Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Védett kisbirtok teherrendezésének gyors lebonyolítására irányuló tervezet

•302 összefüggés folytán a telek alkatrésze lesz. így ez az elv érvényesül a túlépítésnél (inaedif icatio), hol vagy a telek vagy az építmény építtetőjének tulajdonában egyesül telek és építmény és esetleg annak, aki ezáltal károsul csak kárpótlás jár. Nem akarom a jogegységi határozat ismertetése keretében ezt a nehéz elméleti kérdést letárgyalni. Talán más alkalommal. Célom csak az, hogy kiemeljem, milyen gyakorlati jogbizonytalanság lehet következménye alapvető elméleti kérdések tisztázatlanságának és ezzel kapcsolatban is rámutassak a „gyakorlati jogtaniítás" jelszava alatt hangoztatott elvek tévességére és az egységes kiképzett magánjogi elméleti rendszer fontosságára. Tisztázandónak tartom azt a viszonyt, ami az ,,aedificium solo cedit" és az osztott tulajdon elve között fenforog és szükségesnek az ingatlan alkatrésze fogalmának gyakorlati pontosabb meghatározását. Jogpolitikai szempontból a mai forgalmi viszonyok, a telek és az építmény egyformán fontos gazdasági jelentőségénél és értékénél fogva szükségesnek tartanám az osztott tulajdon tágabb területen való megengedését, esetleg bizonyos körülmények között épületek egyes részeire való külön önálló tulajdon elismerését, amit a jog a társasház intézményének keretén belül már megvalósított. A jogegységi döntvénynek a Vt. 132. §-a tekintetében való magyarázata, hogy a törvény csak olyan jogokra gondolt, mely dologi jog szerzésére vezet, a szakasz utolsó előtti bekezdése alapján, mely szerint a további végrehajtási lépések az érvényesített tulajdon vagy más dologi jogra történnek, helyes. Ha az építmény nem a telek alkotórésze, hanem eredetileg is külön ingó tulajdonjog tárgya, ügy kétségtelenül a jus tollendi, az elvitel, nem vezet új dologi jog szerzésére, csak a meglévő tulajdonjog gyakorlása. De már állandó jellegű építménynél, mely a telek alkotórésze és ahol az építményi jogosultnak csak idegen dologbeli joga van, nem tulajdonjoga, az elvitel esetleg az építményre vagy anyagára új tulajdonjog szerzését jelentheti az alkatrészi minőség megszűnése folytán, de ez természetesen nem az ingatlanra vonatkozó jog. Ugyancsak következetes, hogy a jogegységi döntés nem engedi meg a jus tollendi-nek, mint a telektulajdonossal szemben fenálló követelésnek lefoglalását, mert amennyiben a tulajdonjoga az építménynek a végrehajtást szenvedőt illette meg, úgy az elvitel nem a telektulajdonossal szembeni követelése, hanem a tulajdonjogában rejlő használati és rendelkezési jog gyakorlása. De a Mtj. 502, §-a alá nem eső állandó épületnél, hol csak az építményi jog jogosultjának idegen dologbeli joga van, az elvitel joga egyúttal a tulajdonosnak a szolgalomszerű építményi jog jogosultjával szemben fenálló tűrési kötelezettsége és ez a követelés lefoglalható, mint követelés, még akkor is, ha Vt. 203.