Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 5. szám - Dr. Rudolf Lóránt: A forgatmány
270 telt. Azt az érdekes problémát, amely a közraktári jegy elvált részeinek jóhiszemű szerzései összeütközéséből adódik, s amelynek lényege az, hogy ha az árujegy és a zálogjegy között tartalmilag ellentét mutatkozik, a zálogjegy jóhiszemű szerzője részesítendő-e védelemben az árujegy jóhiszemű szerzőjével szemben, avagy megfordítva, véleményem szerint szerző sem tudta megoldani azzal, hogy a zálogjegy jóhiszemű birtokosának védelme mellett foglal állást. — Igaz ugyan, hogy — amint kifejti — az árujegyen a zálogösszeg feljegyzését a közraktárvállalat hajtja végre és ennek folytán, ha ez a feljegyzés téves, az árujegy birtokosa kártérítési keresettel fordulhat a közraktárvállalat ellen és így ebben az esetben a forgalomképesség biztonsága indokolja ezt az állásfoglalást, elkerüli azonban a szerző figyelmét az a lehetőség, hogy a jóhiszemű zálogjegybirtokos olyan zálogjegyet is szerezhetett meg, amely a kibocsátó közraktár hibáján kívül tér el az utóbbi által helyesen kiállított árujegytől és így a szintén teljesen jóhiszemű árujegybirtokosnak nincs ki ellen fordulnia. A kérdésre szerintem nem lehet általános érvényű feleletet adni és az egyébként is a legtöbb esetben inkább tényeken, mint jogkérdéseken fog megfordulni. Ellenben különös figyelemre tarthatnak igényt szerzőnek a részvényforgatmányra vonatkozó fejtegetésed, melyek kiemelik ennek a forgatmányfajtának azt az egészen speciális két tulajdonságát, hogy egyfelől ennek a forgatmánynak érvénye és tartalma is az alapszabályoktól függ, másfelől különösen, hogy a jóhiszemű forgatmányos nemcsak a papíron alapuló jogokat szerzi meg, hanem a forgatási szerződésben egyben átvállalja a törvényből, illetve az alapszabályokból származó, a „részvényest" terhelő kötelezettségeket is, jelesül a részvény névértékének és az esetleges apport beszolgáltatásának kötelezettségét, amelyet a kereskedelmi törvény 168. §. szerint a részvény jogszerű tulajdonosának kell teljesíteni, míg az eredeti aláírónak csak másodlagos kötelezettségéről lehet szólni, úgy hogy tehát a részvényforgatmánynak a forgatót kötelező hatása tulajdcnképen nincs is. Ezek után tér át a szerző munkájának harmadik fejezetében a forgatmány fogalmának meghatározására, mely fogalommeghatározáshoz úgy jut el, hogy először kizárja azokat az érvényességi kellékeket, amelyeket az összes forgatmányfajtáknál fel nem talál és csak azokat veszi fel abba, amelyek valamennyi forgatmányfajtának közös tulajdonságai. Ezek szerint ki kell zárnia az értékpapírszerű jogszerző hatást, amely pedig a rendes-, zálog-, rekta-, kötelezettségnélküli- és viszontforgatmánynál mindig fellelhető és csupán az utóforgatmánynál és a meghatalmazóforgatmánynál hiányzik. Ugyanígy ki kell zárnia —