Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 19. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 2. [r.]

240 III. Belkórdéaeink iegfontosbika a társországok ós Erdély s a nemzetünket alkotó különböző nemzetiségek kérdése. Ezek irányában, a mint a legszabadelvübb és legtestvériesb nézeteket táplálom, ugy az érdekeiket biztosító engedmények azon legszélsőbb határáig megyek, mely szent István koronájának épségét és tekintélyét nem koczkáz­tatja, és saját nemzetiségünk természetes és politikai jogos igényeit nem sérti. Minden vallás-felekezetnek szabad gyakorlatot, s törvény előtti teljes egyenlőséget követelek; követelem ennélfogva az 1848; XX. t. czikk részletes kifejtését, alkalmazását s teljes életbeléptetését. Alkotmányunk fő védbástyája 1848 előtt a megyerendszer volt. Azóta s ezután a népképviseleti országgyűlés és a parlamentáris kor­mány a legfőbb alkotmányos biztosíték A volt megyerendszer tehát átalakítást igényel, úgy azonban, hogy a franczia központosítás túl­ságába ne essünk, mert e tisztán nemzeti intézvényünket a népképvise­lettel és a felelős kormánynyal öszhangzásba hozni, nem pedig eltö­rölni akarjuk. E fontos kérdésben nézeteim legtöbbekben összehang­zanak azokkal, melyeket legközelebb báró Eötvös József, a „Politikai Hetilap" ban fejtegetett. A közoktatást országos kérdéssé óhajtom tétetni. Az állam és egy­ház közös érdekeinek e legnagyobbika iránt nézeteimet épen mosta­nában közlöm a „Politikai Hetilap"-ban. E tekintetben, hivatalom- s tanulmányaimnál fogva, talán nem lennék a törvényhozásnak egészen hasznavehetlen tagja. Hol, bár mint nyilvános szónok épen nem remé­lek, nem is kívánok föltűnni, egyáltalában én sem akarok henyélő lenni. Az irodalmi, tudományos és művészeti állapotokat országos fon­tosságú nemzeti ügyeknek tartván, oda fogok működni , hogy Akadé­miánkat, Nemz. Múzeumunkat, Színházunkat stb. az ország magához méltó anyagi gyámolításban is részeltesse. Végre a Jász-Kún hármas kerület érdekeit illetőleg: mindenek előtt sürgetni kívánnám a választó kerületek czélszerübb beosztását, ha­bár ez geográfiailag több részre szakadottságunk miatt csak az által lesz is elérhető, hogy kerületeinknek egy-vagy kettővel több képviselő adas­sék a törvényhozás által. — Egyébiránt a Jász-Kún kerületeket külön nemzetiségi térületnek nem tekintem; s az egy, nagy, szabad, bol­dog Magyarország egy alkotó részét akarom látni csak bennök! Szent-Endre, nov. 1. Ugy vélem, nem lesz érdektelen, ha e kerület képviselőválasz­tási mozgalmait röviden ecsetelem. Folyó évi okt. elején gróf Tel eky Sándor ur egyik jószá­gán Pomázon mulatott, midőn öt ott barátja Kállay Béni ur meg­látogatá; a vidék birtokos urai közül a gróf ur tiszteletére szintén töb ben jelentek meg, a midőn eszmecsere és társalgás között a nemes gróf a jelenlevőknek képviselőjelöltül melegen ajánlá barátját Kállay Bénit. Az ajánlás megtérnie gyümölcsét; mert néhány nap múlva a ke­rület összes közbirtokossága ünnepélyesen hivá meg Kállayt a már fel­lépett 61-ki képviselő Ács Károly ellenjelöltjéül, egyszersmind felhiván öt, miszerint Szent-Endrén valamely napon mondja el választói előtt politikai hitvallomását. E végből okt. 23. tüzetett ki, midőn Kállayt a helységek és váro­sok küldöttei s a földes urak Szent-Endre határán 