Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Ajándék és hagyomány

452 számláján 1000 márkát helyezett el azzal az utasítással, hogy halála esetén azt a bank a negyedik rokonnak fizesse ki. Halála után a hagyaték túlterheltnek mutatkozott. Ebből a tényállásból kiindulva Heck kifejtette, hogy a kedvezményező számára a banknak adott megbizás semmivel sem jelent nagyobb áldozatot, mint, ha a juttatás értékét végrendeletileg hagyta, vagy halál esetére szóló ajándékozási szerződésben igérte volna a kedvezményezettnek. Sőt az ily megbizás formátlanságánál, illeték megtakarítási kilátásainál stb. fogva csak könnyebbséget jelentett számára. Azonkívül a halál esetére szóló szerződés kétoldalú kötöttséggel járt volna, mig a bank-megbízás a kedvezményezőnek, haláláig visszavonható, a kedvezményes irányában egyoldalú intézkedése. A legcsekélyebb ok sincsen tehát arra, hogy az ilymódon kedvezményezett előnyösebb helyzetbe jusson a végrendelettel vagy halál esetére szóló ajándékozással történt juttatásban részesült személyeknél, akiknek osztozniok kell a kedvezményező hagyatékának terheiben. Ily következtetés levonása a harmadik személy javára szóló szerződés szabályaiból jogalkalmazási és gondolkozási hiba, a logikai inverzió jellegzetes esete. A kedvezményes jogának közvetlensége az igérettevővel szemben nem jelent egyebet, mint azt, hogy a harmadik a jogot az igéretvevő minden további átruházási cselekménye, vagy saját elfogadó nyilatkozata nélkül, egyenesen a vele nem szerződött igérettevővel szemben szerzi meg. De a közvetlen követelési jog megadásával a törvényhozó nem akarhatta eldönteni a kedvezményes helyzetének kérdését az igéretvevő hagyatékának túlterheltsége esetében, amely esetre a törvény alkotásakor senki sem gondolt. 4. Heck kritikáját a Reichsgericht ítéletének logikai hibájáról helytállónak tartjuk. Azt, hogy a kedvezményes egyenesen az igérettevőtől követelheti a szolgáltatást, őt perelheti, nem az ő „közvetlen" jogának következménye, hanem ellenkezőleg a jog közvetlensége az említett követelhetési és perlési lehetőségek összefoglaló, utólagos logikai kifejezése, konstrukciója. Nem lehet tehát ebbe a szerkesztési, rendező célból felállított fogalomba utólag olyan tartalmat belecsusztatni, amely abban a fogalom felállításakor még nem volt meg. Azzal a negatív megállapítással azonban, hogy a „közvetlen jog" konstrukciója a részeltetés visszakeltezésének megindokolására nem alkalmas, a kérdés még nincsen eldöntve. Az „áldozatok egyenlőségének elve", amelyre hivatkozva Heck a részeltetés értékét az örökhagyó hagyatékába sorozza, magát a részeltetést pedig a hagyatékról való rendelkezésnek minősíti, csak jogpolitikai útmutatás a kérdés esetleges szabályozásánál. Kétségtelen, hogy az ilyen útmutatás egyúttal, ha a törvény értékítéletein alapul, a törvény alkalmazásának is kiinduló-