Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 10. szám - A kereskedelmi ügynök joga
553 nézve kizárólagos árusítással foglalkozó, nagy üzleti szervezettel és személyzettel rendelkező bélföldi képviselőjét, az alkuszt, az egy vagy több cég részére dolgozó önálló ügynököt és a kereskedővel szolgálati viszonyban lévő kereskedelmi meghatalmazott utazót. A jogszabályok, kereskedelmi törvényünk az alkusz és az alkalmazotti viszonyban lévő kereskedelmi utazóról tesznek említést. A kereskedelmi törvény meghozatala idejében még nem alakult ki az a nagykereskedelem és gyáripar, mely az egész országra kiterjeszti közvetítő kereskedelmi hálózatát, még pédifi nem szolgálati viszonyban lévő alkalmazottak révén, ami igen költséges lenne, hanem ügyletek közvetítésével önállóan egy vagy több cég részére dolgozó ügynökök útján, akik esetleg még önállóan is foglalkoznak kereskedelemmel, kassánként az életviszonyok kialakították a jog és tényleges szokás útján a gyakran ismétlődő szerződési pontokat, melyek az ilyen önálló ügynök és megbízottja közötti jogviszonyt szabályozzák. A kötelmi jog egyes szerződési típusokat szabályoz, azonkívül általános rendelkezéseket tartalmaz a jogügyletekre általában. Az egyes szerződések eltérnek a szabályozott típustól, más szerződési, ügyleti típus keveredik bennük. Az ilyen vegyes ügyletekre a típus szabályai csak megfelelően alkalmazhatók. Mikor azután az ilyen típustól eltérő jogügyletek egy bizonyos formában gyakoriak lesznek, új típus alakul ki. amelyre nézve a jogalkotó az életviszonyokhoz való alkalmazkodás és a jogbiztonság érdekében célszerűnek tartja már az önálló szabályozást. Dr. Brachfeld Dezsőnek a kereskedelmi ügynök jogát elméleti és joggyakorlati szempontból részletesen, áttekinthetően é« világos, egyszerű stílusban ismertető munkája meggyőz arról, hogy az ú. n. önálló ügynöki jogviszony megérett az önálló, egy séges szabályozásra. Bizonyítja e szabályozás szükségét az az elméleti bizonytalanság, amely az önálló ügynöki jogviszonynak minősítése tekintetében az elméletben mutatkozik, a megbízás, a társas viszony, az alkalmazotti elmélet, de a gazdaságilag gyenge, kis. önálló ügynöknek védtelensége is. Dr. Brachfeld az alkalmazotti viszony mellett foglal állást, abból a szociális elgondolástól vezérelve, hogy az önálló ügynöknek azt a szociális védelmet (felmondási idő, végkielégítés stb.) biztosítsa, mint a szolgálati viszonyban lévő kereskedelmi alkalmazottak élveznek. Szerintem a helyes megoldás ott rejlik, hogy minden olyan jogviszonyban, ahol az egyik fél részéről huzamos, állandó munkaszolgáltatásról van szó, a munkavállalónak kógens általános szabályokkal bizonyos szociális védelmet kell nyújtani, akár szolgálati viszonyban van, akár nem. Ez sokkal őszintébb és a jogalkalmazás szempontjából is eredményesebb, mint a. szolgálati viszony fogalmának olyan tág értelmezése, amely a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok teljes alkalmazását lehetetlenné teszi az e fogalomba beerőszakolt jogviszonyokra. A rhuftkaszólgáltatásra nem lehet változatlanul a ilologszolgálfaPolgárí Jog 1938, 10. szám. 4 v
