Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 21. szám - Trefort Ágoston beszéde melyet megválasztása alkalmával 1865. nov. 14-dikén választóihoz tartott

POLITIKAI HETILAP. \ Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy ivén. ' Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár ! vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­, gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 \ hasáhos kisbettí-sorért 6 kv. Bélyeg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. „Citius enim emerget veritas e falsitate, quam e confusione." B a c o. 22. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények ós tudakozások a wzerkesztöséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendök. Pesten, November 27. Pest, nov. 26. Midőn Krdély képviselői azon czélból gyűltek össze, hogy az ország-gyűlést megnyitó kir. leirat felszólítása sze­rint „a nagyfejedelemség államjogi viszonyait, azon szoros kötelék értelmében, melylyel Er­dély a magyar koronához áll, mindkét ország helyesen felfogott érdekében végleges meg­oldásra juttassák," minden érdek háttérbe szorul, s a nemzet osztatlan figyelme e kérdésben öszpontosul, mely bármiként dőljön el, Erdély s Magyarország jövőjére elha­tározó befolyást fog gyakorolni. Fölösleges, hogy ezen kérdés iránt nézeteinket adjuk elő. Úgyis csak azon érzelmeknek lehetnénk viszhangjai, melyek a Királyhágón innen s túl egyesek kebelében felszó­lalnak ; melyek közösek, mint a mult. mely a két hazát ösz­szekötötte j általánosak, mint azon vágyak, melyek a hazá­nak szebb jövője iránt minden honfit tettre buzdítanak, s hadd mondjuk ki: mint azon remény, hogy a két hazának százados óhajtása végre teljesülni fog. Egyszerűen összeállítjuk tehát a következőkben azon fontosabb híreket, melyek az erdélyi országgyűlésről az el­múlt héten hozzánk érkeztek, s részünkről csak azt tesszük hozzá, hogy miután az 184 8-ki VII. törv. cz. 5. szakasza világosan kimondá : „hogy Erdély mindazon törvényeit és szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők, elfogadni, fentartani kész," nyugodtan nézünk az uj tanácskozás elé, melyre a királyi leirat Erdély képvise­lőit, két ország közös érdekeire való tekintet­tel felszólítja. Mentül szabadabb ezen tanácskozás, mentül kimerítőbb, annál biztosabban fog azon eredményhez vezetni, hogy a két országnak közös érdekei, a két hazában lakó minden nemzetiség biztosítása, s minden egyes polgárnak jólléte a két haza egyesülését kivánja j s hogy az összbirodalomtól az egyes polgárig nem található érdek, — legalább oly érdek, melyet valaki bevallani merne — mely megújítani kívánná a szakadást, melyet nem a népek akarata, hanem azon szerencsétlen viszonyok idéztek elő, melyekbe a mohácsi vész után jutottunk. Valóban a Királyhágót az úristen nem azért teremtette, hogy az határ legyen a két ország között, hanem, hogy a magyar felmenvén reá s tetejéről széttekintve, megláthassa mily nagy, mily szép, mily gazdag a hazája. Az erdélyi országgyűlés tehát megnyílt s a tudósítók nem győzik kiemelni mily higgadt, nyugodt, mégis emelkedett hangulat uralkodik Kolozsvárit, nemcsak a gyűlésen, a régi nevezet szerinti Karok és Kendek között, hanem az egész vá­rosban, a nagy számra szaporodott közönségben. Mindekkoráig csak formalitá okról értesülünk j a dolog velejébe, a gyűlés elé terjesztett egyetlen, de íőkérdésbe az országgyűlés még nem bocsátkozott. A november 20-diki megnyitás csak ünnepies szertartás vala; de melyet az egyet­értés hangja ünnepélylyé tett. Az elnök, b. Kemény Ferencz legelső felszólalása azon bizottmány megválasztását ajánlta, mely a királyi biz­tost volt a tanácskozásba meghívandó. Azután felolvastatta a királyi hivatalosak , utána a követek névsorát, kik meg­bízó leveleiket egyenkint átadják az elnökségnek. Ezalatt megérkezik a királyi biztos, gróf Folliot­Creneville s felolvastatván királyi megbizó levelét, átadá az elnöknek az erdélyi országgyűlést összehívd királyi leiratot, melyben a fejedelem kimondja, hogy: Az összes birodalom számára állandó és visszavonhatlan állami alaptörvényül kibocsátott 1860. évi Mindszent hó 20-án kelt császári hitlevelünk közzétételével uralkodói kötelességünknek