Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865 / 10. szám
125 Vegyes. A zenevilágból még mindig Liszt Ferencz keddi hangversenyének utóhangjai zengenek át. Ha a virtuozitás hőfokára emelt zongorajátéka, melyet már évtizedek előtt csodált a világ, egyáltalán eltűri a comparatiót, ugy jelen játékát a zeneértők majdnem összhangzó véleménye szerint szellemibbnek lehet mondani. Bámulatos technikája még most is ugyanaz, de talán nyugodtabb, nagyszerűbb. A tomboló vad rohamok, villámcsapások, fellobbanó lángok stb. most is ki-kitörnek játékából, de összjelleme fenségesebb, a benne rejlő érzelem tán magasztosabb mint valaha. Az „Ave Maria", a „Cantique d'ainour" egyaránt gyönyörűek valának, főkép az előadás által. Mély érzéssel, csodahatással voltak játszva „Assisi és paolai szt. Ferencz" hitregéi is. A nagy művész sugarai Reményire is kihatottak, ki a Lenau költeménye után Liszt által szerzett „Három czigányt" nagy tetszés közt játszotta. Liszt Esztergomban is járt a hgprimásnál, b. Auguszt is látogatta, s Pesten a sz. ferenczrendieknél is játszott egy tiszteletére rendezett lakoma alkalmával. Most még Soprony megyében látogatja meg szülőföldjét s ugy indul Rómába. — A keddi hangverseny 5000 frton felüli jövedelméből a lipótvárosi templomnak 2000 frt, az irói és zenész-segélyző egyletnek 5— 500 frt, a bölcsödének 200, a Josephinumnak 300, az irgalmas nénéknek 300, a vakok intézetének 300, a legényegyletnek 200, a prot. árvaintézetnek 300, az izr. kórháznak 200, a Ferenczrendieknek 200 és alamizsnákra 80 frt jutott. — A nemzeti színházban „Lucia" operában egy uj énekesnő,. Litsner Aranyka k. a. lépett föl, ki zenetanulmányait Párisban végzé. Szép, bár nem terjedelmes, hajlékony hangja és csinos külseje kellemes megjelenésnek tüntetik fel. Iskolázottsága alapos haladottságu, noha még korán sem befejezett. Trillája még kivánni valót hágy, valamint kívánatos az is, hogy a kissé túlságos hangrezegtetéstöl szokjék el. A mindenkép tehetséges művésznőt különben melegen üdvözöljük, mint a hogy a szép számmal jelen volt közönség, többszöri kihívás és taps által jó fogadtatásban részesité. Fáy András egy hátrahagyott verse. Fáy András, két évvel halála előtt, egy fiatal barátját egy epigrammával ajándékozta meg, mely némely úgynevezett költőnk úgynevezett világfájdalmát gúnyolja, s meyet alkalmunk \e< én olvasni — mivel jeles íróknak csekélyebb halgyományait is méltó följegyezni — a tulajdonos szívességéből íme közlünk. A kis vers czime : „A költő feltalálja magát;" és igy szól: Nincs borom, szegénységemet Mámorba elftilasztani, Sem siklusom, lyukas sarum', Rongyos budárn' befoldani. Adós vagyok mindenfelé, Házbér, adó nyomasztanak, Kosztadóm, kávésom, szabóm Minden bitéit fölmondanak. Legyen! világivá teszem Búm', este dijam' fölveszem ; Szívszaggató leszen dalom, S benne a — világfájdalom! Képzőművészet. A magyarországi műegylet szeptemberi tárlata megnyílt. Akár Bécsben volnánk, annyira túlnyomó benne az idegen, jobban mondva, német elem; mert Ujházy Ferencz hevenyészett „zivatarán'1' kivül az újonnan beküldött müvek egytől egyig németországi művészek termékei. Nagyobb baj ennél az, hogy a történelmi és életképek csaknem teljes