Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám

239 tességet állapított meg és ezt érzi is. Egy másik végzés 12 katasztrális földet mentesít a zárlat alól tartási célra, e'gy másik havi 4 métermázsa búzát vagy annak ellenértékét utalta ki, másik a végrehajtást szenvedő Lakásának albérletbe adásából eredő jövedelmet mentesíti. A határozatok részben utalnak a végrehajtási törvény egyes mentességeinek analógiájára, melyek határozott pénz összeget, bizonyos időre szóló élelmiszer, stb. mentességét mondják ki a végrehajtást szenvedő és családjának megélhetése biztosítása céljából, majd a 34.000/1931. I. M. 6. §-ára hivatkoznak, mely tulaj donképen e gyakorlat kialakulására vezetett és amely rendelkezés lehetővé tette az esetben, ha a végrehajtást szenvedő a zárgondnok, a zárgondnoki díjaknak megfelelő összegnek a végrehajtást szenvedő tartására való kiutalását. — Egyes határozatok csak más tartozások kielégítése után fenmaradó összegből utalják ki, mások feltétlenül. Az összegszerűség kérdésében vizsgálják a tartásdíjak megállapításánál irányadó körülményeket, az egyéb jövedelmet, a munkaképességet, a családi állapotot, a társadalmi állást stb. Egy határozat a tisztviselőd fizetések mentességének analógiájára ezt a tartásra fordítandó összeget, illetve maximumát évi 2000 pengőben határozza meg. A jogegységi döntéssel ellentétes megtagadó határozatok arra hivatkoznak, hogy a 34.000/1931. I. M. rendelet 6. §-a csak az esetben alkalmazható, ha végrehajtást szenvedő a zárgondnok és épen a rendelet ezen intézkedésélből következik, hogy más esetben, hia külön zárgondnok van, aki a zárlati jövedelem terhére díjat kap, nem alkalmazható, az ingó foglalási mentesség is csak egy hónapi élelmiszerre vonatkozik és a végrehajtási törvények, valamint a 24.000/1929. L M. számú rendelet határozottan megszabja, hogy kiknek részére kell a zárlati jövedelmet sorozni. A jogegységi határozat a fent szószerint közölt módon döntötte el a vitás kérdést. Az emberiesség, a társadalmi célszerűség, a gazdasági érdekek szempontjából helyesnek tartjuk a döntést. Elsősorban ia mai nehéz viszonyok mellett az ember és családvédelem, a lehető legtöbb embernek a nyomortól, a zülléstől való megmentése a fontos. Az indokolás hivatkozik arra, hogy a 34.000/1931. I. M. számú rendeletből következik a törvényhozónak az a szándéka, hogy a végrehajtást szenvedő és családjának tartást akart biztosítani, ez a cél pedig függetlenül attól fenáll, hogy a végrehajtást szenvedő a zárgondnok vagy nem. A rendelkezés nem zárgondnok! munkásságot akar jutalmazni, mert határozottan utal az összegszerűség 'kérdésében a tartási rendeltetésre. A csődtörvény 5. §-a, mely a vagyonbukott eltartására szükséges összeg megállapítását a hitelezők beleegyezésétől teszi függővé, itt nem alkalmazható, hiszen itt nem y