Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A házassági köteléki perekre vonatkozó joghatósági szabályaink reformja

g II. Ami más most azt a kérdést illeti, hogy ez a szabályozás, nevezetesen a Ht. 116. §-a bevált-e, hogy t. i. csak a hazai állam jóváhagyásától feltételezetten tekintjük csak érvényesnek a magyar bírói ítéletet, éppen ez az, amit joghatósági jogrendszerünk gyenge pontjának tekintünk. Mielőtt azonban e törvényi rendelkezés kritikájába fognánk, nézzük meg, mivel indokolja ezen álláspontját a Ht.? „Külföldi bíróságok által más állam kötelékébe tartozó felek házassági pereibtn hozott ítéletek — mondja a Ht. 116. §-ának indokolása — végrehajtása, ezen utóbbiak államában igen gyakran sok akadályba ütközik, sőt nem is foganatosítható. Ilyen összeütközéseknek kívánja elejét venni a 116. §.". Amihez hozzátenném, hogy nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy ha a lakhely bírósága feltétlenül eljárhat, a házastársak időbelileg különböző helyeken lakván, több egymástól eltérő ítélet keletkezhetik, és azt sem lehet megállapítani, melyik köztük az irányadó, ami által a legkülönbözőbb zavarok támadhatnak. Viszont azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon rendezés hátrányait sem, amely kizárólag a fórum pátriáét tekinti az eljárásra jogosultnak és a fórum domiciliít teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem szabad ugyanis azt a jogelvet sem figyelmen kívül hagyni, s illetőleg abból az elvből kell kiindulnia, hogy valamely állam joghatósága minden, a területén felmerülő ügyre kiterjed, és csak azok vétessenek ki, amelyek különböző meggondolások alapján nem hagyhatók célszerűen a lakhely államának joghatósága alatt. Nézetem szerint nincs kellő ok arra, hogy az országban régebben ittlakó házastársak köteléki perében bíróságaink ne járjanak el; ezáltal törvényünk túlmessze megy el a magyar bíróságok joghatóságának korlátozásában. Szerintem meg kellene adni a jurisdictíót tekintet nélkül arra, elismeri-e a szemköztes állam ítéletünket vagy sem, Nekünk nem az a fontos, hogy a külföld végrehajtja-e ítéletünket, hanem hogy rendezést nyerjen nálunk egy olyan ügy, amelynek érdekeltjei itt laknak, akiknek dolgai belekapcsolódnak a belföldiek ügyeibe. Mert olyan külföldiek kötelékének elintézése, rendezése, akik állandóan Magyarországon laknak, tehát hazájuktól már sok éve távol vannak, és attól tulaj donképen elszakadtak, ellenben állandó itt lakásuk által, életviszonyaikkal belenőttek az itteni életviszonyokba: belföldi közérdekké vált, hogy dolgaik itt rendezést nyerjenek. Nem teljesen helyes tehát az eljárástól való tartózkodás, mert tétel az is, hogy az ittlakók dolgait rendezni kell, aminthogy az ittlakók ittlevő vagyona is a belföldi vagyon részévé vált. Itt vannak a köteléki perhez szolgáló bizonyítékaik is, és az állam feladata nemcsak éppen a szigorúan vett állampolgárok, de az államban élők, tehát a belföldiek dolgainak rendezése is. Fölösleges az eljárástól való tartózkodás, amelyre saját törvényünk nem kötelez. A retorziótól pedig a Ht. 114. §-a folytán nem kell tartanunk, mert ha külföldi állam magyar állampolgár köteléki perét lefolytatja, azt úgysem vesszük semmibe. Kivételt ez alól csak akkor tennénk, ha erre államszerzö-