Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Szerződés, mint közigazgatási jogviszony

251 a termésből voltak kötelesek természetben visszaszolgáltatni, ennek nem teljesítése esetében pénzben megfizetni. Öt gazda szavatossági kártérítési keresetet indított a kincstár ellen nyilván a kölcsönvetőmag hibássága és ezáltal okozott rosszabb terméseredmény alapján, A törvényszéknek a kincstárt marasztaló ítélete ellen benyújtott fellebbezés folytán a tábla elutasító ítéletet hozott, a táblai ítélet ellen benyújtott felülvizsgálatot a Kúria P. VI. 5779/1937. sz. végítéletével elutasította. Az indokolás lényege: az állam támogatási célból adta a gazdáknak a vetőmag kölcsönt, amelyet a gazdák közszolgáltatásként voltak kötelesek visszaszolgáltatni. A peresfelek nem magánjogi szerződést kötöttek; a gazdák közérdekű segélyezéseképen közigazgatási jellegű kedvezményben részesíttettek. A közigazgatási jellegű állami gondoskodásból a magánjogi tartalmú szerződés alapján az állammal szemben szavatossági kártérítési kereset nem származtatható. A döntés fölöttébb aggályos — jelentősége a konkrét kérdés körét messze meghaladja és épen az állam élet szempontjából tagadhatatlan hátránya, hogy az ígazságérzetet gyökereiben támadja meg. Az állam sem okozhat felelőtlenül kárt és az ítélet nemcsak a kárvallott gazdák subjektív sérelmét, de az el nem nyomható igazságérzet megbántását is jelenti. A gondoskodási célzat nem indokolhatja az államnak a jogszabály alapján hasonló körülmények közt minden magánost terhelő felelősség alóli mentesítését. A Kúria tétele — amely mögött nincs pozitív jogszabály, és amely az általános jogi alapelvekkel nyilvánvaló éles ellentétben áll — teljes merevséggel az állam szavatossági kötelezettségét elvileg kizárja. Hasonló gondolatmenet volt a háttere annak a néhány kúriai döntésnek is, amely a közjótékonysági intézeteket a kártérítési kötelezettség alól mentesítette. Ezt a gyakorlatot a Kúria (közelebbről egyébként ez ügyben eljárt tanácsa) bizonyára bölcs megfontolások után és tegyük hozzá, közmegnyugvást keltőén megváltoztatta. Most újból visszátért a mentesítés gondolata a „közigazgatási" jellegű állami ténykedés címén, Nincs, — a jogállamiság követelményeivel szemben nem is lehet — oly jogtétel, amely az államot a közigazgatási ténykedése körében az őt jogszabály alapján terhelő kötelezettség alól feloldaná. Az állami beavatkozás fokozódása folytán az állami tevékenység a mezőgazdasági életbe is egyre erősebben belenyúl, abba sokszorosan belekapcsolódik — a gazdasági élet nem viselheti el annak a tételnek következéseit, hogy az állam a magánjogi szabályok alapján fennálló kötelezettség alól mentes. Ily széles alapon ezt a Kúria döntése nem is mondja ki, de az ,,állami gondoskodás" varázsszava, amely ezúttal a szavatossági kártérítési keresetet tagadja meg, holnap egy más magán-