Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Hitbér és "Mahre"

529 dán országgá lett Irán a házasságnak a Korán szerinti koncepcióját veszi át, A szokásjog sokszázados fejlődésen keresztül megőrzi az intézmény összes elemeit, amelyek így átmennek az új iráni polgári törvénykönyvbe, amely bírálói véleménye szerint nem más, mint a szokásjog hű és szinte szószerinti reprodukciója. Innen van az, hogy a Mahre fogalma az iráni ptk.-ban nem sokban különbözik attól a koncepciótól, amely annak idején a Korán nyomán az iráni jogba átmehetett. A kodifikáció igen késői, a ptk. a personae, res, actiones hármas felosztását követi és az I. rész 1928-ban. a II. 1934—35-ben és a III. 1935ben jelent meg. A szerzők megegyeznek abban, hogy a Mahre ma is az iráni jog legjellegzetesebb intézményének tekintendő. Az intézménynek a ptk. szabályozásában foglalt lényeges vonásai a következők. Az asszony a házasság megkötésével jogot szerez a Mahre-ra (1082. §.), ez a jog azonban csak a Mahre felére nézve feltétlen, másik felére nézve függ az elhálás bekövetkezésétől (1092. §.); ha a férj az elhálás előtt a házasságot az asszony repudiálásával felbontja, akkor az asszony a kikötött és esetleg már birtokába bocsátott Mahre tulajdonjogát csak felerészben szerzi meg, a másik felére vonatkozó igénye elvész, sőt ezt köteles a férjnek visszaszolgáltatni, amennyiben az átadás már bekövetkezett volna. Ha a házasság semmis volt és az el hálás nem következett be. akkor a férj Mahre címén semmivel sem tartozik az asszonynak és az e címen már előre átadott pénzt vagy értéket teljes egészében visszakövetelheti utóbbitól (1098. $.). A Mahre esedékessé válik a házasság megkötésekor, illetve az elháláskor, de szerződésileg az esedékességre bármely más későbbi időpont is megállapítható; ha ilyen későbbi időpont nem lett szerződésileg megállapítva, az asszony tartózkodhatik a debitum conjugale teljesítésétől, aniig neki a Mahre át nem adatik. (1085. §.); a Mahre legkésőbb a házasság megszűnésekor válik esedékessé. Ezeknek a §-oknak az egybevetéséből látható, hogy a Mahre a ptk.-ban két konjunktív feltetel ellenértéke: ez a két feltétel: 1. az érvényes házasság, amely a férjnek az asszony felett élvezeti jogot ad („ ... droit de jouissance licité accordé au mari par la femme sur son oorps ..." Amirian, id. m. 43. old.) és 2. ennek a jognak a megvalósulása, vagyis az elhálás ténye. Mindebből láthatjuk, hogy az eredeti koncepció nem sokat változott, a ptk. híven kitart i hagyományos magyarázat mellett; a szerzők mégis abban látnak valami fejlődést a régebbi felfogással szemben, hogy míg légebben úgy fogták fel. hogy a férj a házasságkötés által megszerezte a ..Boz-e qui veut dire le champ génital" tulajdonjogát az asszonnyal szemben, addig a ptk. felfogása szerint a férjet már nem tulajdonjog illeti meg, hanem a most említett élvezeti jog.