Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 10. szám

127 A bécsi börze árfolyama angustus, septemb. hóban. Adott á r 28. 29. 30. 31. 1. 2. 6°/0-os nemzeti kölcsön. 100 ftos 73.— 72.95 72.80 72.60 73.40 73.— 6°/fl-os metalliques . . 100 „ 68.70 68.90 63.— 68.70 68.30 68.— 1839-ik évi teljes . . 100 „ 143.50 143.— 143.75 143.— 143.25 143.25 1839-ik „ ötödrész . . 100 „ 141.— 141.50 141.25 141.50 141.25 141.— 1854-ik „ teljes . . . 100 „ 82.50 82.50 82.75 82.30 82.75 82.50 1860-ik „ teljes . . . 100 „ 89.40 89.60 88.20 88.10 88.80 88.50 1860-ik „ ötödrósz . . 100 94.40 94.30 93.80 93.70 93.50 93.40 6°/0-os magyar, földteh. kotv. 100 71.25 71.25 71.25 71.25 71.25 71.25 » horvát » 100 „ 72.— 72.— 72.— 72.— 72.72.— Hitelintézeti sorsjegy • H° n 121.20 121.10 121.60 121.10 121.10 121.20 1 Ti —.— — i ; __ n 780.— 778 ! — 775.— 776.— 776.— 776.— • 200 „ 173.— 173.— 173.80 173.40 173.— 173.40 Londoni váltó 3 hóra 10 ft sterl. 3% 109.20 109.20 109.20 109.10 109.15 109.10 Párisi „ 3 „ 100 frank 37. 43.45 43.45 43.30 43.30 43.25 43.15 Ezüst 107.— 107.— 107.25 107.— 107.— 107.25 Budai sorsjegy • . . . 40 frtos. 22.50 22.50 22.50 22.50 22.50 22.50 Eszterházy hg sorsjegy . 40 „ 75.— 75.— 76.— 76.— 76.— 76.— Triesti „ .... 100 „ 108.108.— 108.— 108 — 108.— 108.— Dunagözliajózási részvény 100 „ 79.— 79.50 79.50 80.— 80.— 80.— Éjszaki vasút „ Állam „ „':.,.. 1000 „ 1677 1670 1676 1675 1680 1709 Éjszaki vasút „ Állam „ „':.,.. 500 „ 176.70 170.80 178.50 178.40 178.40 178.30 ^li „ „ . . 500 „ 206.— 206.— 206.— 200.— 206.— 206.— Legújabb. Az erdélyi kérdést illetőleg már Bécsből is konstatálják, hogy a végelhatározás megtörtént.* Mily értelemben, a fentebb közlött kinevezések magyarázzák. Az elhatározások közlése, a legközelebbi napokban várható. Annyit már is tudni, hogy a 48-diki census alapúi vételével fog összehivatni az országgyűlés, mely az unió, sokat vitatott kérdése iránt őszinte nyilatkozatot lesz teendő. A horvát kérdés szintén a megoldás felé közeledik. A kanczellár iránt még meg nem állapodott irányadó körökben a vélemény, annyi azonban bizonyos, hogy Mazuranics, bármennyire akarjon a bukott rendszer előbbi elleneivel paktálni, állomásán nehezen fog megmaradhatni. Hellenbach bárónak hir szerint sok a kilátása, s inkább csak a Mazuranics) hívei által terjesztett hir, hogy túlságosan magyarpárti, minek jelenleg annál kevesebb értelme van, minthogy a pártok fusiója a nemzetiségi ellenkezéseket jóformán megszüntette. Vannak, a kik Strossmayer püspököt is említenek, s az ellenvetést, mely egyházi állása miatt fölmerül, azzal akarják elnyomni, hogy a horvát történelemben előzmények vannak, melyek ily választást igazolnak. A bécsi lapok hosszú czikkeiről mi egyebet Írhatnánk, minthogy a reichsverfassung szétszaggatása czimü thema fölött variátiókat komponálnak. Nem akarjuk ugyan olvasóinkat e különben hirszegény esti posta hoszzu czikkeivel fárasztani, néhány mutatványt egyébiránt kell közölnünk a hallhatatlan centralisták megzavart táborából. Az „Ostd.jPost" azt állítja, hogy a melyperezben a jelen erdélyi országgyűlés (t. i. a szebeni) feloszoltatik a végre, hogy uj octroyálás által a magyar pártnak túlsúlyt szerezzenek az erdélyi képviseletben, azon pereztöl fogva nem létezik többé osztrák reichsrath, és lehetetlen lesz azt