Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

64 véfiytervezetről" szóló kritika ja, mely eredetileg a Magvar Igazságügy XVIII—XIX. és XX. köteteiben, az 1882—1883. években látott napvilágot. Heves és kíméletlenül erős polémia és e mellett a szó legérzékenyebb értelmében tárgyilagos. Szétdarabolja és összetöri a bonckése alá vett munkálat rendszerét, beosztását, nagy egészét, úgy, mint legapróbb részleteit. Feltárja és meztelenre vetkőzteti egyes rendelkezéseinek olyan közvetett és távoli vonatkozásait, melyekre a tervezet szerzője gondolni sem tudott, s melyek észleléséhez az az anyag feletti souverain uralom és teljes áttekintés szükéges. mely a kritikus kezében a külső látszat szerint szilárd szellemi alkotmányt izzé-porrá zúzhatja ÖSS7.C. Az öröklési tervezet — bár elöljáróban a törvényes öröklést teszi rendezés tárgyává, összesen 60 szkaszban — aránytalan és casuistikába vesző túlsúlyt ad a végrendeleti jognak, holott az a maga individuális, kivételes esetekre szánt, avagy merően formalisztikus tételhalmazával alig játszik több szerepet, mint a törmelék, a kavics az örökösödési törvény nagy építménye mellett. Az alapköveket a törvényes örökjog elvei képviselik. Hiven imigyen leszegezett álláspontjához a végrendeleti joggal kritikájában — Grosschmid inkább csak per tangentem foglalkozik és vizsgálatait főleg a tervezet II. és III. címeire (törv. örökösödés és kötelesrész) szorítja le. Rámutat a tervezet egyes részeinek ..forrásaira" az 1876: XVI. t.-C. rendelkezéseinek szószerinti incorporatiójára s az egész munkálat több, mint %-át kitevő IV. és V. címekre, melyek a szász törvénykönyv, illetőleg a Mommsen-téle német tervezetnek túlnyomóan szószerinti fordítását adják, eltekintve némi szétszórtan alkalmazott combinatióktól, összeolvasztó rendelkezésektől és a §§-ok sorrendjében eszközölt lénygtelen változtatásoktól. Metsző szatírával mutatja ki a kritika 111. fejezete a szerző által „fordító törvénycsinálási módszerének nevezett törvény alkotás végzetes tévedéseit.' Mondatai, megállapításai és jellemzései úgy hatnak, mint a pörölycsapás. „Iparszerű joggyártás" — az. amit a Tervezet végez: a magánjogi törvényalkotás olyan mechanikus munka előtte, mint a letétkönyv rovatainak meghatározása. A kodifikációnak a nemzeti műveltség színvonalára gyakorolt nagy kihatásáról fogalma és érzéke csekély. Tökélyre ép oly kevéssé törekszik, mint ahogy a fazekas nem akar klaszszikus urnát csinálni. És hideg, merőben hideg a nemzeti érdekek mély alapjairól felénk szóló hangos tiltakozásra, hogy jogrendszerünkben az önálló vérkeringést elfojtani s megalkudni az erre vezető legbiztosabb eszközzel a fordítással: nem szabad. A jog a maga gyupontjaiban. nagy kiindulásaiban a költészettel határos dolgok közé tartozik. — Divinarum atque humanarum rerum notitia. Ezt a világ legpraktikusabb jogász népe a római vallotta. A ,,jüs propriúth" ép úgy. mint általában a nemzeti létei az erőkhöz képest, hol hiu ábránd ugyan, hol valósitható törekvés, de mindenkor szükséges nemzeti aspiráció. Nem a különcség, nem az önállóskodás, de az. hogy e haza földjé-