Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 6. szám - Tulajdonközösség megszüntetése bírói árverás útján
314 az arra alapított gyakorlat alapján a méltányosság, mert figyelembe vétetik oly gátló körülmény, az egyik fél javára, amit a kérelmező magára nézve nem tart annak. A méltányosság rendszerint annak a félnek a javára szokott alkalmaztatni, aki a házat használja. A viták ugyanis nagyrészt csak egy lakásos, esetleg két lakásra osztható vidéki házak körül merülnek fel. ott lévén a társ részéről máskép lehetetlen az értékesítés, mint az egész ház eladása utján. Méltányosság azonban az egyik fél javára lehet méltánytalan a másik féllel szemben és az úgynevezett alkalmatlan időben annak elbírálásának hogy a tulajdonközösség bírói árverésen megszüntethető-e, vagy az alkalmatlan idő miatt az ily kérelem mellőzendő-e, az a kérdés volna vizsgálandó, hogy melyik fél érdekei érdemelnek nagyobb mértékben méltánylást. . Annál is inkább ez alapon volna eldöntendő alkalmatlan időben is az ily kérdés, mert mikor a házak árai sülyédnek. rendszerint más dolgok árai is csökkennek, a lakbér is kisebb — tehát a tulajdonosok veszteség nélkül fektethetik be a befolyt vételárat és rendszerint olcsóbban kaphatnak lakást is. Az egyik oldalon áll tehát az ár emelkedéséhez fűzött remény, a lakást használó társnak a használathoz fűződő érdeke, esetleg megerősítve azzal, hogy az illetőség árából megfelelő lakást nyújtó házat nem tud venni és más erre fordítható vagyona sincs, vagy azzal, hogy adósságai miatt a vételárból nem részesülne stb.. a másik oldalon pedig állhat a társtulajdonos érdeke, hogy a vételárból az ő viszonyainak megfelelő lakással rendelkező házat vehet, hogy a vételárból egzisztenciát teremthet, hogy arra gyógykezelés céljából volna szüksége, hogy a társtól az elvont hasznokat nehezen, vagy különösen ma a fedezeti elvre való tekintettel úgy sem tudja megkapni, továbbá, hogy mivel a közös tulajdont képező ingatlan adója egyetemlegesen terheli a feleket, az ő illetősége a társ adójával megterheltetik stb. Ha különös méltánylást érdemlő körülmény az egyik társ részéről sem forog fenn, akkor az árak alacsony, de állandó jellegűvé vált színvonala folytán az áremelkedéshez fűződő reménynél méltánylandóbb érdek a vagyon értékesíthetése és csak ha a birtokló a befolyó vételáron megfelelő házat nem tudta venni és a kérelmező vagyoni viszonyai az eladást nem indokolják — szolgálhat ez a helyzet kivételként. Viszont ily esetben fokozott mértékben vizsgálandó, hogy nem él-e vissza a lakást használó fél azzal, hogy a társ esetleg csak jóval csekélyebb illetőséget szabadkézből meg nem veszi, illetve, hogy azt megvenni módjában állna-e. Különösen figyelembe veendő, hogy a tulajdonosok maguk is nem-e az ú. n. alkalmatlan időben, tehát alacsonyabb áron szerezték az ingatlant, azaz fektettek-e nagyobb összeget az ingatlanba, mint amennyi az árverésen remélhetően befolyik. így különösen más szempontok szerint volna elbírálandó a kérdés mikor a szerzés ingyenes, tehát a megajándékozottak és örökösök szempontjából, mert hiszen ajándék vagy öröklés tárgyát