újra összehívni. Ezt indokolni iparkodván, a pénzügyi kérdéssel kísérel ijesztgetni. Az erdélyiek képviseltetése a reichsrathban sarkpontja illetékességének, e nélkül tehát a pénzügyi miniszter többé nem alkotmányosan, hanem csupán saját szakállára volna kénytelen a birodalom pénzügyi szükség fedezéséről gondoskodni. Erre természetesen könnyű volna azt felelni, hogy a Magyarországgal szándékolt kiegyezés , a bécsi sajtó által is vitatott egyik föoka, épen a zavart pénzügyi helyzet volt, melynek bajain a csonka reichsráth saját erejéből túlemelkedni nem tudott. Hanem mit használna ez ellenvetés, s mit a hivatkozás Magyarország jogaira, ha az „Ostd.Post" kérdéses czikkében az is elő nem fordulna, mily rosz benyomást tenne a Lajtán túliaknái, ha „jó jogukat egy több, mint kétes magyar jogigénynek fel kellene áldozniok." E kérdéses jogigény a 48-diki törvényekre vonatkozik, s ha előbbi czikkeinkben fölhozott valamennyi czáfoló érveket újra ismételni nem akarjuk, nincs is mit ^válaszolni. Egyébiránt csak a „N. Fr. Presse" néhány csillogó okoskodását akarjuk még bemutatni, mindkét lap czáfolatát a „Wanderer"-re bízva, mely nekik derekasan megfelel. A „N. Fr. Pr." azon fölvetésre válaszol, hogy jelenleg a legfontosabb egy törvényszerű magyar országgyűlés megalakítása. Az idéztük lap ezt tagadja. Tagadja, hogy törvényszerű magyar országgyűlés megalkotásához az erdélyiek meghívása is szükséges. Szerinte elég, ha amagyarok kimondják a föltételeket, melyek alatt ki akarnak egyezni, —- az erdélyi urak majd nagy szívesen bele fognak nyugodni, ha e föltételek egyik postulatuma az unió lesz. Ez eddig eléggé nevetséges volna, valamint nevetséges többszöri állítása, hogy az erdélyiek meghívása a reichsverfassungot tépi szét. Komolyabb volna valamivel, ha tőle nem származnék az állítás, hogy: „A jogi viszony ma az, hogy Ausztria egy alkotmány birtokában van s kész a nem létező magyar alkotmányt visszaállítani, a mennyiben az egy reichsverfassung minimal-föltételeivel megegyeztethető". Vagyis: a „Nj.Fr. Presse" ki akar békülni, ismeri is a kibékülés árát, s annak fejében kész kegyelmet osztani s a jogokat szépen eltörli. A „Wanderer" a bécsi centralista sajtó ujjongását akarja mérsékelni, melylyel az Kaiserfeld beszédjére tombol. Hiába akarnak — úgymond — e beszédből mást magyarázni, mint a mi benne van. A beszéd Magyarországon teljes méltánylást fog találni; a mint centralista részről magyarázzák, természetesen vissza kellene azt utasítanunk, de így Kaiserfeld nem is gondolhatta. Csak emlékezzenek viszsza az urak — folytatja — vajon Kaiserfeld állitotta-e valaha, hogy Magyarországnak a februári alkotmányt számára, is fenállónak kell elismernie, mielőtt revisióról szó lehet, — vajon nem elég-e neki, ha a Lajtáninneni (bécsi) országok parlamentaris képviselete fenmarad, mely a magyar országgyűléssel megegyezve, a kibékülés nagy müvét végrehajtja. Figyelmezteti őket, hogy Kaiserfeld már a reichsráthban is megérinté a budgetek elválasztását s hogy korán sem véletlen, ha pettaui, széles alapú beszédében, egy maroknyi tért sem szentelt az erdélyi kérdésnek, melylyel a centralista urak oly zajt ütnek. Reméli különben, hogy „ez urak politikai náthája, mi hamarabb el fog múlni, s akkor be fogják látni, hogy a birodalom nyugati fele nem fog tönkre