Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

403 biak között pedig mindenekelőtt a készpénz-kiadások egyenlíthetnek ki, a 48—49. §-ok felsorolják a tömegtartozásokat és költségeket, a 170. §. előírja, hogy a tömeg hitelezői azonnal kielégítendők, mihelyt igényeik lejárnak, megállapíttatnak, — ha a tömeg nem teljesít, úgy pert indíthatnak, vagy panaszt emelhetnek, az 53., 55. és 58. §. kimondja, hogy a különvagyonból elsősorban s a külön kielégítésű jogú hitelezők előtt elégítendők ki az e tömegeket terhelő tömeghitelezők. E rendelkezéseket különösen a tömegtartozások tekintetében számtalan új jogszabály egészítette ki és pedig oly képen, hogy több igényt tömégtartozásnak minősített, amelyek azelőtt 1. osztályba tartoztak. így pl. az 1898 : II. t.-c. 45. §. 3. bek. a mezőgazdasági munkásoknak. — az 1899 : XLI. t.-c. 21. §-a a vízimunkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott munkásoknak, — az 1900: XXVIII. t.-e. 19. §-a a gazdasági cselédeknek a munkaszerződésből eredő követeléseit, — az 1910/1920. M. E. rendelet a kereskedősegédeknek és a kereskedelmi és ipari vállalatok tisztviselőinek a felmondási időre járó és végkielégítési igényeit, — az 1410/1926. M. E. és a 3890/1932. M. E. rendeletek a vagyonfelügyelőnek, a jogi megbízottnak, az O. H. E.-nek kényszeregyességi költségeit s a vagyonfelügyelőnek és a közadósnak a kényszeregyességi eljárás megindítása után végzett hatályos jogcselekményeiből származó követeléseket tömegtartozásoknak minősítette. E jogszabályok teljesen átalakították a csődbeli kielégítés sorrendjét, mert az általuk tömegtartozásnak minősített követelések a legtöbb esetben teljesen kimerítik a tömeget, éspedig oly mértékgászi nyilvánosságot is. A Csődtörvény alapvető rendszerétől a szerző nem tér el és reformjavaslatai, amelyek a mindennapi gyakorlat tapasztalatait tükröztetik vissza, élénken példázzák meg. menynyire hasznos az, ha a speciális munkakörben dolgozó jogász nyitott szemmel nézi az előtte elvonuló anyagot és igyekszik kiragadni altitól azt, ami általános érvényű. A konkrét javaslatok közül megemlítjük a következőket: A csődbiztos és a csődbíróság szerepe — a csődnyitás kivételével — összeolvasztandó. A csődnyitás joghatályának kezdetéül a csődnyitó végzés kelte tekintendő. A közönséges és akereskedelmi csőd előfeltételei egységesítendők. A hitelező csődkérési joga újból szabályozandó, mert még ma is felhasználtatik az csekélyösszegű követelések behajtására. A vagyonkezelés tekintetében a bíróságnak nagyobb befolvást kell engedni. Az értékesítésnél az OHE és a Postatakarékpénztár! Árverési Csarnok bevonása is megfontolandó. A tömeg hitelezőit és a külön kielégítésre jogosult hitelezőket bejelentésre kell kötelezni és a választmányban is szerepet kell nekik juttatni. A tömeo-ffondnoki díjaknak meg kell előzniök a tömegtartozásokat, leiralább is egy bizonyos minimális rész tekintetében. A köztartozásoknak a csőd megszűnte előtti kivetését szabálvozni kell. A kincstár által eltranszferált és elárverezett ingók vételára mindenkép bírói letétbe helyezendő.