Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám

251 nek, kereskedelmünk pangásának főokai megszűnnek s a tevékeny életre serkent, magán és társulati vállalkozás megteremti a többit. Mindez áldozatokba fog kerülni, áldozatokba az egyes, áldozatokba a kormány részéről. De Magyarország felszabadult népe s az ország bizalmát biró felelős kormány mindez áldozatokat képes meghozni. A magunk ügyéről van szó, anyagi, ez idő szerint legégetőbb érdekeinkről. Tizenhat évig úgyszólván ellenséges kormány intézkedett ez ügyekről, anyagi hanyatlásunk, adófizetési képtelenségünk az eredmény. Most kilátásunk van, hogy egy, a haza érdekeit szivén hordó kormányra kerül a sor, adja az ég, hogy kormány és nemzet megértsék egymást közös tulajdonunk, a haza javára. Reméljük végre hazai kereskedelmi miniszterünktől, hogy Magyarország történelmi hivatását, melyet mint összekötő lánczszem a Kelet s az európai Nyugat közt századokon át vérével tanúsított, az ipar és műveltség uj korában a kereskedelmi téren is érvényesiteni fogja. A németek nagy jelszava: „Die Cultur nach Osten zu tragen", mi alatt tévesen gyakran még bennünket értettek, voltaképen Magyarországé kell hogy legyen. Nem olyféle mivelődést értünk, mely a nemzetiségek absorbeálását tűzi ki czélul, hanem mely fejlődő iparunk czikkeit Kelet felé szállítva, iparos haladásunknak ott keres jövőt, hol az természetszerűleg kínálkozik. Játéknak néztük, midőn a párisi s londoni világtárlatokon a haladott nyugatéhoz képest fejletlen iparczikkeinkkel versenyezni iparkodtunk, félszegnek a kormány nagy buzditásait, hogy az iparos világ gyúpontjain — néhány valóban haladott ipargyártmányon kívül — kezdetlegességekkel tündököljünk; de bűnös mulasztásnak kellett vennünk, hogy, midőn Konstantinápolyban rendeztetett a közel múltban ily ipartárlat arról széles ez országban alig hallottunk s arra senki sem volt buzdítva, hogy iparos gyártmányait ott állítsa ki, hol tetemes elkelési piaczra számithatnánk. Az alsó-ausztriai iparegylet most is alapít Szalonichiben, Törökországban mintabazart osztrák ipargyártmányok számára s a kiviteli kereskedés emelésére. Iparosainkat erre senki sem figyelmezteti, pedig iparunk jövője ott virít, kereskedelmünk — saját nyers terményeinket kivéve — onnan várhat jövedelmező lendületet. Saját kereskedelmi miniszterünk figyelme, reméljük, kokat, a tüskés echinusokat, a mint a tömött algák közt úszkálnak s másznak, míg a homorú kövekhez virágok gyanánt mozdulatlanul tapadnak a bíborszínű, kék gyöngyös karimájú polypok. A nyaralók közt különösen egy tűnik szembe. A városka legvégén áll, közvetlen a viz partján, ugy, hogy ha egy kis szél fú, a hullámok a czölöpzeten törnek meg, mely alapjait óvja, s a fehér tajték ezernyi finom cseppjei gőzgombolyagképen felszállva, ellepik lerakodó sóval az ablakokat, s a veres, kék és zöld tájképekkel telefestett falakat, melyeknek roncsolt, elhagyott állapota elárulja, hogy a tulajdonos-család már régóta lehanyatlott. E házban lakott Shelley; itt töltötte oly igéretdus rövid élete végnapjait; ez öbölben csolnakázott, s irta költeményeit, a barlangokban, a mogorva sziklák árnya alatt, mig kivül a vizén tánczoló napsugarak annál fényesebben csillámlottak, s a habok zengésében annál inkább tűntek fel mint tündérléptek könnyüded nyomai. Egykor azonban elvitorlázott, s nem tért vissza; napok múlva holttestét a viareggiói sivatag fövényen találták. Itten lakott lord Byron is, s innen úszott Speziába, négy óra alatt harmadfél mértföldnyi utat megtéve. A hajós, a ki csolnakon kisérte, még él, s bár most már csak lassan és kényelmesen evezget, annál többet beszél s panaszkodik a világ háládatlanságáról, mely nem ismeri el érdemeit, s nem nyugdíjazza öt, a nagy embert, az első angol szolgáját, a ki e vidéken megfordult, s azt híressé tevén, jövőre a lakosoknak oly dús keresetforrást nyitott. S igaz is, hogy angol mindig van Spéziában nagy számmal, ám- I bár a város fürdőhelyeit és sétáit csaknem egészen elrontották a nagyszerű munkálatok, melyek már több év óta tízezer munkásnak nyújtanak foglalkozást, s a melyek, ha befejeztetnek, Spéziát a világ legnevezetesebb hadi kikötőinek egyikévé fogják átalakítani. Most azonban nem kész még semmi; a part, a természet szépségeitől megfosztva, nem hódolt még egészen az emberi tudománynak és