menni, ha ügyei két tuczat szász hivatalnok és oláh pópa — fejenkint s naponkint 10 pfrtjával — tanácsa nélkül lesz elintézve, s hogy Ausztriában csak akkor lehetséges igazi alkotmányosság, ha a birodalom mind a két fél őszinte szabadelvűi tartják fen. Ezt kívánta Magyarország már|18 évvel ezelőtt; a Lajtán inneni népek jogait és érdekeit fogja tudni tisztelni, habár kineveti azon lármásokat, kik saját nimbusukat a birodaloméval azonosítják s azt hiszik, vagy elakarják hitetni, hogy a hol „rendező szellemöket" nélkülözhetni vélik, ott „chaos"-nál egyéb már épen lehetetlen." A gaslcini lilkos záradék. A „Morning Post" ismét visszatér a „titkos] záradék"ra, s leginkább Ausztria az, a melyhez intézi figyelmeztetését. Értésére adja elég világosan, mennyire fogna csalódni, mert Németország okosan nagy háborúba nem foghatna abból a czélból, hogy Ausztria uralmát Olaszországban fentartsa. Ausztria és Poroszország képviselői a gasteini szerződést közölték a külföldi kabinetekkel. A mi értesülésünk szerint — jegyzi meg az „Indep" — e közlést ugy Londonban, mint Párisban hidegen fogadták. Goltz magyarázatára III. Napóleon azt az egyszerű észrevételt tette, hogy ö felsége nem tartja a kérdés minden frázisát elegendöleg megnyugtatónak. A bécsi „Presse"-nek pedig Párisból azt irják, hogy a tuileriák idegenkedése csupán Lauenburg átengedésére terjed ki. A többi ponttal, a mennyiben azok ideiglenes kötelezettséget foglalnak magokban, meg volnának elégedve. Oroszország, a szerződés megítélésében a nagyhatalmak nézeteit osztja. A „Presse" azonban ugy vélekedik, azért, hogy Oroszország Észak-Schleswiget Dániának akarja visszaadatni, ebből még nem következik, hogy a nyugoti hatalmakkal Poroszország ellen volna. Sőt épen Poroszország számításába belefér, a nyugati hatalmak beleegyezését az annexióba, ez átengedés által megnyerni. Azt is gondolja a „Presse," Oroszország csak azért tart együtt a nyugati hatalmakkal, hogy Poroszországra nyomást gyakoroljon, a végett, hogy Észak Schleswigre nézve engedékenyebbé tegye. A skandináv kérdés, vagy inkább a skandináv unió kérdése — irják Párisból — Sz.-Pétervárott ma sok előzékenységgel találkoznék. Aligha könnyebb lesz ezt a kérdést megoldani, mint a németet. Egy hl'ÜSSOli távirat szerint, sept. 2-káról Goltz grófot a császár (III. Napóleon) igen barátságosan fogadta, hozzá teszi azo nban, hogy ö felsége a hgséget illető kérdésben nagyon tartózkodónak mutatkozott. Gróf Bloonic, mint a berlini Staatsanzeiger irja, az I osztályú veres sas-rendet nyerte. Bismarck biaritzi útjával, Fransziaország magatartása miatt a német kérdésben, sietni fog. A „Politikai Hetilap" magántávsürgönye. Berlin, sept. 3. Az államügyész megkeresése folytán Twerten képviselő május 20-dikán tartott beszédeért vizsgálóbiró elé állíttatott. Az államügyész e beszédben közhivatalnokok megsértését és rágalmazását látja. Twerten az alkotmány 84. §-a alapján a képviselőházban tartott beszédek bármely magyarázata ellen tiltakozik. Lipcse, sept. 3.Maaharminczhatos bizottmány tanácskozást tartott. Az ausztriaik lemondtak volt. Poroszország gyöngén volt képviselve; a bajorok, würtembergiek , szászok, darmstadtiak és braunschweigiak teljes számmal jelentek meg; a többiek csak gyéren. Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY. 17*