Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 9. szám - Az ó- és újvilág távirati összekötése

1 11 dené: vajon a nemzet elbirná-e ezt az ajándékot, vagy helyesebben e jogos tulajdonának visszaadását; —itt még azok is, kik nem elvies ellenségei a dolognak, aggódás hangján kérdik: vájjon kivihető lesz-e az a meglevő elemekkel ? Ily nehéz feladat az, melynek megoldásában az uj miniszterek fáradnak, —nehéz és egyszersmind hálátlan is, a mennyiben az anyag merev, a siker bizonytalan és legalább egy ideig elismerésre nem igen lehet számolni. De azt még sem hisszük, hogy bármily csekély legyen azoknak száma, kiket az uj miniszterek segédmunkások gyanánt vehetnének magok mellé, azon személyiségekre kellene.visszanyúlni, kiknek nevei e hét alatt majdnem mindennap parádéztak a lapokban, — nem azért, hogy e nevek vivői bókokkal halmoztassanak el! Ha a Thunféle oktatásügyi minisztérium államtitkárán, Bach báró leghívebb famulusán és Bécsnek ostromállapotbeli rendőr-igazgatóján kivül, más támaszt nem tud magának találni az uj államminiszter, akkor komolyan kellene aggódnunk rendszerének állandóságáról. E nevek hallatára felzendült az összes bécsi sajtó, mintha valami halál-sejtelemféle szállotta volna meg; ha ily férfiak lépnek ismét a színre — gondolák magukban — akkor szabadságának napjai, amúgy is meg vannak számlálva; éljünk hát e szabadsággal, mig még birtokában vagyunk és mondjuk meg nekik az igazat! A kormány egyetlen szóval lecsendesíthette volna a vihart, de minthogy nem tette, annál erősbbé lett azon hit, hogy a szóban álló hirek valóságon alapulnak. Nem tudjuk, mennyiben helyes e következtetés, hanem kettőre nézve az uj kormány ne ringassa magát csalódásban; először arra nézve, hogy Magyarországot csak határozottan szabadelvű politika által kiengesztelhetni; másodszor pedig arra nézve, hogy a dualismus oly neme, mely a birodalom egyik részében a liberalismust, a másikban pedig a reactiót irná zászlajára, ez idő szerint egyenesen lehetetlen ; ezt nemcsak a Lajtáninneni részek nem tűrnék többé, hanem hazánkban is tönkre tétetnék a közbizalom, ha ily eljárásból kiderülne, miszerint a kormány nem elvből hódol a szabadsági eszméknek, hanem opportunitási okokból, hogy bizonyos területen bizonyos czélt érjen ! A minisztérium tulajdonképi politikai actiójára valószínűleg még egy ideig várnunk kellend. Ugy halljuk, hogy Belcredi gróf, mielőtt programmja velejének valósításához fogna, be akarja várni azon időpontot, midőn a magyar országgyűlés színezetéről legalább megközelítőleg lehet Ítélni. Ez országgyűlés minél gyorsabb egybehivatása tehát nem csak hazánk, hanem a birodalom minden népeinek érdekében áll. Ha ez egybehivást eddig egyedül a főispáni kinevezések körüli tanácskozások késleltették, a szünet már csak rövid leend, mert e tanácskozások (melyekben mellesleg mondva, Beke alkanczellár és personális referens nem vett részt) hallomás szerint még e héten lesznek befejezve, úgy, hogy ő felsége Ischlből hazatérve a kinevezési rendelvényeket azonnal aláírhatná. A késedelemnek volt azonban más oka is: az erdélyi kérdés. E perczben talán már ezen ügy is el van döntve, mert Eszterházy Móricz gróf, ki mint mondják ő felségével ez ügyről is értekezett, Bécsbe visszatérvén, társait a legfelsőbb akaratról már értesítette. Egyik itteni lap azon állítása, miszerint az erdélyi országgyűlés az 1>>48 előtti törvények szerint fogna megalakíttatni, teljesen valószínűtlen; ezen 1848 előtti törvények visszaállítása csak oly octroy volna, mint bármely más és itteni jó barátainknak épen csak az kellene még, hogy octroyálás utján oly választási módozat rendeltetnék el, mely a régi privilégiumokat fentartja és a románokat minden közvetlen képviseltetéstől megfosztja. Azt állították, — és nem ok nélkül — miszerint a lelépett kormány nevezetesen az erdélyi kérdést ugy elrontotta, hogy jobban már nem lehet; a kik az 1847. országgyűlés restaulását ajánlanák, meghazudtolnák amaz állítást, mert igy bizony még jobban elrontatnék a dolog. Mi részünkről ugy értesülünk, hogy nem, az 1847-ki, hanem az 1848-ki II. erdélyi törv. czikk alapján fog az erdélyi országgyűlés egybehivatni, még pedig oly gyorsan, hogy a magyar országgyűlés legfölebb november vége felé fog egybeléphetni. A -császár