Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 12. szám - Az erdélyi országgyülés

146 Erdély egyesítéséről e két ország közös érdekeit illetőleg, fog terjesztetni." Tehát oly régi törvényekre támaszkodik, melyek jogos fenállását még a szőrszálhasogató centralisták sem tagadhatják, hacsak a jogeljátszás elméletét fen nem akarják tartani, de mely elmélet csak Schmerling ur fejében keletkezett, s vele együtt, |már neve szerint is, régen megbukott volna, ha néhány vakbuzgó hive azt, bár üres, de pöffeszkedő hangon még most is világgá nem kiáltja. Nem mellőzi különben a leirat az 1791 óta keletkezett törvényeket sem, mit a választásról szóló további szavai bizonyítanak: „Hogy azonban ez országgyűlésen, az előbb nem jogosult néposztályok is, melyeknek teljes egyenjogúsága Általunk ismételten biztosíttatott, illő képviseletben részesüljenek, ez országgyűléshez való választásokra mindazokat jogosultnak nyilatkoztatjuk, kik a legutóbbi adótabellák szerint, egyenes adóban — fejadó és pótlékok nélkül, 8 ftot o. é. fizetnek. Egyszersmind gondoskodtunk arról is, hogy az előbb nem jogosult néposztályokhoz tartozók, a hongyülés egyéb törvényes alkatrészeiben is fölvételre találjanak." íme a 48-diki census, mely szem előtt tartva az egyenjogosított néposztályokat, gondoskodott arról, hogy a választóképesség minél szélesebb alapú legyen a nélkül, hogy az értelmiség- és birtoknélküli nagy tömeg fejszáma által, ama két fontos politikai factort végleg kizárja. Hogy a régebben jogosult néposztályok, nevezetesen a nemesség, szavazattal bir, abban is csak a 48-diki törvények tiszteletét látjuk, melyek világosan kimondják, hogy nem megfosztani akarják az eddigelé kiváltságos osztályokat jogaiktól, hanem kiterjeszteni e jogokat azokra is, kik eddig élvezetökböl ki voltak zárva. Hiába beszél tehát egyik centraliata bécsi lap, adót nem fizető nemes magyar-székely koldusokról, kik ezer meg ezer adótfizetö [oláh rovására, szavazatképesek lesznek. De a mi a centralista journalistikának legjobban fáj, az a leirat következő, s úgy szólván zárszavaiban foglaltatik: „Az általunk rendelt Nagyfejedelemségünk alkotmányszerü országgyűlésének jelen egybehivásával egyidejűleg továbbá rendeljük, az 18G3. évi april 21-én kelt leiratunk által sz. kir, Szeben városunkba egy ideiglenes választási törvény alapján egybehívott országgyűlést feloszlatni, és titeket, kedvelt híveink bízunk meg, ezen elhatározásunkat az ország minden hatóságaival tudatni, és erről ezen hongyülés elnöksége utján ugy a választott, mint annak meghívott tagjait egyenként értesíteni." Az „alkotmányszerü" elnevezés, melylyel a leirat, a jelen egybehívott országgyűlést illeti, ez szemökben a bökkenő, holott a63dikiszebeni gyűlés epitethon nélkül marad. Hanem ez iránt megnyugtathatjuk kollegáinkat. nőhet, miben az utóbbiaknál korábban meg van akadályozva. Fölfedezte továbbá, hogy ugyancsak az utóbbiaknál a varrások közül az elölsök előbb forrnak össze, mint a hátulsók, minélfogva az agy növése szintén hamarabb megakad. Gratiolet az agy növését fontosabbnak tartja, mint nagyságát; kis fő, úgymond, melynek agya még nő, kedvezőbb az eszességre nézve, mint nagy fő, melynek növése megakadt. Szóval, ö az agy súlyánál jelentékenyebbnek tartja alakját, alakjánál pedig jelentékenyebbnek életerejét, belső hathatóságát, s ugyanezt a véleményt nyilvánítja Lelut is, midőn azt mondja, hogy az agyban jelentékenyebb a minőség, mint a mennyiség. Mindezek következtében nem lehet nagy jelentőséget tulajdonítanunk a korunkban, kivált az angoloknál, divatossá lett agy-méréseknek. A legelső hires ember, kinek agyát megmérték, Cromwell volt: 2231 gramm nehéznek találták. Byron agyát 2238 grammnyinak találták. Lelut mind a két mérést hibásnak nyilatkoztatja, mert az emberi agy középsúlya nem több 1300-1400 grammnál. Cuvier agyát, ugy látszik, pontosabban mérték s 1829 grammnyinak találták. A fentebbi példák kedvezni látszanak azon alítmánynak, hogy az ész ereje az agy súlyától függ. Vannak azonban ellenkező példák is. A hires göttingai boncztudós, Wagner 964 hiteles agymérést állított össze, mely számból levonván a kóros agyakat, marad összesen 347, és ezen sorozatban, a kitűnőbb emberek közül, csak Cuvier és Byron állanak elöl. A csillagász Gauss csak a 33-dik, a boncztudós Dupuytren az 52-dik, a nyelvész Hevnnann a 92-dik, az ásványtudós Haussmann a 158-dik. E példákat még többekkel szaporíthatni. Tudvalevő, hogy Rafaelnek, Yoltairenak kis feje volt; Napóleoné csak alig haladta meg a középmértéket; Schilleré pedig, melyet Carus mért meg, csak épen középmértékü volt. Descartes koponyája, melyet Berzelius ajándékozott a párisi múzeumnak, szintén elég kicsiny. A lelki fensöség tehát csakugyan nem jár mindig súlyos agygyal. Figyelemreméltók a buták és bárgyúk agyán tett észleletek is, mely tekintetben Lclutnek