Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - Az üzembentartók egymással szembeni felelőssége a veszélyes üzemek találkozásánál

162 bályok alkalmazását illetőleg, ha az egyik vagy mindkét veszélyes üzemet az üzembentartó helyett alkalmazottja vagy más általa kirendelt vagy megbízott személy vezette. Vájjon ily esetben az általános magánjogi szabályok alkalmazása azt jelenti-e, hogy a veszélyes üzemek találkozásánál az üzembentartó felelősségének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha fennforognak azok a körülmények, amelyeket az általános magánjog a 84. sz. t. ü. határozatban az ügy ellátására kirendelt vagy megbízott személyért való felelősség megállapíthatásához megkíván, (azaz, ha culpa in eligendo, culpa in ínspiciendo forog fenn) vagy az általános magánjogi szabályok alkalmazása csak annyit jelent, hogy az üzembentartó felelőssége akkor állapítható meg, hogy ha a veszélyes üzem vezetésére általa kirendelt vagy megbízott személy vétkessége az általános magánjogi szabályok szerint fennforog, de ez esetben azonban saját vétkességére való tekintet nélkül. A bírói gyakorlat az utóbbi értelmezést fogadta el, mert állásfoglalása szerint az a körülmény, hogy valaki — s pedig bármely célra — oly üzemet vagy üzemmódot alkalmaz, amely természeténél fogva másokra különös veszéllyel jár, a vétkessége nélküli felelősségét megállapíthatóvá teszi. (547. sz. E. H.) Áll ez a bírói gyakorlat szerint a veszélyes üzemek találkozásánál is s pedig az esetben is, ha a veszélyes üzemet nem maga az üzembentartó vezette, mert a kir. Kúria 84. sz. t. ü. határozat 2. bekezdése ügy rendelkezik, hogy a t. ü. határozatban incorporált jogszabály nem nyer alkalmazást azokban az esetekben, amelyekre külön törvény vagy az üzem vagy a foglalkozás veszélyessége a vétkesség nélkül való felelősséget megállapítja, így döntött többek közt a kir. Küria a P. I. 5259,1935. és P. III. 5897 1929. számú határozataiban is, amely utóbbi határozat indokolása szerint: „két veszélyes üzem találkozása esetében is alkalmazandó a kir. Kúria 84. sz. polgári döntvényének az a szabálya, hogy a veszélyes üzemben alkalmazottért a megbízó akkor is felel, ha a megbízott kiválasztásánál kellő gondossággal járt is el". (Vészi Mátyás: Autójog 80. oldal.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy ily tárgyú határozatok a bírói gyakorlatban csak igen szórványosan fordulnak elő, aminek minden valószínűség szerint az a magyarázata, hogy a peres felek adott esetben, amikor erre lehetőség volt, védekezésükben ezzel a kérdéssel nem (foglalkoztak. Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy a jogi szakirodalomban is igen sokan magukévá teszik a bírói gyakorlat fent ismertetett álláspontját bár, nem teljesen ugyanazon okokból, mint a bírói gyakorlat. Vannak ugyanis többen, akik az üzembentartó felelősségét fennforogni látják a tárgyalt esetben azért, mert véleményük szerint az alkalmazott csak képviseli munkaadóját, csak eszköze neki s így a két személyiség valósággal összefolyik. ,,Qui facit per alium, facit per se." (Istvánffy László dr.: Á tárgyi kártérítési felelősség múltja és jövője.) Ez az ú. n. képviseleti elmélet, amely mellett még az elméletek egész sora keletkezett, így a prevenció elmélete, — ennek illusztris képviselője Dr, Marton