művészetnek; s a tervezett hajó-gyárak előmüvei, a félig lehordott dombok, az ideiglenes vasutak a felhányt földgátakon épen oly kietlen, csonka látványt képeznek, mint a belévetett homoktól zavaros, piszkos tenger, a parton B mellette, a Pertusolától egész a Varignanóig. oda is fog fordulni, s a mint érdekeink elleni intézkedésektől többé nem lesz mit tartanunk, ugy félnünk sem fog kelleni, hogy hasonló mulasztások anyagi fejlődésünkre békókat verjenek. KELETI KÁROLY. Követválasztási mozgalmak. Grorove választói tegnap estve meghívták jelöltjöket a lövöldébe. Grorove esti fél 8-kor Eötvös József báró, Hollán Ernő, Horvát Boldizsár, VisontaiKovách László, Királyi Pál s többek társaságában megjelent a lövöldében. A belépőt társaival együtt lelkesen és hosszas ideig éljenzék az igen nagy számmal begyült választók. A terem közepére érve itt C s é r y Lajos ügyvéd fogadta az ünnepeltet s elmondá, hogy ezen estélyre nem azért hívta meg választói serege, hogy itt programmot mondjon, programmját ismerik, egész élete programm már magában, hanem azért kérték fel megjelenésre, hogy tisztelői körében töltse ez estélyt e barátságos összejövetelen. Erre Gorove német nyelven válaszolt s miután megköszönte volna a bizalmat, mely iránta nyilvánul, viszonyainkról, teendőinkről szólt. Felhozá, hogy, mit Angliában egy Pitt megkisérlett és véghez vitt, Irland bekeblezését, azt nálunk is megkisérlék. Akadt ujabb időben egy ember, kimegkisérlé azt, mihez egy Kaunitz, egy Metternich nem mert hozzá fogni. Azon tévhitben élt, hogy Magyarország és Anglia közt hasonlóság létezik. Szónok ezt mindig tagadta, s be is bizonyult, hogy hasonlóság nem létezik, s ha valamiben van, az legfeljebb abban áll, hogy mi is oly nyomorba jutottunk, minő Irlandé. Ezen experimentáló ember most megbukott, s a magyar országgyűlés első teendője a jogfolytonosságnak és törvényes felelős ministeriumnak visszakövetelése. Majd ha az ország államjogi kérdései el lesznek intézve, akkor lehet tervekkel előállni, melyek hazánk iparát, kereskedelmét, közlekedését előmozdítsák, melyeknek szónok buzgó munkása leend. Ezután Giczey Samu Eötvös báróban, a szépirodalom munkását, a publicistát s az államtudomány bajnokát élteté. Eötvös József báró erre válaszul elmondá, miszeA Varignáno maga fátlan hegy oldalán fekszik, mely rideg mint a tengeri kórház és börtön tömör, dísztelen falai. Alatta a tengerben a hires édesvizforrás buzog fel, melyhez naponta háromszor hosszú szomorú menet közeledik, a gályarabok jönnek ide vizet meríteni, lábaikon csörgő lánczokkal, ketten-ketten összebilincselve, kiknek ez életben többé reményük nincs, s kik közt azoknak, a kik vörös sapkát viselnek, embertárs vérét kell gyilkos kezükről lemosni. De a börtön csak a vétkest büntetheti; a hös feje körül fala az ormos koronává változott, melytől midőn ellenei hazáját kívánták megfosztani, csak az ő homlokára emelhették, honnan most a vértanúság szent fényétől környezve sugárzik. A Varignanón túl a hegyek mind meredekebben emelkednek ki a nyugtalan tengerből, mely itt majd mindig hullámzik, s magasra dagad, ha egy kis szél fú, mert összetorlódik a szorosban, mely Portó Venerét a Palmária szigetétől elválasztja, s a hajók útját képezi, melyek Génuából jönnek. Itt már egészen puszta a szikla, mely felett Portó Vénére romjaiban áll; e régi római, majd génuai városban néhány szegény halász tengődik jelenleg, kik kunyhóikat a négy, öt emeletes tetőtlen házak, a fehér és fekete márványnyal kirakott roskadozó falu templomok közé építették. Jobbra a nagy tengert látják végetlenségében, balra az egész öblöt, Spéziát s Lericit, a kastélyokat, s az olajerdős hegyeket, Telarót s a hollófokot; előttök a Palmária fekszik tömlöczeivel, távolabb Tino, kisded erődével, s világító tornyával I tetején. S most felszáll a hold, majd az esteli csillag, és rézsútos sugaraik hoszasan rezegnek a tenger fodros színén; hajósok kiindulnak , s a vitorlák vígan dagadoznak, s a sajkák fénylő barázdákat szántanak a villanyos habokban, mig nyomuk eltűnik a távol láthatáron, hol összefoly a tenger az éggel, mint az olasz partlakók szivében a mult emléke s az öntudat, hogy közölök egy Columbus s egy Columbusnál is nagyobb hős kerültek ki, a reménynyel az amannál is szebben, az amannál is dicsőbben megnyílt egységes jövőben. PULSZKY ÁGOST. 39*