köszönhetni legtöbbet. Az ö észleletéinek eredményei pedig következők. Ha számba veszszük a butáknak sokkal kisebb termetét, agyuk küzépnagysága legalább is akkora, mint máSzigoru törvényszerűnek — hogy a fejedelmi leiratban használt „alkotmányszerü" szót ne említsük — mi sem tartjuk a most egybehívott erdélyi országgyűlést. Némi octroyszerüt a választás minőségében mi is látunk. De sietünk elmondani, nem a szebeni csonka gyűlés miatt, melyet a jelen kormány igen tapintatosan hagyott „alkotmányszerü" czim nélkül, mert az ősi alkotmányunkba s józan jogfogalmainkba ütközött ; hanem azért, mert az 1848-diki szentesített törvények már kimondták volt az uniót, s igy fölöslegesnek látszik azt ujabb fórum elé terjeszteni. Az octroyálást sem az 1863-diki Schmerlingféle mesterkélt választási rend irányában értjük, mely Erdély földrajzi, politikai és jogi viszonyait lábbal tiporva, meg nem engedhető eszközök által érte el a kivánt eredményt; hanem értjük szintén a 48-diki törvények irányában, melyeket jogi létünk megdönthetlen alapjának tekintünk. S ha mindamellett megnyugszunk, sőt bizonyos eshetőségekre támogatni is készek vagyunk a jelen kormányt, ezt azért tesszük, mert olyannak nézzük, a mely tiszta szándékkal és komoly akarattal oda látszik törekedni, hogy bennünket a Schmerling és centralista hivei alkotta provisoriumból, habár uj provisorium által, ki akar segíteni. Ha a jelen kormány e kibontakozás közepett, oly intézkedésekhez nyúl, melyeket máskor határozottan megtámadtunk volna, ezt jelenleg azért nézzük el, mert méltányolni tudjuk a nehézségeket, melyekkel küzdenie kell, s fájdalom, ismerjük a Bach és Schmerling tizenöt évi gazdálkodása által öszzekuszált jogi állapotainkat. De ha mi, kik e másfel évtized alatt csak jogainkhoz való szigorú ragaszkodás által tudtunk megállani, míg valahára némi kilátásunk nyílik a győzelemre; ha mi elnézők tudunk lenni a jelen[kormány iránt,mert benne becsületes szándékot látunk: ugyanezt követelhetjük német szomszédainktól is. Követelhetjük pegig azért, mert ők érezték s látták be végre valahára a kiegyezkedés szükségét; ők érezték 8 látták be, hogy minden kiegyezkedési kísérlet a tágabb reichsrathon múlik, melyet a magyar alkotmány nem ismer ; ők érezték s látták be, hogy Magyarország, csak törvényszerű országgyűlésén nyilatkozhatik a kiegyezkedés föltételei iránt. Fentebbi szavaink kiegészítéséül s igazolásául a szept. 14-dikei „Kolozsvári Közlöny" szavaira hivatkozunk, melyekkel az összehívó kegyelmes leiratot kiséri. Midőn a kormány — úgymond — ö felsége nevében az ország törvényes képviseletét hívja meg, törvényesen jár el, s nem octroyál; midőn azonban azt Kolozsvárra és nem Pestre hivja meg, egy elévült törvényt vesz alkalmazásba. Ennélfogva nem osztjuk némelyeknek azon nézetét, hogy az 1791. alapon összehívott országgyűlés épen csak soké. A kik azt állítják, hogy az értelmiség széke főleg az agy elölső része, azokat Lelut azon tapasztalattal czáfolja meg, hogy a butáknál és bárgyúknál legkifejlettebb az agy homloki része, legsatnyább pedig a hátulsó. A ki meg az agy alakját nézi jelentősebbnek súlyánál, azt fölvilágosítja, hogy a buták között legalább is oly arányban , mint más emberek között, ugyanazon hosszas fejalak uralkodik, melyet Vésale óta az eszesség jelének szokás tekinteni. A tébultak vizsgálata általában sehogy sem kedvez a materialista fölfogásnak. A kérlelhetlen tapasztalás bizonyítja, hogy csekély agysérülések gyakran teljes tébolyt okoznak, de viszont nagy és hosszantartó agysérülések mellett is ép marad az elme. S ha egyszerűen téboly forog fen, s más bajjal nincs bonyolítva, az agy mindenkor sértetlennek mutatkozik, oly tekintély állítása szerint is, mint Esquirol. Csak ha a mozgató vagy éreztető idegrendszer bajai járulnak hozzá, látni az agyban is változásokat. A materialisták még egyet próbáltak: az agy vegyalkatából igyekeztek a lelket kimagyarázni. Moleschott elkiáltotta a jelszót: villó (phosphor) nélkül nincs gondolat! s Feuerbach már annyira ment, hogy a jellemes egyének fogyását a burgonya szertelen elterjedésének tulajdonította, mint a mely táplálékban kevés a villó. Coucrbe szerint közönséges ember agyában 2'/2, butáéban 1 — 11/2, őrültében 4—4'/2 százalék villó van, nagyon eszes emberében tehát 3—3'/2 százalék. Ezt az agyvegyészetet ujabban Frémy ésLassaigne teljesen megezáfolta; az utóbbi nevezetesen az örültek agyában nem talált több villót, mint az épelméjüekében. A halak agyában ellenkezőleg sok a villó, pedig a halak nem igen tűnnek ki eszökkel. Mindebből kiviláglik, hogy anyagi mértékékkel hozzá nem férhetünk ahhoz a kézzel nem fogható, könnyű, lebbenöa valamihez, mely nek neve lélek; s a materialistákat j kik a lelki működéseket csak bizonyos anyagi pontokból akarják magyarázni, maga cz anyagi pontokat vizsgáló élettan czáfolja meg.