Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 1. szám

2 új alapokon újból alkotni iparkodtak, minden fáradságuk után csak tehetetlenségük érzetéhez jutottak ? Nem vonjuk kétségbe a legjobb szándékot, melylyel irántunk viseltetnek, s a patriotikus érzéseket, melyekkel osztrák hazájuk nagyságaért lelkesülnek. Azt sem állítjuk, hogy alkotmányunk' a lehető' legjobb, vagy hogy nem találhatnánk oly állami kombinátiót, mely Európa közbékéje s a civilisatio kifejlődésének biztosítására az osztrák birodalomnál jobban megfelelne. A baj csak az, hogy Magyarország alkotmányos életének több százados múltja van, s hogy a birodalom, habáraz újabb állambölcsészettel összeférhetetlen formák alatt, de fenáll s az alkotmányos életnek újból megkezdésére s az államnak újból alakítására hely s alkalom ép úgy hiányzik, mint a hogy azon helyre, melyet századokig egy fa foglalt el, új fát ültetni azért nem lehet, mert a régi gyökerek hajtásai minden új ültetést el fognak ölni. A bécsi minisztériumnak lelépésében biztos jelét gondoljuk látni annak, hogy ezen rendszer, mely hazánknak s a birodalomnak ennyibe került, s melynek sikeretlensége a dolgok természetében fekszik, végkép elhagyatott, s ámbár az újabb minisztérium irányait nem ismerjük, ezen hogy úgy mondjuk negatív eredmény már maga is igázolja megelégedésünket, hadd mondjuk ki, hogy azon férfiú kinevezésében, ki a fejedelem által a magyar ügyek vezetésével bízatott meg, még ennél többet látunk. Az új kanczellár nem adta ki programját, snem érezzük feljogosítva magunkat, hogy azon elvekre nézve, melyeket a kormányzásban követni akar, conjecturákat állítsunk fel. Ha a múltra visszatekintünk, nem kecsegtetjük magunkat azon reménynyel, hogy elvei a mieinkkel sokban összetalálnak , sőt azon aggodalmunkat fejezzük ki, hogy talán a legtöbb kérdésnél nem fogjuk oszthatni .nézeteit; de arról, hogy Magyarország jelen kanczellárja, alkotmányos jogaink lényegére velünk egyetért, hog}' e haza önállásáa, s a magyar korona integritása fentartásának kötelességét velünk eg)nitt érzi. s bár miként vélekedjék egyes törvények módosítása , egyes viszonyok rendezése, egyes szabályok czélirányossága iránt, saját nézetei keresztülvitelének csak egy ismeri: azt, melyet alaptörvényeink kijelölnek : arról teljesen meg vagyunk győződve ; s ez egy elég, hogy ezen férfiút örömmel üdvözöljük nagy hivattatása körében, habár semmi egyébben vele nem egyezhetnénk is meg. Mert, ha az alkotmányos élet egészséges kifejlődése különböző vélemények ellentéte , s élesen körvonalozott pártok küzdelme nélkül nem képzelhető, nem kevésbbé szükséges arra az, hogy kik a politika terén egyes kérdések felett küzdve állanak egymással szemközt, bizonyos elvek s meggyőződések iránt egyetértsenek; s ilyen nézetünk szerint jelenleg az: hogy a hazánk s a birodalom között fenforgó kérdések megoldása, mely mind két résznek annyira érdekében fekszik, véglegesnek tekintetni csak akkor fog, ha az a magyar törvényhozás szabad beleegyezésével azon formák alatt történik, melyeket a törvény erre meghatározott, s hogy minden mi nem ezen úton eszközöltetett, Magyarország népeinek többsége által elfogadtathatik ugyan mint tény, melynek ellent állni talán lehetetlen; de soha nem fogadtathatik el, mint oly állapot, melynek védelmére s a legnagyobb áldozatokkal fentartására a nemzetet törvényes kötelességei s becsülete egyiránt kötelezik. Midőn hazánk közügyeinek élén oly férfiút látunk, ki teljes meggyőződésünk szerint velünk erre nézve egyetért, mi reménynyel nézünk azon nagy kérdések tárgyalásának eléje, melyektől a birodalomnak s hazánknak jövője függ, s melyeknek nehézségeit ug)ran nem titkoljuk el magunk előtt, de melyeknek megoldása, meggyőződésünk szerint, lehetetlen csak addig vala, míg az nem a törvényes uton kerestetett. A mi minket illet, mi ezen megoldást, melyre tehetségünk szerint közreműködni kötelességünknek ismerjük, kielégítőnek csak úgy fogjuk találni, ha annál a következő elvek vétetnek tekintetbe , melyek nemzeti létünk alapját képezik. 1. Hogy hazánk szabad és független ország, mely semmi más országnak vagy tartománynak alávetve nincs, és törvényesen csak saját törvényhozása és fejedelme megegyezésével alkotott törvények szerint, saját kormánya által kormányozható. T Á R C Z A. Egy kis ember levelei. Tisztelt szerkesztő úr! A mult héten vettem levelét, melyben becses lapjának dolgozó társául szólít fel. Nem szükséges mondanom, hogy bizodalma által megtisztelve érezém magamat, de nekem ugy látszott, hogy annak legjobban ugy felelhetek meg, ha a felszólítást irántara mutatott jó hajlamának íeléül veszem s egyszerűen megköszönöm. — Oly időben élünk, midőn lapjainknak inkább előfizetőkre, mint dolgozótársakra van szükségök, s hozzám hasonló egyszerű ember, ki még a világkiállítást sem járta meg, mit Írhatna, mi a legmagasabb álláspontokhoz a a legtávolabb kilátásokhoz szokott közönségünket érdekelhetné. — Talán eddig el is küldöttem volt ily értelmű válaszomat, ha nem tartóznám azokhoz, kik legalább, mi a levélírást illeti „a nonum prematur in annumot" követik, s ha tegnap a pusztán körüljárva elébbi szándékom nem változott volna meg. Ön tudja, hogy sikon lakom. — Vidékünk azok közé tartozik, melyeken idegen ember nem lát semmit, s magyar embernek csak az jut eszébe, hogy miután isten e földet ugy teremté, hogy határt ne lássunk, azt valószínűleg azért tette, hogy kik e földet lakják azt határtalanul szeressék. — Ha azonban határunk a regényes tájak kpzé nem tartozik is, van egy nevezetessége, mely már maga megérdemlené, hogy szerkesztő úr egyszer meglátogasson. Egy halom ez, nem magas, de mégis a legmagasabb az egész megyében. Utolsó időben sokat vesztett érdekéből, mert miolta Szabó József ur vidékünket geológiai szempontból tanulmányozta, tudjuk, hogy e halom is, nem országfoglaló őseink, hanem a természet mive, de a kilátás az elébbi maradt, s hasábokat tölthetnék be, ha mindazon tanya s major nevét irnám le, melyeket tetejéről látni. Az egész vidék, mint a tenger síkja, mértföldnyire nyíltan fekszik előttünk, 8 ha a lomniczi csúcsról többet látni, mit itt látunk, azt legalább meglátjuk tökéletesen. Megmondhatom, az uj haszonbérlő béresei jól szántanak e, a szomszéd határokon miképen kelnek a vetések, s mily dölőn legelnek minden közbirtokos nyájai, és nem érdekesebb e ez reám nézve, mint ha hét vármegyének terén jártatnám szemeimet, oly magasságról, honnan mindent látok, s ép azért semmit sem láthatok tökéletesen ? Körülbelöl így gondolkoztam, midőn tegnap halmomra felmenve a pusztákon végig néztem. — S valljon nem mondhatni e ugyan ezt azon mezőről is, melyet politikának nevezünk ? igy elmélkedtem tovább. — Szép dolog az emelkedettség, s én megfoghatom a fellengzö érzéseket, melyekkel a magas politikus az egész világ felett szemlét tart. Tekintete heted hét országot jár be, az egész jelen lábai alatt fekszik, megette, mint a távolban elnyúló hegysorok, a mult századok emlékei vonulnak el, s messze előtte a jövő fekszik, melynek körrajzait magasságából tisztán veheti ki, s ö ott áll dicső hivatásának érzetében, s elmondja az egyes eseményeknek első okait s legtávolabb következéseit, mellőzve azt, mi közelsége miatt nagynak látszik, de az egész kifejlődésre nézve csak apróság. Mondom megfoghatom az élvezetet, melyet a politikának ily módon tárgyalása az író s olvasónak nyújt; de váljon nem lenne-e jó, ha a dolgokat néha kevésbbé magas szempontból tekintenök, ha a nagy köz helyett inkább csak szomszédságunkra fordítanék egész figyelmünket, de ugy, hogy a szűkebb közt, melyre, gyenge szemünk terjed, igazán megnézzük ? Ugy vagyok meggyőződve, hogy magasabb politikánk, mely jelenleg annyi virtuositással űzetik, nem fog szenvedni, ha egyesek e szerényebb feladást választják, s erre, ha On ezen nézetemet osztja, szívesen ajánlkozom. A kabinetek titkait nem ismerem, s ha a porosz, vagy más minisztérium titkos ülésben tanácskozott, nem fogom közölhetni az egyes miniszterek nyilatkozatait, ép oly kevés ügyességgel birok azon finom szálak felfedezésében, melyek a mexikói háborút, vagy Japán legújabb politikai eseményeit, hazánk legközelebbi jövőjével összekötik, egy szóval: nem magas csúcs, hanem egy igen szerény halom az, melyről én a világ dolgait nézem, de ha napjainkban csupán teleskoppal vagy mikroskoppal vizsgálják a tárgyakat, mért ne nézné egy legalább szabad szemmel, már csak azért is, mert ámbár ily módon közönséges em bereknél többet^ nem lát másoknak is. I ugyan, de azt, a mit látott, megmutathatja ORSZÁGGYŰLÉS KÖNYVTÁRA C7