Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Felsőbirósági évnyitó beszédek

46 tudja megállapítani, hogy melyik van még érvényben, melyik nem. A törvények és rendeletek indokolása sokszor egészen más és más szemléletből ered, a szükségletek és a közvélemény gyors változása folytán. Nehéz helyzete van a bírónak, ki a különböző elgondolású jogszabályokat kell, hogy egységes jogrendszerré kovácsolja össze, ahol az egyes rendelkezéseket összefüggően lehet értelmezni és alkalmazni. Az ügyvéd, a bíró és a sokszor annyira lebecsült jogtudomány az, amely a jogszabályok e „Sturm und Drang" korszakában megmenti a jogrendszer egységét és ezzel a viták eldöntésére való alkalmasságát. A jogalkalmazás munkásai és jogtudomány művelői forrasztják egységessé azokat az ellentmondó rendelkezéseket, melyeket a törvényhozó a napi szükségletek kényszerétől űzve, gyorsan megalkotott. Az igazság ugyan csak a. tényleges (körülmények alapján állapítható meg, de az igazság mégis csak egy és nem változik gyorsan, az igazság egyszerű, de nem lehet még jobban egyszerűsíteni és gyorsítani. A mi válságos korunkban a polgár egyetlen vigasza, bizalma a törvényben van. A törvény tekintélyét emelnünk kell. Erre pedig a „különleges" és „ideiglenes" jogszabályok épen nem alkalmasak. Az ügyvédkérdés fontosságát mutatja, hogy ezidén is a kir. Kúria jelenlegi elnöke évnyitó beszéde elején megemlékezett róla. Sajnos nem sok változást vár az ügyvédség sorsában az új ügyvédi rendtartás életbeléptetése után sem. A Kúria elnöke megemlékezik arról, hogy a nyugati nagy államokban új világszemléletek hatása alatt kialakult új jogi berendezések hatása alól a mi kis nemzetünk sem tudja kivonni magát. Mindenesetre a fejlődés iránya a közösség érdekeinek előtérbenyomulása az egyéni érdekekkel szemben. Előnyünk, hogy másokon figyelhetjük meg az új jogi berendezések jó vagy rossz hatásait. Mindenesetre célszerű, ha követjük a Kúria elnökének bölcs intelmét egyrészt abban az irányban, hogy jogszabályainkban és egész állami és társadalmi berendezésünkben, cselekedeteinkben a közérdeket helyezzük előtérbe az egyéni, párt és osztályérdekek háttérbe szorításával, másrészt csak a nyugati államoknak kipróbált, maradandó jogintézményeit vegyük át, ha azok nemzeti hagyományainkkal és nemzetünk egyéni sajátságaival nem ellenkeznek. A magyar alkotmány konzervatív, évszázados fejlődésben kialakult jellegét és tartósságát, a nemzet legmélyebb egyéniségével való kapcsolatán alapuló tekintélyét az adta meg, hogy idegen eszméket csak óvatosan, szerves fejlődés és a nemzeti szervezetbe való beillesztés, áthasonulás útján vett át, nem pedig hirtelen, ötletszerűen, idegen testként az alkotmány épségét sértve, szervezetét megsebezve.