Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 1. szám

10% "DHT FPT17" A r UJJI 11A.A ETILA D i Megjelenik hétfőn reggel í 5 másfél—két nagy íven. \ Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár \ / vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- \ ... gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj öt- 2 ^.MC^i hasábos petitsorórt 6 k'\ Bélyeg külön 30 ki-. \ „Citius enim emerget vei itas e falflitate, qnam e confusione.K B a c o. 1. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. ' -i s Czikkek, levelezósok s átalában a lap szellemi részét \ t illető küldemények ós tudakozások a szerkesztőséghez \ \ (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és i \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) \ gj^j^jjS+jy^^ intózendők. Pesten, Július 3. ¥:., Pest, 1865. július 2. Evek óta nem történt semmi, mi e hazában oly általános megelégedéssel fogadtatott volna, mint azon miniszteri válság, melynek egyes részletei az utolsó hétben tudomásunkra jutottak, és mi lapunkra nézve kedvező előjelnek tekintjük azt, hogy az először oly pillanatban jelenhetik meg, midőn az 4 egész nemzet egy érzeményben egyesül. Legyen szabad hozzá tennünk, hogy ezen megelégedésben nincsen semmi, mi egyes személyek iránti rokon, vagy ellenszenvből venné eredetét. Bár mik legyenek panaszaink'azon férfiú ellen, ki Magyarország irányában a jogvesztés theoriáját felállitá s most a kormányról lelép, mi tiszteljük az erélyt s szívósságot, melylyel saját nézeteihez ragaszkodik, és természetesnek fogjuk •ik találni, ha azon férfiú, kinek kormánya alatt az alkotmányos éíet a birodalom lajtántúli részében megkezdetett, a kegyelet tárgya marad, s heve, mely négy éven át az alkotmányit nyal ugyanazonosittatott azon népek között, kik benne szabadságuk egyik megalapítóját látják, ezentúl is tiszteletben tartatik. ' ^ . Ném a személyeknek, hanem a rendszernek változása az, mit évek óta phajtánk, s ha Schmerlmg lovagnak lelépése^hazánkban megelégedéssel fogadtatott, ennek oka csak abban kereshető, mert azt a kormány által eddig követett irány elhagyásának biztos jeléül tekintjük, s mert tigy voltunk s vagyunk meggyőződve, hogy hazánk s a birodalom között támadt nehézségeknek békés kiegyenlítése, mely a birodalom s hazánk jóllétének feltétele, mind addig lehetetlen, i mig azon elvek, melyekhez ő annyira ragaszkodott, azon ut, f melyet oly következetesen követett, nem hagyatnak el. Nem bizonyosabb semmi, minthogy a népek s államok . fejlődésében szakadatlan folytonosságot találunk. Nincsen senki, ki ejst az elmélet mezején tagadná, s a tapasztalás mutatja, hogy népek legnagyobb szenvedéseinek kútforrása, ha ezen igazság nem ismertetett el. A közmondás szerint nincs nehezebb a kezdésnél. A politikában a kezdés nemcsak á legnehezebb, de lehetetlen. Mit a franczia forradalom elbizakodásában kimondott, hogy a világtörténetet most újra ő kezdi meg, azt előbb s utóbb megkisérlék mások is. Hány nép, mely századokig viselt bilincseit lerázva, szabadságának első öntudatában mindenre képesnek érzé magát, s hány fejedelem, kit a néma hódolat, melylyel körözete minden parancsát fogadá, a mindenhatóság álmában ringatott, lelkesült a gondolatnál, hogy egy egészen új élet küszöbén áll, hogy lerontva a múltnak '. maradványait, a jövőnek számára egészen uj s czélszerűbb * épületnek alapjait rakja le, de a tapasztalás mindig s mindenütt megmutatta, hogy a népeknek ezerévu történetét újra megkezdeni nem lehet, s hogy a legnagyobb események, \ az eszméknek látszólag teljes átalakulása után is feladatunk csak a haladás marad, néha gyorsabb léptekkel, néha egészen megváltozott irányban, de anélkül, hogy a múlttal j szakitanunk- lehetne; mert végre is az határozza el minden j ujabb törekvéseink kiindulási pontját, s ettől függ: kirae- j rülve, vagy megedzett erővel folytatjuk e pályánkat. S ha az utolsó 15 évnek történetére visszatekintünk, nem kéli-e elismernünk, hogy e mindennapi igazság talán soha j ily mértékbeliem ignoráltatott, hogy soha kormány ily hosz- j szú ideig oly"czélt nem tűzött ki magának, .melyet, ha a tör- \ ténet tapasztalásait figyelembe vesszük, él<Pe is elérhetetlen- • nek kellé elismernünk ? Nem szándékom a magyar alkotmány apológiáját irni. ; Vannak, kik a hátramaradásnak okát, melyet hazánkban az anyagi jóllét, a financzialis kifejlődés, sőt a tudomány s művészet körében találnak, ennek tulajdonítják, holott én, s bizonyosan sokan úgy vagyunk meggyőződve, hogy miután nemzetünk annyi századon át, míg a török járom alatt görnyedett és Európa nagy részében absolutismus uralkodott, alkotmányával emberi méltóságának érzetét tartotta fel mi alkotmányunknak sokat köszönnénk még akkor ií$, ha az anyagi érdekeinknek csakugyan ártott volna. — De ez egyszer nem vitatkozunk erről. Azon vádak taglalásába sem ereszkedünk, melyek az osztrák birodalom ellen emeltetnek. Tudjuk, a birodalomnak is vannajc sok s mindenféle ellenségei, kik annak ala| kulásában csak az anyagi erőszak s véletlen szerencse ered1 m'ényét látják s fenállását a szabadság s haladás egyik fő| akadályának tekintik • mig mások azt hiszik, bogy e biro: dalom alakulása a civilisatiónak Európa ezen részében nagy szóigálatokat tett, s hogy hatalmának fentartása, ha az czélszeríí alapokra állíttatik, 'Európa e részében a szabadságnak legjobb garantiája lehet. — De mellőzzük ezen kérdést is. Egyet azonban, mind alkotmányunkról, mind az osztrák birodalomról, úgy hiszem, mindenki el fog ismerni: hogy mindkettő régen áll már fen, s hogy mindkettő a történetnek s pedig egy hosszú történetnek eredménye. Mint az erős cserfa, melynek sudara fölött az évszakok sokszor változtak, olyan alkotmányunk. Százszor veszté s százszor újra kihajtá lombjait, a sebhely körül, melyet nemzedékek előtt a vihar villámcsapása törzsén ejtett, erős ágak nőttek ki, egyes száraz galyak közelében, melyeket az első erősebb szél le fog törni, fris hajtásokat találunk, melyeknek csak idő kell, hogy erős ágakká váljanak; s így áll ez alkotmán}^. Nem tudjuk a napot, melyen kezdődött, nem jelölhetjük ki az időszakot, mely bevégzé • ugyan az mindig s mindig megújuló; nemzetünk egész múltjának műve, s mégis mindig bevégezetlen. Csaknem ugyan ezt mondhatjuk az osztrák birodalomról, mely szintén nem egy bizonyos korszaknak, vagy nagy egyéniségnek műve; de a kor szükségei s körülményei szerint terjedve s ismét megszorítva, szüntelen átalakulások között lett végre azzá, minek azt jelenleg látjuk. Bármi nagyok voltak az 1848-diki események, bizonyos, hogy azok sem állami létünk alapjait nem rendítették meg, sem azon összeköttetést nem bontották fel, melyben hazánk a történelmi jog folytán az osztrák birodalommal áll, és milliók erkölcsei és jogfogalmai rögtön nem változhatván, ii nemzet azon intézményekhez most is ragaszkodik, melyek alatt századokig fejlődött,- miután tehát kétségtelen, hogy a jogegyenlőség elve, mely 1848-ban a régi privilégiumok helyébe lépett, intézményeinkre, s az uj alkotmányosság a birodalom lajtántúli felében azon összeköttetésre, melyben a birodalommal állunk, tetemes befolyást gyakoroltak; s miután kétségtelen, hogy noha helyzetünk lényegében meg nem változott, a formák, melyekben alkotmányos szabadságunk biztosítékát kerestük, s azok, melyek szerint a birodalom közös ügyeinek kormányzása eszközöltetett, e feladásnak jelenleg többé nem felelnek meg: minden törekvéseknek oda kellett volna irányulnia, hogy azon formák találtassanak fel, melyek alatt régi közigazgatási szerkezetünk, melyhez a nemzet ragaszkodik, a jogegyenlőség elvével megegyeztessék s összeköttetésünk a birodalommal oly módon alapíttassák meg, hogy annak hatalmi állása, nemzeti önállásunk veszélyeztetése nélkül biztosítva legyen. Bámulhatjuk-e, ha midőn e helyett százados alkotmányunkat gyökerestül kitépni s az osztrák birodalmat egészen 1 0