Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Hitbér és "Mahre"

527 üzleti tisztességgel ellentétes árakon való árusítással folytatott üzleti verseny nem csupán egyéni érdeket érint, hanem a kereskedelem általános érdekét, tehát a közérdeket is sérti és így a versenytárgyalásnak közérdekből megadott, a törvény alapján versenytársnak közérdekből megadott, a törvény alapján fennálló kereseti jogról érvényesen lemondani sem lehet. (P. IV. 3701/1938.) A P. VI. 629/1938. sz. ítélet egyéb kérdések tisztázásán kívül annak megállapítása végett is felold, hogy a külföldi állampolgár felperes által előterjesztett kereseti kérelem teljesítése nem ütközik-e a külfölddel való fizetési forgalomra vonatkozó jogszabályokba. Ez a döntés nem egészen konform ;t 4140/1932. M. E. sz. rendelet ama rendelkezésével és az annak alapján kifejlődött bírói gyakorlattal, amely szerint az ily meghallgatásnak a végrehajtás elrendelését megelőzőleg van helye, — vagyis a felperes külföldi állampolgár (helyesen: külföldi lakos) volta nem akadálya a per lefolytatásának. Ez alól csak a 4550/1931. M. E. sz. rendelet 5. §-ában szabályozott perfeifüggesztés esetében lenne kivétel, aminek azonban a már kialakult bírói gyákorlat szerint speciális előfeltételei vannak. A váltóperben hozott ítélet, ha abban a váltó kiállításának alapjául szolgált köztörvényi ügylet elbíráltatott, e jogviszony tekintetében ítélt dolgot teremt. (P. VII. 2644/1938.) Az örökhagyó ellen hozott marasztaló ítélet jogereje az egyetemes jogutódokra — így az örökösökre — is kiterjed. (P. IV. 3310/1938.) Dr. Vági József. Hiifoér és „Mahre". A magyar házassági vagyonjog egyik legjellegzetesebb intézmény*1 a hitbér, amelynek gyökerei az Árpád-korba nyúlnak vissza s amely e kor vagyonjogának egyik főintézménye volt. Az okleveles anyag nyújtotta közvetett adatok és bizonyos etimológiai következtetések alapján általában véve elfogadott az a nézet, amely a hitbér eredetét a „pretinm puellae"-ben látja és amely szerint a magyar jogban is, mint minden népnél, a házasságkötés formája eredetileg az adásvétel volt.1) Illés szerint az árpádkori hitbér lényegében megegyezett a germánjogi „Muntschatz"-zal; mind a kettő még tisztán őrizte a pretinm puellae eredeti jellegét, mind a kettőhöz való jog a házasságpuszta megkötésének tényével jött létre, mint ahogy a vételár követelésének joga megszületik az adásvétel megkötésével; más l) Illés: A magyar házassági vagyonjog az Árpádok korában, 1900. 9. skv. old.