Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Tallózások a kényszeregyesség mezején

2U ennyire sivár (t. i. a par conditio szempontjából), de nem is ennyire egyszerű." (558. 1.) Nizsalovszky cikke nagyszerű szellemi torna. Ezt a szerző saját maga is concedálija (566. 1.). De kérdezzük, hogy a hatályosság, vagy hatálytalanság kérdésének vizsgálatánál elmehetünk-e a jogalkalmazásban addig az elméleti kérdésig, vájjon a jelzálogjog engedélyezése az adós részéről az okirat kiszolgáltatásával ér-e véget, avagy az olyan láncolat, amelynek utolsó szeme maga a bekebelezési kérelem benyújtása? Vájjon pusztán azzal, hogy az adós a régebbi bekebelezési engedély vissza vonásáról nem gondoskodott, (megteheti-e egyáltalában?) vétett-e a Ke. rendelet 20. §-ában foglalt tilalom ellen és ennek alapján bekövetkezhet-e a 86. §i. 2. pontja értelmében az egyességi eljárás bírói megszüntetése? Vájjon feltétlenül rosszhiszemű-e a jelzáloghitelező, aki az eljárás megindítása, vagy annak telekkönyvi feljegyzése után adta be bekebelezés iránti kérvényét? Ezt oly határozottsággal mint Nizsalovszky, nem mernénk igenlően megválaszolni. Gondoljunk pld. arra az esetre, amidőn a hitelező birtokában van a rangsort el jegyző végzés és a jelzálogjogot alapító okirat, de utóbbi ninos hitelesítve. A hitelesítés hiánya az előre biztosított ranghely elveszését jelenti, de nem jelent egyúttal rosszhiszeműséget. Vagy ha a hitelező már hosszú ideje a jelzálogjog bekebelezését engedélyező okirat birtokában van a rangsorozat előzetes (feljegyzése nélkül, de bizva adósában, azt nem használta fel és csak a kényszeregyességi eljárás elrendelése után nyújtja be a telekkönyvhöz. De Nizsalovszky arra sem tud megnyugtató választ adni, hogy miként kell a kényszeradós jogcselekményeit hatálytalanítani és a többi hitelezők hátrányára eszközölt jogszerzés eredményétől a nem jóhiszemű hitelezőt megfosztani. Kétséget nem szenvedhet, hogy a kényszeregyességi eljárás folyamán, tehát perenkívüli úton, az adós jogügyletének, vagy jogcselekményének hatálytalanítása nem lehetséges. Szóbajöhetne tehát a rangsorozat peres úton való megállapítása a hitelező jelzálogjoga és az összhítelezők képviseletében a telekkönyvi gondviselő (80. §.) javára bekebelezett jelzálogjogok között, — a sorrendi tárgyaláson történt perreutasítás alapján lefolytatott per, — az abszolút hatálytalanságnak megállapítására irányuló törlési per, avagy a hatálytalanságnak csupán a hitelezők irányában (20. §i, 3. bek.) való, tehát relatív megállapítását célzó per. Mind oly peres eljárások, amelyeket a kényszeregyességi eljárásba szervesen beleilleszteni nem lehet. De ez csupán a kérdés eljárási oldala. Az anyagi jog szempontjából arra kell választ adnunk, mi legyen a hatálytalanítás jogcíme. Ilyen jogcímet a Ke. rendeletben hiába keresünk. A 20. §. 3. bekezdésének ama rendelkezése, hogy „megfelelően állanak