országgyűlés elébe terjesztett ügynek, a birodalom alkotmányos életével való szoros kapcsolatánál fogva, annak megszilárdítása és gyarapodása első alapkövét teszik le és a birodalmi népek milliói között örvendezést és elismerést ébresztenek. Fölemlítve továbbá, hogy a birodalomban minden szem az erdélyi országgyűlésre van függesztve, s kiemelve, hogy immár nyitva a pályatér, melyen a haza javára működhetnek, az országgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A kir. biztos távoztával verificáló bizottmány neveztetett ki az elnök ajánlatára, mely bizottságot b. Jósika Lajos ő mltságát mint elnököt, gr. Káinoki Dénes, Ládái Ágost, báró Bánffy Albert, Ugrón Lázár, Herbert Ede, Baritiu, Pap Máté, báró Kemény Gábor, Tisza László, Nagy Sámuel, Berde Mózes, Grajzágó Salamon, Torma, Dózsa Elek, Vajda László, Ocsvai, Lassel Ágost, Decani, Konrád Móricz, Brennberg Sámuel, Birkler Frigyes, Balomiri János, Ratiu János, Binder Mihály, Gretző János és Bömches Frigyes urak képezik. Másnap az országgyűlés összes tagjai az országgyűlési teremben összegyűlvén, mindenekelőtt bizottmány neveztetett ki a conferentiák nyolcz elnökének megválasztására. — A szavazatok számbevétele után értekezleti elnökül megválasztattak : gr. Mikó Imre, gr. Toroczkay Miklós, Veér Farkas, gr. Kun Grothard, Dózsa Elek, Bömches Frigyes, Alduleanu János, Simái Gergely. A szászok szintén conferentiát tartottak. Harmincz képviselő vett benne részt; 14 az unió mellett, 16 ellene nyilatkozott. Most az igazolások tárgy altatnak. Hétfőn megkezdődik a válaszfelirati vita. Követválasztási mozgalmak. A vidéken folyó követválasztási mozgalmak iránti figyelmet a lefolyt héten a fővárosi követ választás vette igénybe. Az általános érdekeltségen kivül növelte a nap (nov. 23.) ünnepélyességét azon körülmény , hogy Magyarország első, és fővárosának első választókerülete Deák Ferenczet választá egyhangúlag s leírhatatlan lelkesedés közt képviselőjéül. A Lipótvárosban Kemény Zsigmond b. kétesnek hitt többsége tisztességes, a százat meghaladó szavazattöbbséggel végződött R á t h Kár oly másik követjelölt ellenében. A Terézvárosban Grorove István diadalmasan győzött dr. Schwarcz Gryu 1 a irányában; a Józsefvárosban Szilágyi Virgil pártjának meghiúsult végerőlködése után Szentkirályi Mór lett a képviselő. A Ferenczvárosban SZÍVÓS küzdelem utáu Horváth Károly győzött Rottenbiller Lipót irányában, kit az összes értelmiség főpolgármesterül kivánt megtartani. A vidéki választások közül már a mult héten emiitettük volt Tanárki Gedeon nem várt s mélyen fájlalt megbuktatását. Mélyen fájlalt, mondjuk, mert ellenfelének pártja, mint értesülünk; nem a legtisztább eszközökkel működött, minők a köröztetett Deákféle levél, melyben állítólag azt nyilatkoztatta volna ki nagy hazánkfia, hogy Tanárkyval nem akar egy széket ülni, továbbá az iskolák redukálásának híresztelése, végre pedig a korán sem szigorú eljárás a választási jog megadásában, mind meg annyi tény, mely Tanárky ellenfelének győzelmét nem a legszebb színben tünteti fel s fenébb kifejezett fájdalmunkat igazolja. Ujabb követválasztásokból a lefolyt héten következők jutottak tudomásunkra: Mármaros megye vissói választó kerületében szavazattöbbséggel P a p p Simon választatott meg Mihály Gábor ellenében. A técsöi választókerületben Várady Gábor nagy lelkesedéssel egyhangúlag megválasztatott. A magyar, román és ruthen választók között a legnagyobb egyetértés uralkodott. A bártfai kerületben Hedry Ernő választatott meg 1143 szavazattal Hodossy ellenében. Pozsony megyében Hegyes-Halomban A p p o n y i gr., Szerdahelyen Bartal János, Szenczen ifj. Z i c h y J ó z s e f gr., Szt-Jánoson id. Zichy János gr., Stomfán Lucsics, Galantán Sebestyén lelkész, mely utóbbi két választás ellen kifogás történt. Nagy Szombaton verekedés miatt elnapolták a választást. Trencsénmegye képviselőivé egyhangúlag CsáKy gr., Kubicza Pál, Ullmann, Urbanovszky, Máday, Vietorisz, Vitulay, szavazás utján K u d 1 i k választatott meg. Az aranyos maróti választókerületben Keglevich 1227 szavazatot kapott Samassa ellenében. Esztergammegye köbölkúti kerületében báró Baldácsi Antal szótöbbséggel megválasztatott, A többi képviselők: Az esztergomi kerületből: Besze János Meszéna János ellen négy szótöbbséggel; a táthi kerületben: Zsitvay József Reviczky Pál ellen, Győrött Kautz Gyula egyetemi tanár tetemes többséggel választatott meg. A téthi kerületben Eöry Sándor 1861-diki képviselő, az eöttevényi kerületben gr. Zichy Pelix választattak meg, A pusztai járásban KálóczyLajos 1861-dik évi másodalispán s