Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 13. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.]

163 horvát országgyűlés elmondandotta, mint vélekedik ö a közjogi kérdésre nézve és mennyiben térnek el az ő nézetei azoktól, melyek — az örökös tartományok ellenmöndása igéikül — a diploma és pátens folytán érvényre jutottak: csak akkor lesz a kormány újra köteles, a birodalom nyugati felének képviselőivel értekezni, a magyar és horvát országgyűlés kivánatait velők tudatni és a netalán még létező véleménykülönbségek kiengesztelését megkísérteni. Ha aztán meg van állapítva az összes birodalmat illető közös ügyek köre és tárgyaltatási módja; ha ennek következtében tisztán átnézhető a közügyek azon csoportja, mely mint nem-közös, a birodalom mindegyik fele által külön-külön tárgyalandó: akkor lép előtérbe azon további kérdés: vajon ezen a birodalom mindegyik felét külön illető ügyek közül vannak-e olyanok, melyek az örökös tartományok mindnyájára nézve közösek, és nem kellene-e ezeket is az érdeklett országok követjei által együttesen tárgyaltatni ? A magyar és horvát országgyűléssel tehát az iránt kell egyezkedni: vajon legyen-e vagy ne legyen tágabb birodalmi tanács, és ha nem lesz, mit kelljen annak helyébe léptetni ? A Lajtán inneni országokkal pedig tisztába kell aztán hozni «zt a kérdést: legyen-e vagy ne legyen szűkebb birodalmi tanács ? Ezen . egész tárgyalás alkalmával a kormány csak a felügyelés és közvetítés szerepét vállalja magára. A hol egymással homlokegyenest ellenkező igényekkel találkozik, törekednie kell, hogy valami középutat találjon, és ha egyik vagy másik részről oly követelések állnának elő, melyek a birodalom egységével vagy hatalmi állásával meg nem férnek figyelmeztetni fogja az illetőket arra, hogy ily követelések teljesítését nem ajánlhatja s koronának. A mozgalom tényezői a birodalom népei, regulatora pedig a kormány, mely minden előre megkedvelt rögeszme nélkül el van határozva jónak találni minden megoldást, mely a népeket kielégíti és a birodalom főfőérdekeivel nem ellenkezik. Ez a kormány programmja, a mennyire ezt a császári manifestumból és a minisztérium eddigi tetteiből kiolvasni tudjuk, és e programmban van logika, van gyakorlati értelem és, ha valósítása sikerül, egy jobb jövőnek záloga. De vajon szükséges volt-e azért a februári alkotmány formális felfüggesztését ily ünnepélyes módon kijelenteni? Egyenes válasz helyett legyen szabad elmondanom, a mit tegnap este a legtekintélyesebb itteni bankárok egyikétől hallottam. Tegnap a zsidók újévi ünnepöket ülték és a tőzsdén csak igen kevés látogató jelent meg, — maguk se tudták miért? — a manifestum következtében valódi panique-ba estek, ugy hogy az irányadó papír, a hitelrészvény, majdnem 171-ig sülyedett. Az én bankárom a zsidó templom felé sietett és kihivatta a tőzsdei matadorok egyikét, hogy a börze kétségbeesett physiognomiájáról értesítse és tanácsot kérjen tőle. „Barátom — monda neki a tapasztalt börziánus — olvasta-e a manifestumot és a mellékelt pátenst?" „Hogyne olvastam volna?"' „Hát ha olvasta és az ezáltal okozott változást akarja spcculatiója tárgyává tenni, akkor tessék nekem megmondani, mi változott tulojdonképen tegnap óta? Nem tudtuk-e már tegnap este, hogy az országgyűlések egybehívattak? Nem tudtuk-e, hogy Magyarországgal kicgyezkedési kísérlet fog tétetni ? Nem tudtuk-e, hogy ha e kísérlet sikerrel kecsegtet, a februári pátens feláldozásától nem fognak visszariadni ? Nem tudtuk-e, hogy sok sok hónapon át a birodalmi tanács egybelépéséről nem lehet szó? Nem tudtuk-e mindezt, és ennél mi egyebet tartalmaznak a ma közzétett okmányok? Menjen Isten nevében és hagyjon imádkozni, én nem látok semmi változást!" A közvéleményt tolmácsolni és nevezetesen az ily fel* tűnő lépések által okozott hatásról ítélni, mindig bajos dolog; de legalább iijjmutatásül egy jellemző körülményről kell említést tennem. Igaz, hogy tegnap kiki mind azt tudta, a miről ma hivatalosan értesítve lőu, de egy kérdést nem hallottam a tegnapi publicátiók előtt, melylyel tegnap óta nton útfélen találkoztam és ez az: mi lesz, ha a magvarországgyíílés nem tenne oly javaslatot, mely „a birodalom egységes léteiével és hatalmi állásával megfér" ? mi lesz akkor ? képzelheto-e, hogy akkor újra előveszik és életre ébresztik a februári alkotmányt a fictiv reichsráthtal együtt, miután annak elégtelenségét nem egy változandó minisztérium, hanem a felség maga oly nyiltan bevall á? de lehetséges-e másfelől valami uj octroyálás, midőn a császár oly ünnepélyesen ismétlé, hogy az alkotmányos elvet „visszavonhatlanul" fentartja? Tehát mi lesz, ha az egyezkedés nem sikerül? . . . Ilynemű töprenkedéssel csak tegnap óta találkozni. Addig azzal vigasztalták magukat az itteni emberek: ha a kiegyenlítés sikerül, jó; ha nem sikerül, nekünk megmarad a mi februári alkotmányunk, mely nem jó ugyan, de jobb mint semmi és igy végre nem vesztettünk egyebet mint egypár hónapot; ezt pedig koczkáztatni lehet ily nagy eredmény reményeért, miután évek pazaroltattak el merő tétlenségben, mely még reményt sem nyújtott, és eredményt természetesen épen nem! Ugy vették a dolgot, mintha sorsjegy birtokában volnának, melylyel roppant kincset — a birodalom belbékéjének és valódi alkotmányos szabadságának helyreállítását — nyerhetni; de ha a szerencse hátat fordít, legfölebb az aránylag csekély betétel van vesztve, egyéb semmi! Most azonban attól tartanak az emberek, hogy minden ök koczkán forog és nem tudják, mi lesz belőlük, ha ama nagy nyereményben nem részesülnek?! *) Meglehet, hogy a kép, melyet itt nyújtok, önöknek nem tetszik, az is meglehet — és erre már elébb figyelmeztettem — hogy mások más körökben más benyomásokra is akadtak ; azokat, mikről az imént szóltam, a középosztály értelmiségéhez tartozó férfiak körében gyűjtöttem, kik korántsem centralisták, de őszinte barátjai az alkotmányos szabadságnak és teljes szivökből kívánják: vajha véget érne már valahára azon kevéssé örvendetes állapot, melynél fogva a birodalom egyik felének reményei mindig sötét fóliát találnak a másiknak aggodalmaiban és hogy — míg Montesquieu Francziaországról azt mondá: „a mi történelműnk tele van polgári háborúkkal forradalom nélkül" — Ausztriáról ne lehessen megfordítva azt mondani, hogy története tele van forradalmakkal polgárháború nélkül. Mi részünkről kitűnő véleménynyel vagyunk Belcredi gróf alkotó ereje és erélye iránt; tudjuk, hogy ő nagy ész és nagy munkaerő, de azt is tudjuk és érezzük, ma inkább mint valaha, hogy mindkettőre szüksége is van, mert hogy feladata az utolsó huszonnégy óra óta könnyebb nem lett, az bizonyos! (Fk.) Ö felsége lávolléte idejére Károly Lajos fölig a folyó ügyek vezetésén kivül magánkihallgatásokat is fogad ö felsége nevében. A kclfölc rcielisralll fel lévén függesztve, az csak ujabb császári pátens által lenne összehívható, a magyar és horvát országgyűlések végzéseit se a tágabb, se a szűkebb reichsrath elé nem lehet terjeszteni. Azok tehát a „Presse" kire szerint, a Lajtántuli egyes országok gyűlései elé fognak terjesztetni a szabad véleményadás végett. Miután ezek véleményt adtak, a kormány minden ország és minden tartomány gyűléséből — tekintet nélkül a terület nagyságára — azt fogja kívánni, hogy két-két követet válasszanak, kik Bécsben a magyar javaslatokról tanácskozzanak. Ezen gyűlés tehát harmincznál több tagból állana, s mintegy alkotmányozó gyűlés volna, melynek feladata a birodalom keleti felével alkudozni. Tárgyalásaik eredménye visszaküldctnének a Lajtán tuli tartományi gyűlésekhez, s csak miután teljes egyetértés lesz meg a magyar javaslatok tárgyában fogná ö fölségo a határozatokat megszentesitni. Az lij állanikölrsöü ügyeben a „Gcn. Corr." biztos kilátásba helyezi, hogy'az közelebb s minden részre kielégítő feltételek alatt meg fog köttetni s elmondjn, hogy az uj kölcsön békében a béke számára vétetik fel, hogy csak legcsekélyebb része van a deficit kiegyenlítésércszánva kiváltképcn a banktól felvett tartozás törlesztésére, az előbbi pénzügyminiszterek által külföldön felszedett előlegek visszafizetésére s beváltására, a 80 milliónyi legmagasabb összeget túlhaladó jelzálogi utalványok visszaváltására stb. iog fordíttatni. A pénzpinezokon tehát nem ugy tűnik fel mint uj adósság; hanem mint a függő tartozások eonsolidált adós eággá átváltoztatása. Az ország kamatlábát ezentúl nem fogja az állam concurrenliája állal diágitarji, az adózó ciök nem fognak *) Csakhogy nz iránt megnyugtathatja lajtántuli szomszóda'nkat annak tudata, hogy Magyarország s< minit nem kii'áttj a mi u birodalom egységes lúti lével s hatalmi állásavai meg nem fór — és hogy a magyar soha nem élt vissza a bizalommal, melylyel fejedelme feléjo fordult. Szer le.