Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

423 es így a betevőt ekkor még semmi sem ösztönözte arra. hogy betétjét felvegye. Később pedig akkor, amikor a dollár árfolyama fokozatosan hanyatlott, a kárenyhítő kötelezettség inkább a pénzintézetet terhelte, mert az alperes, aki pénzüzletekkel üzletszerűen foglalkozik, a pénzárfolyam ingadozásának lényegével és jelentőségéve] inkább tisztában lehetett és a pénzpiac helyzetér is jobban áttekinthette, mint az addig nem tapasztalt jelenségekkel szemben értetlenül álló felperes. Ezzel a döntéssel szemben a P. VIÍ. 2094 1938. sz. ítélet oly esetben, midőn a takarékbetétkönyv az effektivitást köti ki. a dollár mai árfo 'yamán marasztal, ámde a dollárárfolyamon felül a felárat is megítéli azon az alapon, hogy a pénzintézetek a hozzájuk beszolgáltatott dollárbankjegyekért felárat is térítenek: ilymódon 1000 dollár fejében 5.1O0 P.-t ítél meg. Az ítélet rámutat arra. hogy az a körülmény, hogy a felár csak egyes jogcímekre vau korlátozva — amihez hozzá lehetett volna tenni, hogy kölcsön esetére kifejezetten ki is van zárva — nem jelent oly tilalmat, mely a bíróságot korlátozná abban, hogy a valóságos dollár helyébe lépd szolgáltatást miként állapítsa meg. A bíróság ugyanis ilyenkor nem a felár számításával teljesítendő ügyletek körét tágítja ki. hanem az ezekre vonatkozó jogszabályoknak kisegítő szabály gyanánt való alkalmazása útján a valóságos dollár szolgáltatását helyettesítő kötelezettség mértékét állapítja meg. Az ítélet újabb adalék ahhoz, hogyan töri át az élet felár rendszerünknek azt a most már csak látszólagos alapelvét, amely a felár jogintézményét taxatíve felsorolt jogcímekre szorítja (1. Keszthelyi—Vági: Magyar devizajog 188—189.). Az ítélet álláspontja mindenesetre következetes ott. amidőn a dollárt nem 3.40-es. hanem 5.1()-es árfolyam ítéli meg: nem egészen érthető a közelebbi tényállási elemek ismerete nélkül, hogy miért ítél meg a Kúria dolláronként egyszer 5.10. másszor pedig ö.Tl pengőt A K. T: 354. $-át a bírói gyakorlat (így a m. kir. Kúria P. IV. 2285/1921., P. IV. 3494/1925. sz. határozatai) akként értelmezi és alkalmazza, hogy az eladó a vételárral késedelmes vevőnek az utólagos fizetésre időt ei/t/edi/i iie/n köteles, mivel a pénztartozás fizetésében mutatkozó késedelemnek az ügylet természetével kapcsolatba hozható okai nem lehetnek. (P. IV. 2454 1938.). Gép járműbiztosítás esetében is áll a kötvényfeltételekkel szemben a K. T. 482. §-ának az a rendelkezése, hogy a biztosít*') társaság részleges kár esetében a szerződést meg nem szüntet heti. annak dacára sem. hogy a kötvényfeltételeket a Biztosító