117 kocsival, ágyú­dörgés közt fogadták, s nagy számú lovas bandérium kíséretében vit­ték be a szőnyegekkel, s zászlókkal díszített utczákon keresztül Szent­Endrére, hol politikai hitvallomását németül, magyarul és szerbül ki­törő tetszészaj között mondván el, részt vett a tiszteletére rendezett la­komán, minek végeztével számos kocsitól követve Pestre visszatért. Ugyanekkor a Szent-Endrén jelenlevő tinynyei földesurak meg­hívták Őt körükbe, hogy ott szintén elmondja programmját, s e felhí­vásnak engedve Kállay okt. 28-án több kocsi kíséretében meg is jelent az öt mozsarak dörgése, zeneszó, lovasbanderium és élj énekkel fogadó tinynyeiek között, kik elmondott beszédét a legnagyobb tetszéssel ki­sérték s a Vásárhelyiek uri házánál rendezett díszlakomán, melyet csak egy szóval a legkitűnőbbnek mondhatok, szebbnél szebb pohárköszön­tökkel tisztelték meg. Este a visszatérő Kállayt Vörösvár lakossága zeneszóval várta, s a nép öt kocsijából kiemelve vállain vitte a helységen keresztül. Másnap, előre elkészített terv szerint, számos kocsi kiséretében ágyúzás, zeneszó és diszes lovas bandérium mellett tartá bevonulását Ó-Budára, hol Őt a polgárság előkelői fogadták. Politikai programmja absolut tetszésben részesült. A beszéd végeztével Kállay kocsira ülve, leirhatlan éljenzés között és zászlós lovasok kíséretében távozott el szeretett választói köréből. — Sajnosán kell azonban megemlítenem, hogy az ácspártiak, derék jelöltjüknek bizonyára tudta s beegyezése nél­kül összeszedvén egy csomó választóképtelent, sőt még a velük egyforma jelvényü buda-ujlaki Ráthpártiak közül is sokakat áthiván fülsértő lármával akarták a bevonulási rendet megzavarni, mi azonban a polgárok nyugodtsága és a rendőrség szigorú eljárása folytán meg­hiúsult. Okt. 31-én Kállay számos, kocsitól követve vonult át Békásme­gyer, Kaláz, Üröm, Boros-Jenő, Solymár és" Vörösvár községeken, s mindenütt kitöiö tetszéssel fogadták beszédét. A hosszú kocsisor előtt a községek zászlós lovasai, — mintegy 50-en — vezették a menetet, me­lyet minden helységben ágyúzás, zene, és nagy néptömeg fogadott, s a köz egek lakói egy szívvel lélekkel fogadták Kállayt jelöltökül, Ön­kényt ígéretet tevén, hogy a választás napján közülök hiányza ni senki nem fog. így végződött e mondhatni diadalmenet, s miután nem czélom kritikát, de hü leírást adni, e leirás után, melynek hűségéért kezeske­dem, ítéljen a közvélemény e kerület hangulata felől. Most ennyit; a további eseményeket később szintén tudatni fogom." GYENE GUSZTÁV. A magyar országgyűlés megnyitása, mint jól értesült körökben be­szélik, csakugyan ő felsége által személyesen fog megtörténni. A trón­beszéd fogalmazásával Barthos udv. tanácsos és Reviczky Sán­dor udv. titkár vannak megbízva. A trónbeszéd azon uj dolgot, hogy nem egy megkoronázott király nyitja meg a gyűlést, a monarchának a nemzet irányában tanúsított bizalmával fogja indokolni. Valótlan pedig azon elterjedt hir, mintha az országgyűlés tartamára a pesti helyőrség megerősíítetését elrendelte volna a miniszteriura. A horvát udvari kanczellária vezetésével Mazuranics fölmen­tésével Kussevics báró altábornagy bízatott raeg ő felsége által. Z i g r o v i c s alelnök nyugalmaztatott. A lefolyt héten keringett hir, hogy a horvát országgyűlés megnyitása