ismertük a bi­rodalom hatalmi állását megőrizni, s annak biztonságára világos, s min­den kétértelműség nélkül megállapított jogállapotokban és "összetartó közreműködésben fekvő kezességet nyújtani, kinyilatkoztatván, mi­szerint ily kezeszéget csak oly intézmények és állapotok alapithatnak meg, melyek országaink és tartományaink történelmi jogérzetének, azok fennálló különféleségének s a közöttük létező oszthatlan és fölbomoíhatlan szilárd kapcsolat követelményeinek egyaránt megfelelnek. Annálfogva magyar koronánk országai s ezekkel egyetemben szeretett Erdély Nagyfejedelemségünk Ős alkotmányának is visszaállí­tását ezen 1860. Mindszent hó 20-án Kelt császári hitlevelünkben az abban megállapított határok közt megígértük s csakis honatyai szi­vünk benső sugallatát követjük, midőn szeretett Erdély Nagyfejede­lemségünknek I. Lipót császár dicső Elődünk hitlevele, s az ezt köve­tett pragmatica sanctióban gyökerező későbbi országos törvényei által megállapított alkotmánya értelmében, az ország törvényes képviselőit az előbbi országos törvények alapján kegyelmesen összehívjuk. Ennek folytán legkegyelmesebben indíttatva Erdély Nagyfejede­lemségünk országgyűlését az 1791. évbeli XI. törvényczikk szerint ösz­szeállitva, folyó-évi Szent-András hava 19-ik napjára Kolozsvár szab. királyi városunkba egybehívtuk. Számba véve továbbá azokat is, kik régebben jogosítva nem voltak az országgyűlésen részt venni, s számukra a 8 frtos adó censusát megállapítva, a királyi leirat az ország­gyűlés voltaképi feladatát igy formulázza: Hivatva lévén szeretett Erdély Nagyfejedelemségünk, államjogi viszonyainak szabályozását érett megfontolás alá venni, s hogy eme kérdés azon szoros kapcsolatnál fogva, melyben szeretett Erdély Nagy­fejedelemségünk magyar koronánkhoz áll, mindkét ország helyesen felfogott érdekében oldattassék meg véglegesen, valamint szintén szán­dékunk a már összehívott magyar országgyűlést is az 1847/g' évi VII. törvényczikk revisiójára felszólítani, ugy ezennel Tinéktek egyedül és kizárólagos tanácskozástok tárgyául az 1848. évi erdélyi országgyű­lésen, Erdélynek Magyarországgali egy esitése iránt hozott I-sö törvény ­czikknek, melyet Mi 1860. évi Mindszent hó 20-kán kelt elhatározá­saink rendjén érintetlenül hagytunk, revisióját kitűztük, s legkegyel­mesebben felhívunk Titeket, hogy ezen törvényczikk határozványait tekintettel mindkét ország közös érdekeire, ujabban beható tanácsko­zás alá vegyétek, s tanácskozástok eredményét azonnal királyi és nagyfejedelmi végelhatározásunk elé terjesszétek. A királyi leirat felolvasása után az elnök b. Kemény Ferencz az országgyűlési biztoshoz fordul rövid, de velős be­szédben, melyben kiemeli, hogy : az erdélyi Karok és Rendek a legfelsőbb királyi rendeletnek hódoló tisztelettel és annál nagyobb készséggel engedelmeskedtek, mivel a kegyelmes királyi összehívó rendeletből szerencsések voltak már előre megérteni, hogy tanácskozásuk tárgyául azon kérdés tüze­tett ki, melynek megoldását számos éveken keresztül óhajtva várták, mely hazánkat oly sokáig sajnos feszültségben tartotta. Megnyugtató érzés ránk, — igy folytatja — hogy a legkegyel­mesebb intézkedésekből alkotmányos életünknek hajnalát újból földe­rülni látjuk, melyek egyszersmind azon biztos reménynyel is kecseg­tetnek, hogy nemsokára szeretett hazánk törvényes jogainak teljes birtokába fog helyeztetni. Fölkéri továbbá ö excellentiáját, hogy a Karok és Rendek hálaér zetét felséges királyunk elébe juttatni s tántoríthatatlan hűségükről ö felségét bizonyossá tenni méltóztassék. Az elnöknek nagy tetszéssel fogadott beszédére gr. Creneville kir. biztos válaszolt: A Magyar és Erdélyország egyesüléséről szóló 1848-dik évi I-sö törvényczikk tartalmának a mostani idöviszonyok és körülmények kí­vánalmaihoz képest újból megfontolás alá vétele, mint ezen országgyű­lésnek Ő cs. kir. apostoli felsége által legkegyelmesebben kitűzői < tárgya, Erdélyországra, sőt az egész birodalomra nézve, felette fontos feladat. Ennek megoldását érett megfontolás, szenvedélytelenség, és bé­külékeny érzület szerencsés sikerhez fogják juttatni; Erdély népeit, a 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom