Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 21. szám - Trefort Ágoston beszéde melyet megválasztása alkalmával 1865. nov. 14-dikén választóihoz tartott

271 sokat eleve képül lehet befoglalni, kivált ha ugy adatik elő a dolog, hogy a franczia és olasz sereg leszállítása azért történik, hogy Ausztriát hasonló lépésre, aztán az olasz királyság elismerésére, s végre Velencze átengedésére okkal móddal rá vegyék. Vannak kiknek okuk van hinni, hogy miután Poroszország az elbai herczegségek bekeblezésére a Rajnánál semmi területi kárpótlást nem hajlandó Francziaországnak engedni s e miatt Bismarck ur üres kézzel jött el Párisból : most Francziaország Ausztriához közelednék. íme egy másik keret, melybe Mac-Mahon bécsi utja mint kép befoglalható. Feltűnő azonban, hogy épen e bekeblezésre nézve a franczia és porosz lapok most ugy viselik magukat, mint az iskolás fiuk, kiket tanítójuk valami nem szabados csinyen rajta kap. „Én se tettem," „én meg ott se voltam" kiált a sok pajkos gyerek. A porosz lapok, melyek az annexio szükséges voltának mutogatásában fáradhatlanok voltak , most konokul hallgatnak j egy szó nem sok, de még egy szót sem szólanak a bekeblezés mellett: ellenkezőleg az osztrák szövetség szükséges volta lebeg ajkukon. Az „udvari" Francé pedig „terület-változások Európában" czim alatt oly czikket közöl, melyben a többek közt igy szól: „Bismarck grófot nem hivta senki Francziországba, sem a franczia politika által arra jogosítva nem vala, hogy bizonyos nyilatkozatokat tegyen Párisban. Francziaország nem akarja területét nagyobbítani, som európai összeütközést nem keres, semmi igényt nem támaszt, és kompromittáló kérdést nem szándékozik felvetni. Ha azonbon más nagy hatalmaknak tetszenék, egy becsvágyó és zavartárnasztó politika karjaiba rohanni, kalandokat keresni, s igy az európai egyensúlyt háborgatni: Francziaország sem fogja kezét zsebébe dugni/ stb. Pilátusnak ezen kéz-mosása mindamellett még Poroszországban is gyanút gerjeszt j s azt hiszik épen Sz. Péterváron, hogy Bismarck még sem üres kézzel, hanem némi rózsaszínű kilátásokkal jött el a franczia fővárosból; és hogy III. Napóleon még sem öregedett meg annyira, hogy, ha államcsínyek, rögtönzések és meglepetésekhez nem folyamodik is politikai képességei azért erejök- és élőkből vesztettek volna. Akármint legyen a dolog, azaz egy tény világos, hogy FranczíaorsafjE ez idő szerint disponálva van Ausztria irányában. 0izt mutatja a Párisban eszközölt osztrák kölcsön s a Francziaország és Ausztria közt kötendő kereskedelmi szerződés felett megindult alkudozások. Spanyolországban a normális állapot csak nem tud gyökeret verni. A progressisták és demokraták egyformán ellenei a királynénak. Az udvar absolutista és ultramontán iránya ; az akadályok, melyeket az alkotmányos kormány haladásának eléje vet; a sok cselszövény: okai ez ingerültségnek. A rend felforgatását csupán O'Donnell bátorsága és tapintata akadályozza az által, hogy tért enged a szabad intézmények játékának. Az amerikai ügyeket illetőleg két kérdés van, mely különösebb figyelemre méltó: a négerek választási joga, és a mexikói MgJA négerek választási jogára nézve Johnson ugy nyilatkozott, hogy : „a választás nem természeti hanem politikai jog, következésképen az utasítás és tulajdon bizonyos feltételei alatt engedhető meg, oly jog tehát, mely szabályozandó." Az által épen, hogy a választók bizonyos elemi utasításoknak eleget tenni kötelesek, nem szükség arra vigyázni ki milyen színű : néger-e vagy fehér. Igy Délen számosan vannak, kiket „kis fehéreknek" neveznek, tudatlanságuk és nyomorult állapotuknál fogva. Ezeknek szintúgy nem lesz megengedve a szavazás, mint a tudatlan négereknek. E szerint a személyes tehetség adja a politikai tehetséget, melynélfogva fekete és fehér ugyanazon feltételek alá esnek. Ez a legjobb módja e nehéz kérdés megoldásának. Mexikóban — írják a párisi lapok — jobbra fordultak a dolgok. Juarez a mexikói területről távozott. Elhagyta-e Juarez az országot, az nem nagy fontosságú kérdés, pártja megmaradt, elszéledve mindenütt s izgatva az uj kormány szenvedélyes elleneit. A londoni kormány jegyzéket intézett Washingtonba, melyben a féniek mozgalmának elnyomását sürgeti, kik Kanadát fenyegetik. Közintézetek és Társulatok. A Magyar Tudományos Akadémia f. hó 13-án tartott philos.-r törv.és történet-tudományi osztálya heti ülésében csak egy tárgy volt bejelentve. Ugyanis Purgstaller József rendes tag. „ A természet és teremtő ész közti viszonyról" értekezett. Az értekezés után osztályülési tárgyak kerültek elő. Hunfalvy bemutatja „Adalékok Beér Károly életéhez s tevékenységéhez," czimü diszes kötésű könyvet, mely emiitett hires orosz tudós 50 éves jubilaeumára adatott ki és az Akadémiának megküldetett. Hunfalvy kettős érdeket tulajdonit a becses küldeménynek. Beér ugyanis europaihirü tudós, és Beér volt az, ki 1840—43-ban Regulinkat pártolta Pétervárott, a betegen fekvőt házról házra kereste, mig végre föltalálta, és pénztelenül elhagyatva találván hazánkfiát, pénzt gyűjtött számára. E tárgygyal kapcsolatban Wenzel Gusztáv jelenti, hogy legközelebb levelet kapott K u n i k pétervári tudóstól, ki Hunfalvynak köszönetet mond a tőle kapott Reguly-féle munkáért, s e köszönetet most az Akadémia tagjai előtt adja át. Továbbá titoknok fölolvasta b. Sennyey tárnokmester átiratát, melyben értesiti az Akadémiát, hogy a kanczellár Venczel Gusztáv számára engedélyt szerzett, hogy az a Verancsics Antal esztergami érsek életirásához szükséges adatokat a bécsi titkos levéltárban fölkeresheti és használhatja. A stat. bizottmány ez évi nov. 2-án tartott ülése azon határzatát is terjeszti titoknok az Akadémia elé, mely szerint a nm. m. kir. Helytartótanács a hazai összes választók összeírásának elrendezésére s annak az akad. stat. bizottmánynyal való közlésére föl lenne kérendő. Az Atilla féle gyürü pecsét-lenyomatára vonatkozólag az archaeologiai bizottmány jelenti, hogy az azon látható két alak közül a kopasz fej Szokratest, a fövéges pedig Platót ábrázolja, — tehát egyik sem Atilla arczképe, s igy a gyürü sem tartható Atilláénak. Jelenti végre a titkár, hogy elnökileg az ez évi nagygyűlés napjai következőleg határoztattak meg: megjelenési nap dec. 6-, nagygyűlések dec. 7-, 8- és 9-, igazgatósági ülés dec. 10-, közgyűlés dec. 11, Az e napra esc osztálygyülés pedig dec. 14-re lesz áttéve. A ma tartandó mathematikai és természettudományi osztályülésre négy értekezés van bejelentve, a tö bbek közt Szabó József az idén Olaszországban tett földtani utazásáról tesz jelentést. A Magyar Tudományos Akadémia titoknoka a pályázni akarókat hivatalosan figyelmezteti, hogy ra ind a gr. Teleki jutalomért versenyző — jelenleg szomorú-, mint a gr. Karácsonyi dijra pályázó jelenleg vígjátékok beadási határideje folyó évi december 31-én telik le Az „Tzraclita-Magyar-Egylct" által minden télen rendeztetni szokott felolvasásokat dr. Hischlerlgnácz egyleti alelnök nyitotta meg f. hó 18-án — az egylet elhunyt alapító és választmányi tagja Kern Jakab felett mondott emlékbeszédével. A szónok három irányban veszi bírálat alá Kern Jakab működé sót, mint emberét, mint zsidóét és mint polgárét. Az elsőre nézve kiemeli Kern páratlan jótékonyságát, melynélfogva fölkutatta a titkolt szegénységet, kinyomozta a szenvedőket és örökké talpon volt, hogy vagy egy özvegy számára, vagy egy tőnkrejutott ember számára egy kis üzlettökét, vagy pedig a szegény iskolásgyermekek felruházására tetemesb összeget gyűjtsön. De a mi magánál az anyagi jótéteménynél is becsesebb, az azon kíméletes bánásmód, melyben az általa fölsegített ügyefogyottakat részesítette, kiknek soha megszégyenítéstől nála tartaniok nem kellett, sőt ha a tudomány férfiai körül voltak, a jótevőség volt azon kötelék, mely őt csakhamar házi barátjokká avatta. Említi szónok Kernnek kifogyhatlan tevékenységét, és e tevékenység sokoldalúságát. Mindig nyomozta közállapotaink, közintézeteink, köznevelésünk hiányait, s valamikor egy-egy uj bajt fedezett fel, azonnal orvoslásáról kezdett gondolkodni, s alig gondolkodott, terve máris készen volt, s hozzá is fogott megvalósításához, mindig uj meg uj egyleteket alapítva, mégis mindnyájánál mindent egymaga akart volna végezni, s olyannyira fáradhatlan volt e tekintetben, hogy barátai később óvakodtak előtte valami uj eszmét megpendíteni, nehogy az uj munkára és uj áldozatokra adjon alkalmat. —Kern ezen tevékenysége olyannyira el volt ismerve, hogy valamely uj közintézet sikerét vélték volna koczkáztatni az alapítók, ha Kernt meg nem n yernék számára, s igy mind többre emelkedett azon társulatok és intézetek száma, melyeknél ő majd mint igazgató majd mint választmányi tag működött, s mindegyiknél annyi önfeláldozással, mintha kizárólag ennek az egynek szentelné magát. Szivében első volt a köz. jóllét, a szenvedők ügye, saját érdekére legkésőbben gondolt. Ker a szó legnemesebb értelmében jó ember volt. n Mint zsidó, Kern azokhoz tartozott, kik az istentisztelet ne" mesei.b formáinak barátai, de erről ugy vélekedett, hogy ez a meggyőződés dolga, s hogy orgonát, karéneket s más efféle külsőségeket a zsinagógára ráerőszakolni nem szabad, hanem a zsinagóga jogainak megóvásában találta a békés egyetértés megőrzésének legbiztosabb mód-