Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám

241 A kiterjesztő értelmezésnek alapja az indokolás szeriint a cél és a védelemre jogi igényt tartó érdek azonossága. Vagyis az indo­kolás szerint analógia útján, célazonosság fenforgása esetén a bírói gyakorlat állapíthat meg mentességeket, melyek a törvény­ben és rendeletekben felsorolva nincsenek. Ezt az értelmezési szabályt nem osztom. A végrehajtási törvénynek mentességi sza­bályai úgy nevezett „pozitív" szabályok, melyek pontosan körül­írják milyen esetben, milyen pénzösszeg, a fizetésnek milyen része stb. 'mentes. A felsorolás nem példálódzó, hanem kimerítő. Ilyen új pozitív szabályt a bírói gyakorlat analógia útján meg nem állapíthat, épen úgy, mint nem állapíthat meg új házassági bontóokot, gondnokság alá helyezési esetet, közjegyzői okirati vagy más ügyleti formát az ügylet érvényességi kellékéül. Ha szociális szempontból új végrehajtási mentesség meg­állapítása szükséges, a mai törvényhalmozás és rendeleti fel­hatalmazások során ezt a törvényhozó hatalom könnyen meg­teheti, amint a felhatalmazás rendeletek épen a végrehajtási jog terén lényeges változtatásokat tettek és épen az említett 34.000/ 1931. I. M. számú rendelet rendelkezése az, mely a jogegységi határozatban eldöntött jogi kérdést is felvetette. ///'. Dr. Szigeti László. JOGGYAKORLAT. A judikatura kiemelkedő döntései. A Kúria jogegységi tanácsának 91. számú polgári döntvé­nyéről már előző számunkban megemlékeztünk. Eiz a döntvény megerősíti azt az eddig is nagyban-egészben uralkodónak mond­ható gyakorlatot, amely a végrehajtást szenvedőt a zárlati jöve­delemből tartásban részesítette. Időközben nyilvánosságra kerül­tek az indokok is. A kiinduló pont ugyanaz, mint a 83. sz. jog­egységi döntvényé: a, végrehajtási törvény és az azt kiegészítő további törvények nem sorolják fel kimerítően a végrehajtás alóli mentességeket és így lehet végrehajtás alóli mentességet a cél és a védelemre igényt tartó jogi érdek azonossága esetén joghason­szerűség útján konstruálni és az írott jogszabályban megjelölt esettől egy vagy más tekintetben eltérő esetre alkalmazni. A Kúria a 34.000/1931. I. M. sz. rendelet 6. §-ának 2. bekezdését veszi alapul) amely a zárgondnoki tennivalókkal megbízott végre­hajtást szenvedőt a bíróság hozzájárulásával feljogosítja, hogy a zárlati jövedelemnek a szokásos zárgondnoki díjak mértékét lényegesen meg nem haladó részét az életfenntartásához múlha­tatlanul szükséges mértékig a saját és háznépe létfenntartási költségeinek fedezésére fordítsa. A jogegységi tanács szerint az Polgári Jog 1938. 5. sz. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom