Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

67 seit a második örök jogi törv. javaslat magáévá tette és rendelkezéseinél érvényesítette. Ugyanúgy egy másik kisebb, de nem kevésbbé kiváló értékű tanulmány, mely „Család fönntartás ék örökjogi javaslat" címen a Budapesti Szemle 1887. évi folyamában jelent meg: az igazságügyi kormányt arra indította, hogy á törvényjavaslat utóörökösödési rendszerén változtasson. Ez Grosschmid külön és kizárólagos érdeme, mert minden ellentmondást kizáróan bizonyította be, hogy az utóörökösödésnek tervezett rendszere a családvágyon fenntartása szempontjából a régi magyar jog elejtendőnek ítélt törv. öröklési rendjét pótolni htm tudja. Grosschmid a helyes örökjogi kodifikáció érdekében folytatott tudományos harcát az utolsó pillanatig nem adta tét. Mikor a törvényjavaslat már a képviselőház igazságügyi bizottságán is keresztülment „A kötelesrészre jogosultság függési riszonya a törvényes örökösödésre hivátottságához" c. tanulmányában. (Megj. a Magyar Igazságügy 1888. évi folyamában i a köteles részre való jogosultság meghatározásának problémáját a német tervezet fogyatkozsáait elkerülő alapokon törekedett megoldáshoz juttatni s eredményeit az igazságügyi bizottság a képviselőházhoz benyújtott végleges jelentésében érvényre is emelte. „A törvényes örökösödési részbe való betudás számítás/ módja." (Megj. a „Jogtud. Közlöny' 1888. évi folyamában i c* dolgozatában a magyar örök jogi törv.-javaslat és a német örökjogi tervezet között vont éles párhuzamot és nyújtott a törvényhozónak hasznos adalékokat, Mint végső percben hangoz tátott mementót boesájtotta közre aztán 188í)-ben „Az ajándék miatti kötelesrész szabályozásához" címen írott hagyszabás'* tanulmányát, (Megj. a ..Magyar Igazságügy"" 1881). évi folya mában), melyben a kötelesrészeseknek az ajándékozásokkal szemben biztosítandó védelmét új alapokon törekedett kiépíteni. Bizonyos ellenmondásszerű jelenség az, hogy Grosschmid, amikor egyfelől oly keményen ostromolta a történeti alaptól elidegenedő és a receptiók területén mozgó kodifikatórikus törekvéseket: másfelől ép oly hévvel buzgólkodott imént röviden érintett tanulmányaiban abban az irányban, hogy az általa egészében elutasított javaslatot ré-szleges vonatkozásaiban, ahol lehet, mégis javítsa és tökéletesebbé tegye. Ez az ellenmondásba vonás azonban Grosschmid markáns egyéniségének egyik leg; rokonszenvesebb karakterisztikuma. Önmegtagadás és önzetlenség. Odaadni magából azt, ami az övé. az ő lelkén átszűrődött gondolat. — beépíteni az idegen szellemi alkotásba egy-egy sziklaszilárd pillért, hogy ha meginogna valaha az általános jogérzet, azaz inkább jogérzelmi világ nyomása alatt: ezt a nyomást nagyobb rázkódtatások nélkül kiállhassa. Ezzel a lélektani mozzanattal magyarázhatnék Grosschmidnak utoljára megemlítendő-azt a nagyszabású örökjoei munkálatát is. melyet a leendő öröklési törvény életbeléptetéséről, igazságügyi miniszteri megbízásból készített. (Megjelent a ...Ma