visszatérte után az erdélyi, és kevéssel azután a magyar országgyűlésre vonatkozó rendeletek közzé fognak tétetni. Centralista részről előreláthatólag nagy lesz a zaj és izgatás; az „Ostd Post" már ma is némi előizét szolgáltatja annak, a mit e részről várni lehet, elég érthetően adván azt a tanácsot, hogy a szászok és oláhok — a magyarok és székelyek példáját követve — tartózkodjanak a választásoktól. A tisztelt lapnak talán némileg igaza lehet, midőn azt mondja, hogy a helyzet hasonló, és csak a szerepek cseréltettek; de egyről mégis megtetszett neki feledkezni, arról t. i. hogy az elébbi rendszer alatt egyszerűen bezárták azokat, kik ily oppositiónak tapsoltak, mig jelenleg a centralista iró feje épenséggel nincs veszélyeztetve, ha bárkinek is oly ellenszegülést ajánl, mely a törvény határain túl nem lép. „Szabadelvű" embernek ily különbséget méltányolni kellene, még akkor is, ha politikai elleneinek köszönheti. (Fk.) \ áubiujsa ao^tííiv a** tiruvÁr, injJixü JI :<>."tíiöb ÍUKÍMÍ;JÍÍO(I A bécsi lapok még folyvást alkotmányukat féltik. Ujabban a magyar országgyülás s az erdélyi kérdés kavarta fel a kedélyeket, melyek már a fogyasztási adó-enquete bizottmány miatt sem tudtak megnyugodni. A magyar urakra pislogó udvari kegy (Hofgunst) mint némely bécsi lap mondja, irigységet kelt a megbukott centralista hősök halálon túli híveiben; az uuio kérdése pedig aludni nem hagyja. Nevezetesen az „Ostd. P," oly badarságokra ragadtatja magát, hogy alkotmánysértésnek mondja az uniót, mely el akarja tépni a köteléket, a melylyel Erdély alkotmányszerüleg a birodalomhoz van csatolva. A törvényességet képmutatásnak mondja, s államcsíny, hitszegós stb. stylusa leggyöngébb kifejezései közé tartoznak. Az úgynevezett legalitásnak a „N. Fr. Pr." szemében is más az értelme, mint a mienkben; de ezt könnyen elviselhetnök, ha e derék lapok hangja olyan volna, hogy velők tiszteségesen szóba lehetne állani. Az „Ostd. P." például folyvást a megváltozott kormányrendszer ellen kel ki, pedig czikkeért Schmerling ur idéjében sajtópert akasztottak volna nyakába, ha nem is politikai irányáért, mely most is Schmerlinges, hanem becsületbeli sértés miatt. A „N. Fr. Pr." pedig oly hangon iparkodik megczáfolni az egyik mult számunkban foglalt czikket a német kérdésről, mely minden további discusait kizár. Annál tiszteletreméltóbb a „Wanderer", mely a szétrebbentett centralista had keserű s indokolatlan kifakadásait győzelmesen megczáfolja s Magyarország igényeit, Erdély jogait méltányolni, tisztelni tudja. Külföld. Pest, aug. 27. Az a politikai transaktiók tökéletességének természete, hogy az egyezkedett két fél közül egyik se tarthassa magát győztesnek vagy legyőzöttnek. Ezt a gasteini egyezményről nem lehet elmondani. Poroszországé benne az oroszlán-rész, mig a másik fél néhány zsák tallérral elégíttetett ki. Ausztria t. i. átengedi ez egyezség szerint Poroszországnak Lauenburg hgséget s kap ezért kárpótlás fejében 2,500,000 dán tallért, mely négy hét múlva, porosz ezüstpénzben lesz kifizetendő. Mondanunk sem kell, hogy Lauenburg, a porosz határok kijavítására nézve észak felé, a legfontosabb terület. A gasteini egyezmény többi pontjának rövid értelme, hogy Németország sem uj fejedelmet, sem a német szövetség uj államot nem kap; sőt az az elv sem áll többé, melynek ürügye alatt a dán háború indíttatott, hogy az elbai hgségek egy államtestet képeznek. Az egyezmény szerint •Schleswig Porozsországnak, Holstein pedig Ausztriának esett, azonban ez utóbbi annyi kikötéssel, hogy Ausztria örülni fog, ha attól — természetesen jó kárpótlás mellett — megszabadulhat. A„Voss. Ztg" erre vonatkozólag igy ir: „Ausztria Poroszországnak engedményeket tett, nemcsak azért, mivel Schleswig népesebb, de mivel Holstein egyes pontjai, Kiel, Rendsburg, s az építendő észak-keletitengeri csatornára nézve is külön jogokat kapott Poroszország. Ha a két német nagyhatalom, a hgségek végleges sorsának tárgyalásába ereszkedik, igazoltatni fog az a feltevés, hogy Ausztria, a többi területet is — ugy, mint Lauenburgot — pénzbeli kárpótlás mellett, Poroszországnak átengedi." Igaz ugyan, hogy a gasteini egyezmény Kiéiről, mint németszövetségi kikötőről és Rendsburgról, mint német szövetségi erődről szól , hanem ezzel ugy látszik a frank-