Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A kir. közjegyző érdekeltsége az általa őrzött zárt végrendeletekben. (1876. XVI. tc. 23. §.)

105 a sajátkezűleg írt végrendeletét zárt borítékba téve, az 1876: XVL t.-c. (alább V. T.) 23. §-a értelmében barátja: R. S. kir. közjegyzőnél, letétbe helyezi. A közjegyző óvatos ember és így a törvényben előírtakon felül még azt is megkérdezi a végrendelkezőtől, vájjon végrendeletében hagyott-e valamit reá. (Bár e kérdés véleménye szerint kissé agresszív jellegű és jóízlésébe ütközik!) A végrendelkező azonban nobilis gondolkozású úr és nem gondolva a jobbadán píaetium aífectionissal értékelhető kopott órájára, amit tényleg emlékül barátjára, a közjegyzőre hagyott, — tagadólag válaszol. Halála után kiderül azonban, hogy a jótékonycélokra hagyott félmilliós hagyatékot nem a végrendeleti örökösök, hanem az örökhagyó unokaöccse örökli, aki ugyan egész életében hadilábon állott a nagybátyjával, és akit ő kifejezetten ki is zárt az örökségből, de aki a végrendelet alaki hiányaira támasztott keresetet sikerrel érvényesítette. A végrendelet ugyanis alakilag nem volt megfelelő. Igaz ugyan, hogy az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta, zárt borítékba tette és a V. T. 23. §-a alapján szabályszerű közjegyzői őrizetbe adta. — azaz igaz ugyan, hogy úgy ö. mint a közjegyző mindent megtettek, amit a V. T. és az 1874. évi XXXV. t.-c. (alább csupán Kö. T.) előírnak, de mégis jóvátehetetlen hiba történt. A közreműködő kir. közjegyző a félmilliós hagyatékból csekély értékű zsebórát kapott! Azaz kapott volna, ha még élne, mert még az örökhagyó előtt meghalt. Ez azonban mit sem változtat a tényeken, részesítése az egész végrendeletet teljes egészében hatálytalanná tette. Legalább is ezt mondja ki a m. kir. Kúria 1937. évi szeptember 28. napján P. I. 2469/1937. szám alatt hozott ítéletében elsőízben életrehívott jogszabály. (Az előbbi tényállás ugyan fiktív, a. consequenciák azonban a Kúria előbbi ítéletéből folynak.) Az ítélet indokolása ugyanis kimondja, közömbös körülmény, hogy a kir. közjegyző a végrendelet őrizetbevételekor annak tartalmát ismerte-e, vagy sem és így érdekeltségéről tudott-e, mert a Kö. T. 49. §-dnak a) pontja nem a magát érdekeltnek tartó, hanem az ügyben egyáltalán érdekelt kir. közjegyző eljárását tiltja és, hogy ezért az őrizetbevételről felvett jegyzőkönyv közokirat erejével nem bír, mégpedig nemcsak a kedvezményezett kir. közjegyzőre kihatólag. hanem a Kö. T. 68. §-a értelmében teljes egészében. A Magyar Jogi Szemle folyó évi novemberi számában közzétett kommentár, valamint a Kir. Közjegyzők Közlönyének novemberi és decemberi számában írt rövid tanulmányaimra hivatkozással fogalmazom meg tehát az ítéletben kidomborított jogszabályok közül a vizsgálat tárgyát képező új jogszabályt éspedig: Polgári Jog 1938 2. sz. 4