hiánya, s a tájkép kizárólagos uralma kissé egyhangúvá teszik a tárlatot. Legnagyobb baj pedig, hogy a tájképek sokaságában alig van egy-kettő, mely a középszerűség .színvonalán felül emelkednék. Ezek a genfi Zimmerman két svájczi tájképe és LangJco tájrésze a starembergi tó környékéből. Amaz mesteri kezelése által köti le figyelmünket, Lanko pedig gyönyörű kis müvében mint a müncheni nagy tájfestész ScMeich szerencsés követője érdekel. Hansch nagymérvű havasi tájképei még ha több volna is bennök a szerkezeti érdem, már az édeskés és mindenütt felülkerekedő rózsaszín miatt is eltévesztenék hatásukat. Hamisan színezett fényképek ezek, az utóbbiak minden gyöngéivel és hiányaival együtt. Uj életkép csak egy van említésre méltó: Friedlander „légyottja." Egy szép, nyiltarczu fiatal kovácslegény, a napi munka után elhagyott műhelybe rendelte kedvesét. A fiatal leány mintha éltében először követné el e merényt, szemlesütve, zavarodva jelent meg az ifjú előtt, a mindenható szerelem paGAZDASÁG, Szemle. Pest, sept. 3. A mult heti áremelkedésre, mely gabonára nézve a legtöbb piaczon mutatkozott, reactio következett be. Ez ugyan nem annyira az árakra vonatkozik, melyek legtöbb helyt még szilárdan tartják magurancsszavára. Szellemes megfigyelés és finom jellemzés igen vonzóvá teszik a különben is jól festett képecskét. Cordes Weimarból két képet küldött be. Az egyiket szintén életképnek neveznök, ha épen halottakat nem ábrázolna. A holdfény által bevilágított csatatéren két elhullott porosz vitéz a főalak. Másik müve a felkorbácsolt tenger tajtékzó hullámaitól ide s tova hányt hajótöredéket mutat. Ez utóbbiban helyesnek látszik a tengervészes tompa-hideg szinhangulat. A művésznek e két különirányu müve által demonstrált sokoldalúsága meglepne, ha e két külön irányú mü csakugyan mind tárgy, mind előadás szempontjából nyomós és jelentékeny volna. Ezt azonban nem lehet róluk mondani, s igy — ez egyszer nem bámuljuk Cordes ur sokoldalúságát. — A bécsi müvészkörökbeen uj hézagot nyitott a halál. Ifjabb Raffalt szép reményekre jogosító tájfestész, ki a hires Pettenkofen társaságában a mult években ismételve huzamosabban meglátogatta alföldi pusztáinkat, Rómában folytatott tanulmányai közepett, élete virágjában meghalt. — Az „Oester. Revue" legújabb kötetében meglehetősen elavult és sovány adatok nyomán ismerteti a magyarországi művészetet és müegyletet. A képzőművészeti társulat létezését és küzdelmeit egy szóval sem említi. A kik a közel szomszédban hasonló ismertető czikkek megírására vállalkoznak, azoktól csakugyan méltán megvárhatnók, hogy mielőtt másoknak előadást tartanak, maguk iparkodjanak az ügy körül helyes tájékozást és frissebb adatokat szerezni. A pesti állatkert részére gr. Pálffy János 3000 ftot ajánlott föl; késznek nyilatkozott egyszersmind, hogy az állatkert területén diszes mulatóházat építtet. A pesti iy kőrakpart az imént elkészült része elöl a Wurmudvar tájékáig ma, hétfőn fog elhordatni a deszkakerítés s alsó és felső síkja teljesen elkészülve a közforgalomnak átadatni. A város által építendő kőpartnak az egy negyedét képezi, melyből 70 folyó öl a Dunagözhajózási társulatnak lesz átengedve beszálló helyéül a szt. Endre s Ráczkeve közt valamint helyben közlekedő gőzösöknek. S ezzel egy, Pest csinosságát és kereskedelmi élénkségét tetemesen növelő hatalmas uj tényezőnek jutottunk ismét birtokába. Török önkény Boszniában. Bosznia fővárosában Szarajevóban a török kormány a szerb iskolákat bezáratta, s a szerb könyveket az egyháziakon kivül mind elkoboztatta; nehogy keresztyén alattvalóínak alkalma legyen művelődni, s igy talán veszélyessé válni a kormányra nézve. Ez önkényes tettet illetőleg, mely eléggé tanúsítja a törökök vakságát, kik európai tartományaikban, őket mindenfelöl környező elkeseredés közepett sem félnek az elégedetlenséget még inkább szítani, igen érdekes levelet közöl a Vidov-dan. Néhány napja medzslisz (gyűlés) tartatott a vezirnél, melyben a legfőbb hivatalnokok mind részt vettek. Jelen voltak pedig névszerint: Rityaj-eífendi, Abdul-eífendi, Szurul-effendi, Mula-effendi és a belgrádi Rasid-effendi, mint a vezir titkára. E medzsliszen a felett tanakodtak, hogy mi történjék a szerb iskolákkal. Mindyájan az iskolák ellen szólottak, egyedül csak Abdul-effendi pártolta a keresztyéneket, azt bizonyítgatván, hogy a szarajevói keresztyének becsületes emberek, s mint raják leghívebb alattvalói a szultánnak : „Ok barátságos indulattal viseltetnek irántuk s hivek a szultánhoz." Kérte továbbá a vezirt, nyittatná meg mielőbb az iskolai könyvtárt : „mert magunkra vállalhatjuk-e a felelősséget a világ előtt az iskolák bezáratásáért." Rasid-effendi ellenben, a szerb nép legnagyobb ellensége, akként nyilatkozott, hogy ez iskolák felette veszélyesek az egész birodalomra s általában a törökökre nézve; a szerb népnek nincs szüksége sem műveltségre sem felsőbb tanodákra, mert ezek csak vész hoznak a birodalomra. Hogy e vészt magunktól elhárítsuk, mindenekelőtt szükséges, hogy felsőbb tanodákat szerbek ne alapithassanak, s hogy alsóbbrendű iskoláikban is a „szerb történet," az elemi ismeretek, s az olvasó könyvek tiltva legyenek. Ezen felül a legszigorúbban el kell tiltani a szerb lapokat'mind; s csak azon könyvek behozatalát engedni meg, melyek legkevésbbé sem ártalmasak reánk nézve." Rasid-effendinek ezen javaslata után, a vezir meghagyja ugyanezen Rasid-effendinek, hogy egyetértve Ignyatij püspökkel, menjen az iskolai könyvtárba, azt nyittassa fel, s a nevezett könyveket t. i. a történetet, az elemi ismereteket s az olvasókönyveket összeszedvén, pecsételje le; vétesse el továbbá az emiitett munkákat a tanulóktól is, s mindannyit a püspöki lakásra vitetvén, ott pecsét alatt őriztesse. E parancsot Rasid-effendi Ignyatij püspök segélyével pontosan végre is hajtotta. Egyszersmind a vezir a legszigorúbban meghagyta a szerb közsé gnek ugyan csak Rasid-effendi által, hogy többé ily könyveket semmi szín alatt sem megrendelni, sem olvasni senki ne merészeljen, ellenkező esetben kiki magának tulajdonítván a következményeket. kat, hanem vonatkozik inkább a hangulatra, melyet általában kedvtelennek mondhatni. Az üzérkedés a szárazföld legfőbb piaczain, de meg Angliában is tartózkodó ; egyelőre kielégítettnek látszik, bevárván aas üzletek lebonyolítását, mielőtt uj müveletekhez fog. Az Angliába, valamint a franczia és német piaczokra érkező tö20 IPAR, KERESKEDÉS.
