Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Védett kisbirtok teherrendezésének gyors lebonyolítására irányuló tervezet

292 A kezes tehát adott esetben 20.000.— pengős kezességi obiigója alól szabadul 8.000.— pengős egyenes tartozás és 8.000.— pengős telekadósság árán, viszont megtérül részére egyenes adóssal szemben fennálló visszkereseti igénye alapján 6.000.— P könyv jóváírás. Miután a védett kisbirtokosok számbelileg az összes védett gazdaadósok jelentékeny hányadát képviselik, a fenti elgondolás gyakorlati keresztülvitele esetén szerény felfogásom szerint aránylag rövid idő alatt elérhető lenne a védettség intézményének részbeni leépítése. Hibás törvénymagyarázat. Az Ügyvédi Kamarai Közlöny 1938. évi 1—4. számában ismertetett kúriai határozatok egyikében nem egészen kifogástalan törvénymagyarázattal találkozunk és ennélfogva nem lehet amellett szó nélkül elhaladni. A kérdéses kúriai határozat (P. II. 2152/1937.) az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet-ről szóló 1934: XXIII. t.-c. 20. i-át akként értelmezi, hogy az özvegyi ellátás igényelhetése nem. 5 évi intézeti járulék fizetéséhez, hanem az elhalt ügyvédnek a fölvétel napjától kezdődő öt évi szakadatlan intézeti tagságához van kötve. Ezt az álláspontot a Kúria arra alapítja, hogy ha a. törvény az özvegy igényét ahoz kívánta volna kötni, hogy a. férj az intézeti járulék kifizetésével tagsági kötelezettségének mily időn át tett eleget, azt ennek megfelelően mondotta volna ki. Az elbírált jogesetben az illető ügyvéd 1930 december 31-én vétetett fel az ügyvédi kamara tagjává és 1935 június 1-én halt meg, nyugdíjintézeti tagságának az időtartama tehát csak 4 év és 5 hónap volt. Az ügyvéd a nyugdíjintézeti járulékot az 1930. naptári évre is, ilyképen 5 évet meghaladó időre, befizette. \ Kúria megállapítja, hogy az 1934:XXIII. t.-c. 3. §-ának 3. bekezdése szerint a naptári évre eső gyám- és nyugdíj intézeti járulék egységes egész, ehezképest teljes összegében jár az ügyvédi lajstromba való bejegyzés és az ügyvédi minőség megszűnésének a naptári évére. Maga az elbírált jogeset csak szűkkörű érdekeket érint ugyan, de a kúriai ítélet indokolása ellen emelhető kifogások általános jelentőségűek. A. törvénymagyarázat terén a művészi tökély megközelítése bíróságaink ítéleteiben nem tartozik a ritkaságok közé és ennélfogva a bírói törvénymagyarázat bírálatánál a legszigorúbb mérték alkalmazása kötelező. A bírói törvénymagyarázat a művészi tökély szempontjából — a többi között — nem elégedhetik meg annak a puszta megállapításával, hogy mi volt a törvényhozó akarata, hanem a törvényhozói akarattal kapcsolatban nem mel-