országgyűlési képviselő ismét egyhangúlag megválasztatott. Nógrádmegye szécsényi váT Á R C Z A. A történeti regény. Utóbbi időben szépirodalmunk minden ágában szomorú pangás jelentkezett. Mintha kialudt volna a költészet örök világú szövétneke, mintha senkinek sem lett volna szüksége azon szárnyakra, melyeket az élet bajainak enyhítésére a magasztosabb érzelmek, a poézis nyújt. Egy-egy nagyobb mü — milyen a „Zord idők" és „Buda halála" — csak azért emelkedett föl, hogy a mögötte elterülő pusztaság annál sivárabbnak mutatkozzék. Az újkor legkeresettebb olvasmánya, a regény sem képez kivételt. Mióta Jósika Miklós meghalt, egy valamire való mü sem látott napvilágot, pedig az ő vénája is már régen kimerült. Azonban talán ha lezajlik a remény s a kétség harcza, ha a chaószból szebb jövő alakja tündöklik föl, akkor ismét végig leng hazánkon a költészet szellője. Erős, reménytelen szenvedésben, sikernélkül hangzik el a vigasztalás szava, — de midőn enyhül a kedély fájdalma, akkor szükségét érezzük a jó barátnak, ki a multakat elemlegesse. De van talán ember, a ki a napi zaj közepett is óhajt valamely általánosabb eszmén megpihenni. Nem vélem elveszett fáradságnak, ha szólok néhány szót a történeti regényről, Frenzel, hires német ítész nyomán. A történeti regénynek már az ó-korban nyomára akadunk. Hogy Herodot elbeszélése, Kambyses persa királynak egyiptomi hódításáról történeti regény, az majdnem bizonyos. A büszke persa követei az egyiptomi uralkodótól, Amasistói, urok számára kedvencz leányának kezét megkérték. Amasis azonban, nem akart elválni leányától, nem akarta engedni, hogy a hazai istenek örizetétől megfosztva, barbárok földjére vigyék, és elődének, Apriznak, kit ö trónjától fosztott meg, fogságban levő leányát küldte el Suzába. A herczegnö megnyerte férje bizalmát, aztán felfedezte néki származáaát. Kambyses most már elvitázhatatlan jogot nyert Egyptomhoz, veje lévén a törvényes királynak, Arnasis pedig jogtalan bitorló. Kivonult tehát persáival, az egyptomiakat Peluziumnál megverte, macska-istenségeikkel együtt. Ez anyag oly regényes, a mellett oly történeti, hogy egy német iró, Ebers, három kötetes regényt irt belőle, „Egy egyptomi királyleány" czime alatt. A Giges és Candaules között lefolyt eseményt is bátran tekinthetjük történeti novellának. Tiberius, Nero, Messalina is sok ilyes anyagot nyújtanak. Herodothoz és Tacitushoz hasonlóiag, bár müveik valódi öntudata nélkül, a középkori krónikaírók is följegyzettek néhány históriai regényt; a mi némi figyelmet érdemel. A mi azonban a mai emberiség müizlésének megfelelő igazi regényt illeti, az Scott Walterrel kezdődik. Ez fejezi ki a nagy reactió hatását a költészetben. Midőn a franczia forradalom a középkort megsemmisítette , a regényesebb szellemek a valóságból a költői föld felé repültek. A bretagnei mondák lovagjai és tündérei helyett történeti személyeket kerestek föl, s a mult valódi állapotát igyekeztek megeleveníteni. Nem esetleges dolog, hogy a történeti regényt legelébb Angolországban kezdették ápolni. Minden európai ország közül, csak e sziget menekült meg a forradalmi rázkodásoktól; még érintetlenül állott a főnemesség, a régi kastélyok, nemesi birtokok és apátságok még folyvást virágoztak, bizonyos regényes hangulatot költvén. Walter Scottban egyesült a scót haza iránt lángoló hazaszeretet az aristokratikus érzülettel, s a régiségbuvár kutató szenvedélyével. Részben ezen hajlamokon épült a történeti regény, a mint azt Walter Scott teremtette. Érzésének szabad hullámzásában, harczias, phantastikus szerelmi kalandok merülnek fel, egyes történeti személyek közbejátszása mellett. E kalandok czélja mindig egy szegény, de merész ifjú s egy gazdag, előkelő úrhölgy házassága. Kevésbbé tartotta jelentékenynek azon eszmét, melyet hősei képviseltek, a szerepet, melyet az emberiség fejlődésében elfoglaltak, mint némely külsőségeket és lényük egyes jellemző vonását. A fő nála és utánzóinál — kik közé a szó nemesebb értelmében nálunk Jósika Miklóst lehet számítanunk — a körülmények széles és alapos ecsetelése; a mult újra támad az ő városaival, tornyaival és várfalaival, embereivel és eseményeivel, örömével és fájdalmával. így keletkeztek ama megragadó szép müvek: — Walter Scott I „Kenilworth"-ja, és Hugó Viktor „Notredame"-ja, melyekben minden I csodálatosságuk daczára, szabálytalan és rút meséjükben, a középkori i góth építészet ünnepli föltámadását, a cselekvényre isteni s végzet! szerű befolyást gyakorolván; nézzük bár Manzoni „Jegyesek"-jét, í (mely magyarul is megjelent), melyen a szemlélő tekintete csodálatos