Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - A magyar jog életbeléptetése a visszacsatolt területeken

521 illő házas és családos emberhez, de oly fokú kíméletlen közönyt és szeretetlenséget árul el a beteg feleséggel szemben, hogy azt az utóbbi érthetően találta magára nézve sérelmesnek. (P. III. 1638/1938.) Ha valamelyik fél a békéltetési tárgyaláson kijelenti, hogy békülni akar, ez a nyilatkozat még nem megbocsájtás, hanem csak a hajlandóság arra. A békülési készség — különösen kereset és viszontkereset esetében — csak akkor válik megbocsájtássá, ha a másik házasfél azt elfogadja és ezzel a kibé külés valóban létre is jönne. (P. III. 1662/1938.) Ugyanezen ítélet szerint egyedül a különélésnek vajmi kevés befolyása van a vétkes cselekmény beszámíthatóságára. Semmiesetre sem lehet mereven azt mondani, hogy a különélés alatt elkövetett cselekmények enyhébb beszámítás alá esnek. Éppen az oly szóbeli gyalázkodások, amelyeket az együttélés alatt legtöbbször a rossz, házasélet izgalmai váltanak ki, súlyosabb beszámítás alá esnek a különélés alatt azért, mert akkor már ez az izgalmi állapot megszűnt. * Az ideiglenes tartózkodás helye nem minősül a bontóperbeli illetékesség szempontjából sem utolsó közös lakhelynek. Ha a felek utoljára Győrött laktak együtt, akkor a győri kir. törvényszék illetékességén nem változtat, hogy az alperes a különélés alatt Budapesten felkereste felperest, két éjjelt a felperes lakásán töltött és vele ez alkalommal nemileg is érintkezett. ÍP. IU 1746/1938.; A családi élet belső mozzanatairól elsősorban éppen a legközelebbi rokonok szerezhetnek közvetlen tudomást, ezért — amtM-yiben az ilyen tanuk egyénisége és szavahihetősége ellen alynu.. kétely nincsen — vallomásukat egyedül a rokoni viszonyuknál fogva aggályosnak minősíteni nem lehet. Alátámasztja ezt a felfogást a Pp. 657. §-a is, amely házassági perben egyenesen kívánatosnak tartja a szülők meghallgatását akkor is. ha a peres felek reájuk tanuként nem hivatkoztak. (P. III. 1662/ 1938.) A bontóitélet folytán a házasság megszűnik és a megszűnés következtében a volt házasfelek egymással szemben hűséggel nem tartoznak. A nő a végleges tartásra akkor válik érdemetlenné, ha társadalmi állásához nem illő, a közerkölcsiségbe ütköző, vagy a női szemérmet és tisztességet súlyosan sértő életmódot folytat. A volt feleség, ha egy idegen férfinek az udvarlását mint oly közeledést engedte meg, amely házasságkötésre vezethet, ezt elfogadhatja, anélkül, hogy azzal a közerkölcsiséget sértené. (P. III. 1585/1938.) Polgári Jog 1938. 10. szám. 2