Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Különbség magkereskedő és mezőgazda vetőmag eladási szavatossága között

487 B. pervesztes magkéreskedő még az elsőbírói ítélet után jogmegállapítási pert indított C. később pedig D. ellen is. kérvén kár térítési igényének megállapítását az ellene A. által indított és jogerősen még el nem döntött perben hozandó ítélet eredményéhez képest. Ezen perek közül az elsőt B. megszüntette, mert időközben C. kényszeregyességet kért, a D. elleni jogmegállapítási pert pedig a bíróság jogerősen elutasította, nem találván szükségesnek megállapítani előre B. felperes igényét. Azután közben D. termelő gazda is beperelte C-t a vetőmag kukorica vételárának megfizetése iránt. Ezen per azzal végződött, hogy C. kényszeregyességet kötött hitelezőivel és ennek folytán D. is kénytelen volt a 20%-os megállapított kvótába beleegyezni vételár követelésére. Végül a pervesztes B. természetesnek gondolván hogy ha el is vesztette a szavatossági pert A. gazdával szemben, akinek kártérítést kell fizetnie és habár jogmegállapítási perei sem vezettek sikerre C. és D. ellenében, de végeredményben mégis a legutolsó sorban szavatoló D. termelő fog felelni és kártérítésre lesz kötelezve, megindította most már a kártárítési pert D. ellen. A per megindítása előtt C. B.-re engedményezte a D.-vel kötött magvételi ügyletből folyó kártérítési igényét. így B. két alapon lépett fel D.-vel szemben. Először C. jogán, mint engedményes, azután önállóan a saját jogán azzal, hogy D. a hibás mag által neki is kárt okozott. Mindkét alapon elutasították a bíróságok a keresetet és most végső fokon a Kúria is. C. jogán nem találta megítélhetőnek a Kúria B. kártérítési igényét, mivel C. D.-vel ennek vételár követelési perében egyezséget kötött, melynek során kártérítési igényét nem tartotta fent. tehát azt nem is engedményezhette B.-re. saját jogán pedig elutasította, mert B. nincs jogviszonyban D.-vel. aki C-vel kötötte a vetőmag eladási ügyletet, tehát B. szerződéses viszonyból folyó kellékszavatosság alapján ellene nem léphet fel. sem jogellenes tiltott cselekményből származó kár esete nem forog fent. Szóval végül B. magkéreskedő benne maradt a kárban. D. termelő pedig mentesült a kártérítés alól. Felvetődik a kérdés, hogy mi a különbség a magkereskedő és termelő szavatossága között és nem-e lehetett volna jeleneset ben a fatális vetőmag eredeti helyét, a termelőt marasztalni. Szerény nézetem szerint igen. A magkereskedő szavatosságát jogszabályaink már régen precizirozták. Már az 1182/1877. évbeli kúriai döntvény (115. E. H.) határozottan kimondta, hogy: „a magkereskedő a tőle vásároló termelő irányában jótállás különös kikötése nélkül is szavatossággal és felelősséggel tartozik azon kárért is. mely az említett minőség hiányából keletkezik.-' Szóval jótállás kikötése nélkül is felel. Ebből viszont az következnék (a contrario), hógy