Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Két kérdés a ranghellyel való rendelkezés körül

277 jogra, vagyis az aljelzálogjogra (17. §. 3. bek.). Elvileg tehát az ingatlant terhelő jelzálogra megalkotott szabályok kiterjednek a haszonélvezetet terhelő jelzálogra — a kérdés csak az, hogyan állunk az 5. §. 2. bekezdésében foglalt idézett fentartással. Alkalmazandó-e valamely törvényi jogszabály a haszonélvezetet terhelő jelzálogra — eseti elbírálás dolga; mindig a szóbanforgó szabály szempontjából vizsgálandó, hogy nem következik-e más elrendezés szüksége abból, hogy a jelzálogtárgyi ingatlant terhelő dologi jog közelebbről haszonélvezet. Szélső eseti tényállást tételezünk fel. A haszonélvezetre bekebelezett jelzálog alapján a hitelező végrehajtást vezet és a haszonélvezet zárlati kezelés alá jut. A zárlati kezelés során a nitelező kielégítést ikap, zálogjoga törlésre kerül. Élhet-e a haszonélvezetre jogosult a rendelkezés jogával? Vagy az egyszerűbb eset: a haszonélvező pereskedési, végrehajtási csatazaj nókül kifizeti az egyik jelzálogos hitelezőt. Aligha tolerálható a rendelkezési jog elismerése. Ugyanis a rendelkezési jog gyakorlása esetén a hátrábbálló jelzálogos hitelező ki volna annak téve, hogy a haszonélvező az egymást követő első helyen bekebelezett első jelzálogos hitelező helyére követelésének kiegyenlítése után folyton mást állít be a megürült ranghelyre, mindaddig, amíg ,,élte fogy" — és a hátrábbálló hitelező sohasem juthat követeléséhez. A második (további) helyen bekebelezett hitelezők örök Tantalusként várnának a kielégítésre, amely ott van előttük, de állandóan el is tűnik. Ami tehát a haszonélvezetre bekebelezett jelzálogjogra a rendelkezési jog szabályaink átvételét gátolja — a haszonélvezet időhöz kötöttsége. A jelzálogtörvényhez kibocsátott rendeletek ugyancsak nem tartalmaznak a kérdésre közelebbi útmutatást; a 24000/1929. I. M. sz. rendelet, amely a ,.megfelelő" alkalmazást írja elő, talán kellő alapot ad a haszonélvezeti jog időhöz kötöttségére alapított megkülönböztetésnek. Egy záró módszertani megjegyzés. A 22.000/1929. sz. rendelet 27. §-ának a ,.megfelelő" alkalmazást rendelő intézkedése jogforrásilag ugyanoly jelentőségű még szűkebb területén, mint az MMT. ismert nevezetes bevezető szabálya (5. §,.), amely törvényhozói érdek mérlegelésére és a törvényhozó által felállítandónak tartott szabály megalkotására jogosítja fel a bírót. Ez a nagyfokú feljogosítás adott alapot a haszonélvezet gazdasági természetrajzán alapuló értékelésnek és az értékelés jogi hasznosításának. B- S.