Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Jus civile és droit civil

5U és élvezője csak a „civis Romanus". A római jognak ezt a kettősségét átvette a francia jog is és az „ancien régime" rendszerében kialakult a „droit d'aubaine", amely az idegen magánjogi jogképességének korlátozottságára volt alapítva. A francia forradalom fordulópontot jelentett ebben az ideológiában; a ,,fraternité" elve az idegenekre is vonatkozik és gyakorlati alkalmazásaként a Code civil 7. §-a kimondta azt a nagy fontosságú elvet, amely azóta közös tulajdona lett minden művelt nép jogrendszerének, hogy „l'exercice des droits civils est indépendant de l'exercice des droits politiques", majd végű egy 1819. július 14-én kelt törvény végleg eltörölte a ,,droit d'aubaine"-t. A droit civil itt elvesztette római jogi értelmét, nem maradt többé a cívisek privilégiuma, hanem magánjog lett a szó univerzális értelmében, jog mely független az állampolgárságtól. — Ennek az univerzalista koncepciónak a gyakorlati érvényesülése nem volt hosszú életű. Már a háború előtt találkozunk franoia jogszabályokkal, amelyek az idegenek magánjogi jogképességét érintik: így az 1885. július 10-én kelt törvény a jelzáloggal terhelt hajók eladásáról, az 1909. július 12-én kelt törvény a le nem foglalható családi birtokok alapításáról. Ezt a fejlődést a világháború elősegítette, de talán még jobban siettették azt a háborút követő események: a francia törvényhozó egész sorát alkotta azoknak a jogszabályoknak, amelyek az idegenek magánjogi jogképességét korlátozzák: az 1919. április 17-én kelt törvény a háború okozta károkért járó kártalanításról, az 1919. október 16-án kelt törvény a vizi energia (felhasználásáról, az 1924, május 31-én kelt törvény a légi hajózásról, az 1926. április 1-én és az 1926. június 30-án kelt törvények a bérlők és bérbeadók jogviszonyairól, az 1932. augusztus 10-én kelt törvény a belföldi munkás védelméről, az 1934. július 19-én kelt törvény a naturalizált franciákról, az 1935. július 26-án kelt törvény az orvosi és fogorvosi pályáról, az 1936. augusztus 21-én kelt törvény a kereskedőknek és iparosoknak engedélyezhető moratóriumról, — és hasonló elvek érvényesülnek az új törvényjavaslatokban is, mint pl. az 1936. augusztus 13-án kelt javaslatban a szerzői jogról. — Ezt a jelentőséget, amelyet az idézett törvények dokumentálnak, Josserand „autarchie juridique" Ül. „autarchie législative" felé való fejlődésnek nevezi. A jogfejlődés eme iránya, ugyanakkor, amikor az ideológiai humanitárius, universalista jellegben fejlődik tovább (nemzetközi jog), kétségtelen konfliktust jelent az eszmék és a gyakorlat között és ezt mással, mint gazdasági okokkal megmagyarázni nem lehet, Franciaország a bevándorlás országa, ez a bevándorlás a háború után, intellektuális pályákon pedig különösen a Harmadik Birodalom óta, oly tekintélyes számra emelkedett, hogy az a belföldi szellemi és fizikai munkás érdekeit komolyan veszélyeztette. Ez ellen az érdekeltek természetesen védekezni kezdtek: „le mouvement autarchique de ces derniéres années est essentiellement á base de défense professionnelle" — állapítja meg a szerző, aki e tünemény és e sorok elején említett osztályjogok kialakulása között szoros összefüggést lát; mind kettő forrása a társadalom érdekelt rétegei,