Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 13. szám - Az országgyülést egybehivó kegyelmes királyi leirat

Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy iven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár \ vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- i gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 |> hasábos kisbetű-sorért 6 k*\ Bélyeg külön 30 kr. \ Első évfolyam. 1865. HETILAP „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. 13. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. \ Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét i \ illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez | (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók óa \ \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) > intézendők. Pesten, Szeptember 25. Pest, sept. 24. Ha van valami, mi az alább közlött nagy fontosságú államokmányokat másoktól megkülönbözteti, az világosságuk, mely minden bővebb magyarázatot feleslegessé tesz. Valamint azon királyi parancs, mely által teljes törvényhozásunk összehivatik s a választások az 1848-iki V. t cz. alapján rendeltetnek el, Magyarország népeivel megismerteti királyunk szándékait j ugy azon nyilatkozvány, mely a birodalom minden népeihez intéztetett, nem hagyhat kétséget senkiben az elvek iránt, melyeket a fejedelem nagy államjogi s alkotmányos kérdéseink megoldásánál követni akar, s melyekre őt birodalmának jövője s azon erős szándék határozták el, hogy az alkotmányos szabadság, melyet 1860-ban uralkodása alapelvének hirdetett ki, mentül elébb, s mentül tökéletesebben életbeléphessen. Nincs ki kétségbe vonhatná azon nyilatkozatot, mely által a népek joga, hogy törvényes képviseleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek ünnepélyesen biztosítva, visszavonhatlanul megalapítottnak mondatik. Nincs, ki félre magyarázhatná a szándékot, mely a fejedelmet e manifestum kiadásában vezérlé,hogy császári szavát, melylyel minden népeinekalkotmányos szabadsagát biztosítá beválthassa, s ne kelljen az alaknak a lényeget feláldozni, s mindenki megértheté a szavakat, hogy „a pálya nyilt, mely ha a népeket békülékeny gondolkozásmód s érett belátás fogja vezérleni megfontolásaikban, a legitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet." És ez az, miért a hatás, melyet a fejedelemnek ünnepélyes nyilatkozata mindig előidéz, soha talán egész hazánkban oly általános nem vala mint ezen alkalomnál, ez az, miért a nemzet közvéleménye soha ily egyetértéssel nem nyilatkozott. Mert a bizodalom, melyet fejdelmünk szavai, midőn közöttünk megjelent, a nemzetben ébresztettek, ezen uj nyilatkozat által még inkább megszilárdult; mert midőn közügyeink törvényes rendezésének legnagyobb akadályai elháríthattak, reményünk megerősödött; mert midőn a fejdelem az alkotmányos szabadság megállapítására népeit szólítja fel, mi érezzük, hogy hazánk, sőt részben az egész birodalom jövője kezünkbe tétetett le, de érezve a felelősséget, tudjuk, hogy ki tőlünk csak kötelességeink hiv teljesítését, várja, bennünk nem fog csalatkozni. Ezért fogadtatott, a királyi nyilatkozvány az egész hazában általános megelégedéssel, ezért érezzük magunkat általa fejdelmünk iránt a legmélyebb hálára lekötelezve. A diadali büszkeségnek, vagy azon gyermekes elégtételnek, hogy a hosszú perlekedésnél mi nyertünk, miből egyes bécsi lapok a hangulatot, mely hazánkban a jelen pillanatban uralkodik, magyarázni akarják, abban nincsen semmi része. A manifestum kiadása nem fokozta magasabbra s nem szállította alább diadal ittasságunkat, mint a régi Presse véli, s nem jutott senkinek eszébe, mint az új hirdeti, hogy az egész vonal minden pontjain most mi győztünk,. Mi a birodalom közös ügyeinek alkotmányos elrendezését egy nagy feladásnak tekintettük mindig, melynél közreműködésünk szükséges, s nem csatának, melyben győznünk lehet vagy csak szabad is. Erős meggyőződésünk, melyet többször kimondtunk, hogy a köztünk s a birodalom másik fele között fenforgó kérdések véglegesen csak ugy oldathatnak meg, ha a megoldásnál egyik fél sem tekintheti magát legyőzöttnek, s igy a harczias életből vett hasonlóságok, melyekkel a bécsi sajtó daliás kezelői a magyar közhangulatot festik, reánk nem illenek. Még ha elfogadnók is a roszul választott hasonlóságot, s a birodalom alkotmányos fejlődését csakugyan ellenséges elemek küzdelmének tekintenők , a pillanat még távol van, melyben a küzdőknek bármelyike győzelemről szólhat. A manifestum kibocsátása bevégzett tény, de csak a fejdelemre nézve, ki midőn csakugyan határozatához ragaszkodik, melylyel birodalmának alkotmányos szabadságát igéré , midőn szabad akaratából népeit az alkotmány megállapitásánál közreműködésre szólitá fel, megtette azt, mire a történetben kevés példát találunk ; de e ténynek következései tőlünk függnek, s ha hálával tartozunk az uralkodónak, kinek határozata által előttünk egy szép pálya nyílik, nem feledhetjük el, hogy az pálya csak, melynek eredményei a szilárdságtól, melylyel annak nehézségeivel megküzdünk, s főkép azon egyetértéstől függnek, melylyel a birodalom népei az elejökbe tűzött nagy czél után törekszenek s alkotmányos szabadságukat maguk alapit j ák meg. S ez az ok, miért a fejedelmi nyilatkozat, mely által a nemzet legforróbb óhajtásai teljesültek, hazánk határai között nem zajgó örömmel, hanem azon komoly megelégedéssel fogadtatott, melylyel egy nagy feladáshoz készülünk. Ismerjük nehézségeit, érezzük egész felelősségünket, de el vagyunk határozva, hogy annak megoldásához tehetségünk szerint közre fogunk működni s ha a sikeren kételkednénk is tisztán látjuk magunk előtt kötelességünket, mely abban áll: hogy szilárdan ragaszkodva alaptörvény einkhez — melyek a fejdelmi nyilatkozvány szavai szerint is a birodalom alkotmányának lényeges részét képezik, ezeknek határai között megtegyünk mindent, hogy a birodalom hatalmi állása biztositassék, mely egyszersmind saját jólétünk feltételét képezi — s hogy af ej delemnek oly ünnepélyesen kimondott szava, mely a birodalom minden népeinek alkotmányos szabadságát biztosit ja, mentül elébb s mentül tökéletesebben teljesüljön. B. EÖTVÖS JÓZSEF. Az országgyűlést egybehívó kegyelmes kiV ráiyi leirat. Mi ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, stb. stb. Népeink boldogítására törekvő atyai szivünk azon őszinte óhajtása által indíttatva, hogy a fennálló törvények értelmében eszközlendő királyi fölavatásunk, ünnepélyes megkoronáztatásunk, s királyi hitlevelünk kiállítása által a szeretet azon köteléke, melylyel kedvelt Magyarországunkhoz csatoltatunk, mindinkább megszilárdíttassék, — újra megnyitjuk ama tért, melyen mindenekelőtt S z t. István apóst, dicső elődünk koronájához tartozó országaink kölcsönös viszonylata, — a függő közjogi kérdéseknek az ujabban lényegileg változott viszonyokhoz mért igazságos és méltányos, s ugyanazért tartós megoldása, a szeretett Magyarországunk alkotmányos jogainak birodalmunk léte s hatalmi állásának elutasíthatatlan követelményeivel leendő öszhangzásba hozatala iránt, az ország rendeive| és képviselőivel tanácskozhassunk, s üdvös törvényeket alkothassunk; E végből, -— s a íennebbi elölegea kérdések szerencsés 25 K