Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A jövedelem és vagyonadó 1938. évi kivetéséről

96 Szándékosan elkövetett tiltott cselekményből származó követelés ellen beszámításnak helye nincs. (P. II. 4154/1937.) * A törvényben (1879: XXXVI. t.-c. 35. §.) megszabott elévülési időt jogügylettel kizárni vagy meghosszabbítani nem lehet. Minthogy azonban az alperesi kir. kincstár az elévülési kifogásról lemondó rendeletében kötelezeőn kijelenti, hogy a katonai igazgatás az ott kitűzött határidőig keresettel érvényesített kártérítési követeléssel szemben elévülési kifogással nem fog védekezni és az elévülési határidő e kijelentés megtételekor máiletelt: nincs ok arra. hogy ennek a kötelező nyilatkozatnak a jogi hatályát a bíróság kétségbevonja. (P. VI. 3793/1937.) Ha a takarékbetét elhelyezése 1924-ben valóságos dollárban oly írásos megállapodás mellett történt, hogy a pénzintézet az elhelyezett összeget kamataival együtt valóságos (effektív) dollárban tartozik visszafizetni: nem férhet kétség ahhoz, hogy a feleket a magyar korona iránti bizalmatlanság vezette, viszont a dollárhoz az akkori felfogás szerint a megingathatatlan értékállandóság fogalma fűződött. Ez a körülmény azonban ebben az esetben — azoktól az esetektől eltérően, melyekben az ügyleti felek a valóságos dollárban való teljesítést nem kötötték ki — mégsem jogosítja fel a betevőt, hogy a pénzintézettől a dollár értékében beállott változás folytán a különbözet megtérítését követelje. A felek ugyanis eljárásukkal a követelést a dollár sorsához, illetve mindenkori értékéhez kapcsolták (P. VII. 3787/ 1937.). Érdekes, hogy a döntés mint lényegeset az effektivitás: klauzulát emeli ki, amely a felek értékállandósági célzata dacára kizárja a dollárvalirozációt. A P. VII. 4194/1937. sz. ítélettel eldöntött eset először dönt el a svájci frank értékcsökkenéséből eredő jogvitát. Az álláspont itt is ugyanaz, mint a másik két nemes pénznem leértékelése folytán felmerült kérdéseknél. A szóbanforgó esetben kölcsöntartozásról volt szó. amelyet az adós pengőben vett fel. Az a körülmény, hogy a felek a kölcsön pengőben kifejezett összegét svájci frankban is meghatározták, nyilván a nyújtott kölcsön értékállóságának a biztosítását célozta. Ennek a körülménynek a jogi értelme pedig az. hogy a hitelező a folyósított kölcsönnek azt a belső értékét biztosította, amelyet a kölcsön annak folyósítása alkalmával képviselt és annak folytán, hogy az alperes ehhez hozzájárult, az ő akarata is arra irányult, hogy a kölcsönt annakidején a pengőnek a kölcsön folyósítása alkalmával volt belső értéke szerint fizesse vissza. A P. V. 4134/1937. sz. ítélet azt a kérdést dönti el. lehet-e pengőt névértéken felül valorizálni. Az adott esetben ezt a felek háromfélekép is megkísérelték: effektív svájci frankban, továbbá