Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 2. szám - Dr. Finkey Ferenc megnyitó beszéde
120 felszólalások egyértelemmel sürgetik a jogi pályák mai túlzsúfoltságának lecsapolása érdekében már az egyetemre lépni kívánó, érettségi vizsgát tett ifjaknak a lehető legszigorúbb megrostálását, a kíméletlen selectiőt, már az egyetemek kapuinál. Az én szilárd meggyőződésem is az, hogy ez az egyetlen út és mód, amellyel a mai egyetemi bajokon és a jogi pályák, különösen az ügyvédi pálya túlzsúfoltságán valamennyire segíthetünk. A mi bizottságunkat ennek a közismert túlzsúfoltságnak a növelésében kétségtelenül szintén nagy felelősség terheli, ha a legutolsó jogi vizsgán tehetségtelen és a gyakorlati jogi pályákra alkalmatlan fiatalembereket keresztülbocsátunk. Viszont csökkenti a mi feleiősségünket annak az elgondolása, hogy a bírói és ügyvédi vizsga, mint legeslegutolsó jogi vizsga már nem a megfelelő alkalom a radikális selectióra. Amilyen könnyű és egyszerű a mi bizottságunk döntése egyegy kiváló tehetségű és kitűnő készültségü jelölt szép feleleteinek elbírálásánál, — amikor csak a kitüntetéses vagy dicséretes minősítés felett kell eszmét cserélnünk, — amilyen könnyű és szintén egyszerű a tehetséges, de kellően el nem készült vagy a kevésbé tehetséges, de vasszorgalmu jelölt vizsgája feletti döntés, az előbbinek a megbuktatása, utóbbinak az átengedése, — éppen oly nehéz és kellemetlen dilemma elé állít bennünket a tehetségtelen és a tananyaggal megbirkózni, azt megemészteni képtelen jelölt külsőleg is kínosan lefolyó vizsgája. Bármennyire méltánylandó emberiességi tekintetek szóljanak ilyenkor a jelölt mellett, a helyes megoldás mégis csak az elbuktatás. a vizsga el nem fogadása lehet, akárhányadszor kísérli meg a jelölt a javítást, vagy a teljes vizsga ismétlését. Bármilyen kellemetlen érzést kelt bennünk, ha egy 30—35 éves vagy talán még idősebb fiatal embert kell végleg viszszavetnünk a választott pályájáról, a ránk ruházott megbízatás, az állam és a társadalom érdeke, tehát a jól felfogott közérdek azt parancsolja, hogy ehhez a szigorú elvi állásponthoz ragaszkodjunk és ha az előző vizsgabizottságok elmulasztották, mi teljesítsük a keserű selectiót s a nem odavaló embert térítsük vissza attól a magas és felelősségteljes pályáról, amelynek a helyes betöltésére képtelennek Ítéltük. Méltóztassanak megbocsátani, hogy ezt az elvi felfogásomat ily nyíltan és erőteljesen kimondottam és amelyre nézve kérem a bizottság m. t. tagjait, hogy ilyen kritkus esetek feletti döntésnél ezt a szigorúbb felfogást is mindig fontolóra venni méltóztassanak. Viszont épen ilyen nyíltsággal és határozottsággal akarom kiemelni, hogy amikor nem ilyen teljes tudatlanság és tehetségtelenség vagy teljes készületlenség esete áll előttünk — és eddigi tapasztalataim alapján örömmel állítom, hogy eze,k csak kivételes esetek — de amikor azt állapítjuk meg, hogy a jelölt tisztességesen elkészült és megüti a jóközepes mértéket, az átlagos színvonalat, ilyen esetekben részemről a méltányosság és a megértés embere vagyok. Épen mint régi tanár ember, bátor va-