elnapoltatik, megbízható érte­sülés szerint alaptalan; az országgyűlés minden bizonynyal nov. 12-én nyittatik meg. A „P. Napló" zágrábi tudósítója írja, hogy a Bécsből visszatért Zsidarics al-bán ablakait beverték. A horvát jogászok pedig illyr sapkát akarnak ölteni. A „Domobran" pártja minden kis egyéni tévedést, mely a Dráván innen és tul felmerül, Magyarországnak ró fel, s hinti a konkolyt. E fondorlatok ellenében a józan ész azonban arra hivatkozik, mit a magyar országgyűlés 1861-ben két feliratában Horvátországra nézve kimondott, s mihez Magyarország jelenleg ra­gaszkodik. AZ erdélyi országgyűlés követeiül választattak Bereckben : Fejér János és Domokos László; Kézdi-Vásárhelyit: Papp Lajos és Benkö Pál. A regalisták névjegyzéke már megérkezett Kolozsvárra a főkormányszékhez. A jegyzékben valamennyi 48-diki s 63-diki regalista neve foglaltatik, kivéve Haynald érsek és Po­p as s u püspök neveit, mint a kik jelenleg többé nem erdélyi főpapok. A szász nemzeti egyetem által kiküldött bizottmány az egyetem­nek a Kolozsvárit összehívott országgyűlés iránti viszonyáról ö fel­ségéhez javaslott felirat alakjában terjeszté elő véleményezését. A nyilvános ülésben előterjesztett okmány kifejezi az aggodalmakat az országgyűlés ellenében és kinyilatkoztatja, hogy a szászok készek az unio-kérdés tárgyalásához fogni s megnevezi az erre való kikötéseket s feltételeket ezek között első sorban a birodalom egységének s ha­talmi állasának fenntartását. Nézetek közoktatásunk ország os rendezéséről. Felettébb messze vezetne, ha az állam és egyház viszo­nyát egymáshoz, minden vonatkozásaikban, kimerítőleg akarnók fejtegetni e helyen. Nálunk végtelen sokkal na­gyobb elmék foglalkoztak e tárgygyal; s nem mondhatnók, hogy az, elméletileg is egészen tisztába volna hozva. Még több nehézséggel jár a viszony gyakorlati megállapítása, az előforduló s viszálypontokat képezhető egyes esetekben, a minő kétségkívül a közoktatási ügy is, melynek gyakorlati megoldásával czikkeink foglalkozni kívánnak. Ha jól emlékszünk, az 1839—40-diki országgyűlésen, az általános vallásügyi tárgyalások alkalmával, melyeknek eredménye azon országgyűlésen ugy un nem, de valamivel később az 1843. III. t. cz. lőn, mondá hazánk nagy bölcse Deák azon emlékezetes szavakat, miszerint „az államok ak­kor követték el a legnagyobb hibát, midőn legelőször a val­lás ügyébe avatkoztak ; az államnak , úgymond, elég arra felügyelni, hogy a polgári társaság czéljával ellenkező val­iások ne legyenek, a mely állam ebbe mélyebben beleeresz­kedett, mindig megadta az árát. E hibát azonban Európa minden államai elkövették, a bajban már benne vagyunk, nincs más hátra, mint ezen az uton vigyázva járnunk. hogy ujabb hibát el ne kövessünk." *) Meghajlunk, őszinte tisztelettel, a legmagasabb állam­eszély e nyilatkozata előtt s elismerjük, hogy az, valamint elméletileg kétségkívül a legtisztább, ugy a gyakorlati meg­oldásokra is a legalkalmasb kulcsot adja, — egész azon ha­tárig, mig az állam és az egyház külön-külön ügyeiről van szó. Az állam valóban legjobban teszi, ha azokba, mik az *) Lásd Bodon Ábrahám 8aj.it följegyzéseit az országgyűlési vallásügyi tárgya­lásokról, a Sárospataki Füzetek IV. évfolyama 819 s köv. lapjain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom