Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 12. szám - Mezőgazdaság és természettudomány

152 Poroszország uralkodója katona, egy katonai „junkerthum" élén, ilyen államban alkotmányos elvekre nincs semmi sztikszég stb. Visszatérve arra a kérdésre, minő különös ok indithatta Francziaországot a semlegesség és tartózkodásból való kilépésre : egy sereg politikai hozzávetéssel találkozunk. A „Pays" azt mondja, nem maga a gasteini szerződés, de annak titkos záradékai bántják Francziaországot. A két német nagy-hatalom elvégezte egymás között, az egész Németországon idővel szintúgy megosztozni, mint most az elbai hgségeken megosztoztak. Francziaországot tehát a két német nagyhatalom e szoros szövetsége bántja, miután a felől is bizonytalanságban van, nem ólálkodik-e e kettő háta megett, még egy harmadik is: az orosz; noha széltire hirdetik, hogy Oroszország sem volna a két német nagyhatalom eljárásával megelégedve. Egy volt belga miniszter pedig, Dechamps ur, Európa szomorú kilátásait rajzolván, azt veszi észre, hogy Francziaországnak, a porosz falánkságot látván, megint apetitusa jött a Rajnára, Scheldé-re és Maasra. Annálfogva most azt fontolgatja, a porosz vagy osztrák barátság asztala lesz-e torkosságára nézve előnyösebb. Ha Poroszországgal köt, ugy Belgiumhoz hozzá juthat j de a Rajna valószinüleg nem tálaltatik fel. Ha Ausztria barátságát biztosítja, ugy mind Belgiumhoz, mind a Rajnához hozzá fér, hanem aztán a barátság kedveért Velenczét is kell kimélnié. E hozzávetéseknek csak folytatása, hogy bármi bonyodalom készül Közép-Európában, annak vagy kiindulási pontja, vagy indirekt oka Olaszország lesz. A francziák uralkodója ép azért iparkodik, a latin fajok kőzött annyiszor emlegetett szövetséget megszilárdítani. Ez vala czélja III. Napóleon és Izabella királyné san sebastiáni és biarritzi találkozásának. Ez a czél lebeg az olasz udvar előtt, midőn a a spanyol uralkodóházzal, Amadé savoyai hg. házassága által, rokonsági viszonyba kiván lépni. Napóleon az igy összekapcsolt román fajok élén, és egyetértésben Angliával, Európának még sokáig imponálhat, kivált ha Mexikó nem vonja el ereje tetemes részét, mely uj császárság, a mint irják, kezd az amerikai kormánynyal mind inkább jobb lábon állani. j»*f* A franczia Sürgöny. A „Francé" Drouyn ur sürgönyét, melynek valódiságában eddig kétkedett, most teljesen magáévá teszi, és védi a sajtó ama vádja ellenében, mintha e sürgöny egyszerű nyilatkozatnak sok, beavatkozási előjátéknak pedig kevés volna. „E sürgöny — úgymond a „Francé" — mindazt mondja, a mit mondani akar és mondania kell. Azok, kik egyáltalán háborút akarnak, ugy találhatják, hogy ez nagyon kevés. Azok, kik minden áron békét akarnak, viszont azt vélik, hogy ez nagyon is sok. Mi részünkről elégnek találjuk, ha Francziaország a félreismert jog irányában magas szivü tiltakozását hangoztatja. Nagylelkű lemondás. Az „OpinionNationale" nagylelkűen lemond a Rajnánál való kárpótlásról, melyet, úgymond senki sem fogna Francziaországtól elvitatni; de a mely czéltalan és ártalmas volna. Francziaország beéri a Poroszországban egyesült Németország barátsága és szövetségével s ezzel és Olaszországgal egyetértve, Európa régi csoportozatait és koalitióit egymástól távol fogja tartani, nevezetesen Német és Poroszországot, Oroszország és Ausztria ellen megnyerni. Lamoriciere tbnok, Abd-el-Kader legyőzője, az afrikai sereg egykori disze, Cavaignac bajtársa, s a köztársaság hadügyminisztere, ki 1849-ben, midőn Oroszország beavatkozni készült Magyarországban, küldetést vállalt el Szt. Péter várra; 1851-ben az államcsíny után száműzetett s 1860-ban a pápai hadsereg főparancsnokságátvette át, a legjelesebb és legvitézebb franczia tábornokok egyike, f. évi szept. 11-én Amiens melletti kastélyában, 60 éves korában meghalt. Sokszor nevezték franczia Achillesnek, miután, habár bátor volt a vakmerőségig, soha sem sebesült meg életveszélyesen, noha Algírban majd minden csatában részt vett. Még Oroszország ÍS, (nem csupán Francziaország és Anglia) ünnepélyesen tiltakozott volna a gasteini szerződés ellen. A nyugoti hatalmak előre megegyeztek azon lépésre nézve, melyet tenni fognak, s Oroszország szintén egy körsürgönyben fejezte ki sajnálkozását, melyet külföldi diplomátiai képviselőihez intézett. Ezt irják Párisból. Ellenben a „N. F.P." azt állítja, hogy G-ortsako£fhg, minden legkisebb politikai cz élz ás nélkül vette tudomásul a gasteini szerződést. Bismarck ur, hallomás szerint azért menne Biarritzba, mivel Oroszország részérői erős ellenzékre talál; Napóleon császárt óhajtaná némi közeledésre birni, mire a porosz miniszternek egyáltalán szüksége van. Hasonló közeledés volna elökészülöben Dresda és Berlin között. R o g e a r d -1 Belgiumból is kiutasították, még pedig a belga király egyenes parancsára, mivel „pauvre Francé" czím alatt , egy kötet költeményt adott ki Napóleon ellen. Manteuffel, Schleswig polgári és katonai kormányzója, proklamatiót intézett a schleswigi néphez, melyben igy szól: „A gasteini szerződésnél fogva, a porosz király külön hatósága alá kerültetek. A porosz közigazgatás, az igazságosság, nyilvános rend és a közjóllét előmozdításának fogalmát zárja magában. Midőn a kormányt átveszem, igérem, hogy érdekeiteket tekintetbe fogom venni, de engedelmességet várok tőletek ő felsége parancsai iránt." Manteuffel proklamatiójában egyáltalán nincs kiemelve az uj állapot ideiglenes jelleme és a tartomány jogainak biztosítása, annálfogva a lakosságot nem igen elégíti ki. A féniek. Ez egy titkos társulat Irhonban, mely napról napra több zajt okoz. Föfészke déli Irland. Éjszakon, hol az orangisták fő tábora van, csak ritkán fordulnak elő. A mai fénieket már nem elégítené ki a „repeal" vagy a parlamenti unió visszahuzása Nagy;Britannia és Irhon között, melylyel O'Connel oly sokáig izgatott. Ok a zöld „Erin"-t végkép meg akarják szabadítani a szászoktól s köztársasággá tenni. Az izgatottság közöttök nagy, kivált mióta Amerika segélyével kecsegtetik magukat. Még azt is hiszik, hogy Francziaország és Amerika egyesülten fogják Irhont felszabadítani. Hogy a mozgalom nem jelentéktelen, mutatja, hogy az angol kormány két hadihajót küldött a Bantry-kikötöbe. Dublinból pedig azt irják, hogy a rendőrség megszállotta a féniek fő hetilapjának nyomdáját, ott egy tuczat egyént elfogott, s fegyvereket és egyéb kompromittáló okmányokat talált. Vegyes. Képzőművészet. Tudják olvasóink, hogy Pest városa tanácsa, mellőzve a maga által kinevezett szakértő bizottság véleményét, ennek ellenére Heinrich Ede festészszel határozta a városi vigadó csemegetermének egyik falfestményét elkészíttetni. Ez igaztalan eljárás ellenében a magyar képzőművészeti társulat orvoslásért folyamodott a helytartótanácshoz: és ez — a közohajtáshoz képest, bár egykét városi tanácsos boszuságára — Heinrich Ede fölküldött vázlatát azon határozott utasítással küldte vissza a városhoz, hogy a kérdéses falfestmény készítésére, a hazai művészek közt, akár a sajtó utján, akár pedig a képzőművészeti társulattal érintkezve, azonnal nyilvános pályázatot hirdessen, a legalább is két havi határnapra bekivánandó vázlatokat pedig Heinrich Ede tervezetével együtt, egy kitűnő hírben álló külföldi művészi tekintély bírálata alá bocsássa, s az eredményt annak idején jelentse föl. — Pest városa tanácsa, reméljük, örömmel fogja teljesíteni a helytartótanács méltányos rendeletét, sőt hiszszük, még többet is fog tenni, mint a mit e rendelet, mint minimumot kiván. Hiszszük pedig ezt annyival inkább, minthogy a vigadó falfestményei ügyét, többé nem az a tanács fogja végrehajtani, mely azt oly rosz útra terelte. Mi különösen két pontra nézve óhajtanók a helytartótanácsi kívánalmak tágítását. Egyik a pályázati határidő: erre két hónap igen kevés; és azt hisszük, minden művész s minden műértő helyeslésével találkozunk, ha e határidőt félévnyire kívánjuk nyújtatni, — mit a város anynyival inkább megtehet, mivel a helytartótanácsi leirat maga, nem szabja meg a határidő maximumát s csak annyit mond, hogy az legalább kéthavi legyen. Másik észrevételünk a pályamunkák megbirálását illeti. A helytartótanács e bírálatot egy kitünö.hirben álló külföldi művész-tekintélyre kívánja bizni. Helyesen: mert külföldi müvésztekintélytöl részrehajlatlanabb Ítéletet várhatni, mint valami hazai szakértőtől, kit személyes érdek vagy elfogultság erősebben vonzhat egyikmásik művészünk felé. De a külföldi müvésztekintély által történendő bírálat még nem teszi lehetlenné azt, hogy a pályamunkák hazai szakértők bírálata alá is bocsáttassanak — mit mi, az Ítélet teljessége s minél nagyobb igazsága tekintetéből csakugyan óhajtunk. Óhajtjuk pedig azért, mert e pályázatban kétségtelenül oly mozzanatok is fognak előfordulni, melyeknek megítélésére csak hazafiakat vagy a hazában meghonosultakat tekinthetünk illetékeseknek. A festmények tárgyát ugyanis művészeink nem vehetik máshonnan, mint vagy a hazai népéletből, vagy a hazai történetből. Már hogy az illető tárgy helyesen van-e választva? kellő hűséggel s a nemzeti tudalomhoz képest van-e föltüntetve ? nem lehetett volna-e jobb tárgyat választani ? stb. mindezek oly kérdések, melyeket idegen ember nem oldhat meg, csak a ki történetünket, nópéletünket, viszonyainkat tökéletesen ismeri. Aztán van valami a nemzeti sajátságokban, a mi iránt csak az illető nemzet fiaiban fejlődik ki a fogékonyság és rokonszenv, a mi más nemzet fiai előtt érdektelen és homályos marad, sőt néha tán nevetségesnek is látszhatik. Azért azt hiszszük, hogy e pályázatban, melynek czélja — mint a helytartótanácsi leirat maga mondja — „a városnak egyik legkitűnőbb középületében több századon át fenmaradandó s e miatt szokottnál nagyobb fontosságú mű előállítása," ezen pályázatban, azt hiszszük, hazai szakértők ítéletét sem szabad mellőzni. Hazai szakértők kijelölése iránt pedig, véleményünk szerint, legczélirányosabb volna, ha a város, a magyar képzőművészeti társulattal tenné magát érintkezésbe, — a mire már a helytartótanács is czéloz. — Székely Bertalan rajza után az angol „Illustrated L ondón News" képet közöl a pesti zeneünnepélyröl. Tárgya az Erzséb et-oratorium előadása a vigadó termében, és sokkal sikerültebb ugyan e művésznek ugyan e tárgyról a „Vasárnapi Ujság"-ban közö lt rajzánál. Világos jele annak, mennyit ronthat a rosz metszés és roszabb ki-