Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Magánvégrendelet - közvégrendelet

« 452 felvett közvégrendeletnek nem érvényességi kelléke, hogy az alkalmazott ügyleti tanuk a végrendelkezőt személyesen ismerjék." Nézetem szerint azonban ez a határozat is tévesen értei mezi a törvény idevonatkozó rendelkezését, azaz az 1876: XVI. t.-c. 3. §-át, nevezetesen atekintetben. hogy a végrendeleti tanúnak a végrendelkezőt személyesen kell-e ismernie vagy sem. Ettől a határozattól nemcsak a most hozott, hanem a fentebb említett határozat is eltér és dr. Hirkó is említ értekezésében (324. old. 1. pont 2. bek.) két oly határozatot, mely eltér a most említett határozattól atekintetben. hogy a végrendeleti tanuknak kell-e személyesen ismerni a végrendelkezőt vagy sem. Figyelemre méltó azonban az említett 261. számú elvi határozat tekintetében az alsó bíróságok által hozott ítélet, mely a kir. Kúria indokolásától eltérő alábbi indokolással nyilvánította szintén érvényesnek a kérdéses végrendeletet — ..mert a végrendelkezés örökhagyónak a házánál történt, a tanúvallomások és a per egyéb adatai folytán nem férhet kétség ahhoz, hogy a végrendeletet az örökhagyó alkotta annál is inkább, mixel a perben egyetlen adat sem merült fel. amely arra engedne következtetni, hogy az örökhagyó személyazonossága tekintetében tévedés történt'", már pedig nyilvánvaló, hogy az itt említett indokolás az anyagi igazságnak teljesen megfejel. Végre rátérve arra, hogy unt kell érteni a szó köznapi értelme szerint ama kifejezés alatt, hogy valaki valamiről képességgel bir, nem lehet más konklúzióra jutni, mint amit már fentebb kifejtettem, mert egyszerű példával élve, nemcsak az bir képességgel valaminek elvégzésére, aki már előbb megtanulta azt ami ahhoz szükséges, hanem az is. aki azt éppen a munka elvégzésekor tanulta meg s még inkább áll ez oly tekintetben, mely szaktudást nem igényel. A törvény maga egy szóval sem mondja, hogy a tanuknak már előzőleg szerzett képességgel kell bírniuk atekintetben. hogy az örökhagyó személyében tévedés nem történt s m-m mondja azt. hogy csak az lehet tanú, aki a végrendelkezőt már (dőld) ismerte — így nyilvánvaló, hogy ily értelem helyesen nem is tulajdonítható a törvény szavainak. Ekkép csak megnyugvással fogadhatjuk a kir. Kúria említett ítéletét, mert altban kifejezett, határozott jogfejlődést tapasztalhatunk. Dr. Molnár Pál. A vétlen felelősségi gondolat ujabb gyakorlatunkban. A vaspályák felelősségéről szóló 1874: XVIII. törvénycikk minden elméleti, társadalompolitikai meggondolás nélkül, gyakorlati motívumok sarkallására elrendelte volt a vasút kártérítési kötelezettségét az üzemkörében bekövetkezett károkért és bírói gyakorlatunk ötven éven át gyorsabb, vagy lassúbb ütem ben rendszerré építette ki a vétlen felelősség- gondolatát, amely első keletkezésekor singularis tételnek indult, ami a továbbiéi-